A kislányom már tudott beszélni, mikor először találkoztam a babajelnyelv fogalmával. Fantasztikusnak találtam, hogy olyan pici gyerekek kezébe adunk eszközt önmaguk megértetéséhez, akik egyébként a síráson és nyafogáson kívül nem sok kommunikációs csatornát tudnának alkalmazni egyre bonyolódó érzéseik és gondolataik kifejezésére. Mert hadd áruljam el, egy egyéves is gondolkodik és megfigyel, még akkor is, ha szavakkal ezt képtelen megfelelően kifejezni. Erre azonban én is csak akkor nyertem igazán bizonyosságot, mikor az egyéves kisfiam, végre elkezdte aktívan alkalmazni a babajelnyelvet, amit három-négy hónapos kora óta tanítok neki. Bár nagyon élvezem, hogy már most hatékonyan tudunk kommunikálni, sokszor előfordul, hogy aggodalmaskodó megjegyzéseket, kérdéseket kapok, nem hátráltatja-e majd a beszédfejlődésben ennek a számára kézenfekvő és egyszerű kommunikációs eszköznek az elsajátítása. Természetesen jómagam is alaposan utánajártam ennek a lehetőségnek, mielőtt elhatároztam, alkalmazni fogjuk a babajelnyelvet, ennek ellenére azt tapasztalom, a szkeptikus ismerősöket, rokonokat nem feltétlenül nyugtatja meg, ha azt mondom, nincs ok az aggodalomra. Ennek apropóján Magó Apró Virginia okleveles logopédust kérdeztem a beszédfejlődésről.
Annyit laikusként is sokan hallhattunk már, hogy a beszéd fejlődésében létfontosságú szerepe van a mozgásfejlődésnek. Vagyis, ahhoz, hogy a gyermekünk megtanulhasson beszélni, először a mozgásának kell megfelelően fejlődnie. „A fejlődésünk során a beszédet nagyon sok más egyéb folyamat kell hogy megelőzze. Úgy tekinthetünk a beszédre, mint az egyik legkomplexebb teljesítményre. A tiszta beszéd megjelenéséhez szükségünk van a beszédszerveink (tüdő, hangszálak, nyelv, ajkak, állkapocs) összerendezett, precíz munkájára. Ahhoz, hogy ezeket a nagyon aprólékos mozgásokat kivitelezni tudjuk, először ezeket a gyereknek nagyban kell, hogy begyakorolja, a kúszással, a mászással, a forgással” – magyarázza a szakember.
Persze felmerülhet bennünk, mégis hogyan hatnak az olyan nagy mozgásformák, mint a forgás, kúszás, mászás majd később a járás az olyan aprólékos mozgásokra, mint amilyenek a nyelv, az ajkak és az állkapocs mozgatása, ami ugyebár elengedhetetlen a beszédhez. „A legegyszerűbb, hogyha ezt úgy képzeljük el, mint egy piramist, aminek a csúcsa a beszéd és más egyéb blokkok kell hogy alapul szolgáljanak ahhoz, hogy fel tudjuk építeni a piramis csúcsát is. Az egyik legfontosabb ilyen alappillér, az a mozgás. A legkoraibb időszakban a gyerek a mozgáson keresztül ismeri meg a környezetét.” A mozgásnak pedig nagy szerepe van az idegrendszer fejlődésében, mondja el Virginia. „A beszédnek van egy nyelvi része is. A szavakat, a hangokat, a mondatokat, azokat az agyunkban kell összerendezzük ahhoz, hogy kijöjjenek a szánkon. Ahhoz, hogy ez a nyelvi rendszer ki tudjon alakulni, megfelelő idegrendszeri érettségre van szüksége a gyereknek. Az idegrendszert pedig a legkoraibb időszakban a mozgáson keresztül tudjuk fejleszteni.”
A kritikák kapcsán, melyeket a babajelnyelv alkalmazásával kapcsolatosan kaptam, felmerült bennem, hogy amennyiben a beszédfejlődést valóban egy piramisként képzeljük el, melynek alapjai a nagy mozgások, akkor kell lennie valami összekötő rétegnek, a kúszás, mászás és a beszéd között. „A nagy mozgások után a kicsiknek el kell sajátítaniuk az ezekre épülő finomabb mozgásokat is, mint amilyen a kezeknek az aprólékos és precíz mozgása. Csak ezek után tudja majd a gyermek kialakítani azt a nagyon nehéz és nagy precizitást igénylő mozgásformát, amely a beszédhez szükséges. Ugyanis a beszéd is egy mozgás. Egy aprólékosan kivitelezett mozgás. És ugye nagyon logikus, hogyha nincsenek kialakítva a nagy mozgásokban a megfelelő mozgásformák, vagy ugye a kezeinkkel történő, a nagy mozgásoktól finomabb, finommotorikai mozgásformák, akkor nem fog tudni a gyerek tisztán beszélni sem” – szögezi le a logopédus.
Mindezek fényében továbbra is felmerülhet a kérdés, vajon nem hátráltatja-e a beszédfejlődést a babajelnyelv alkalmazása egy beszélni még nem tudó babánál, vagy beszélni éppen tanuló totyogósnál. Így hát beszélgetésünk végén azután felvázoltam neki elméletemet arról, miért gondolom, hogy a babajelnyelv inkább hasznos, semmint káros a beszédfejlődésre nézve. Véleményem szerint ugyanis a kezekkel történő jelelés valójában éppen a finommotorikai mozgások gyakorlása, tehát egy ilyen korú gyermek idegrendszerének optimális fejlesztése. „Egyrészt a finommotorikára gyakorolt hatása miatt, másrészt amiatt, hogy a gyermek a babajelnyelv által interakcióba kerül a szülővel, előnyére válik a beszédfejlődésének, de fontos, hogy a szülő mindig verbalizálja a gyermek jeleit” – hangsúlyozza a szakember. Vagyis mindaddig, amíg nem kizárólag jelekkel folyik a kommunikáció a szülő és a gyerek között, amíg minden esetben szavakat is kötünk a jelekhez, addig nem kell attól tartanunk, hogy a babajelnyelv használata a gyermek beszédfejlődésének kárára válik.
