2024. november 22., péntek
ANYASAROK

Anyák és a láthatatlan munka

Az anyaság és a láthatatlan munka közti összefüggés egyáltalán nem új keletű téma, mégis alig vesszük észre a jelenséget. Pedig, ha csak kicsivel lennénk figyelmesebbek, azonnal szembe tűnne a láthatatlan munka nyoma. Mielőtt elmélyednénk a témában, fontos tisztázni, hogy nem kell anyának, de még csak nőnek sem lenni ahhoz, hogy láthatatlan munkát végezzünk. Az azonban tagadhatatlan, hogy a statisztikák szerint a legtöbb láthatatlan munkát nők végzik. De mi is az a láthatatlan munka pontosan, és egyáltalán mi köze van ennek (is) az anyasághoz? Erről lesz ma szó.

Mit nevezünk láthatatlan munkának?

Láthatatlan munkának azokat a tevékenységeket nevezzük, melyekért nem jár fizetés, gyakran még csak köszönet sem. Láthatatlan munka minden ház körüli teendő vagy háztartással kapcsolatos munka. Láthatatlan munka a gyermeknevelés, a betegápolás. Olyan feladatok ezek, melyeknek elvégzése természetesnek, magától értetődőnek tűnhet, esetleg fel sem tűnik, hogy valaki egyáltalán elvégzi. Az, hogy ki végez láthatatlan munkát még ma is igen erősen nemhez kötött kritériumok alapján alakul. A láthatatlan munka felosztása a hagyományos, ám mára már elavultnak vélt férfi és női szerepekhez köthető feladatok szerint történik. A nők tehát nagyobb eséllyel végeznek olyan háztartással kapcsolatos munkákat, mint a mosogatás, főzés, takarítás, mosás, de általában a gyereknevelés és a betegápolás oroszlánrésze is rájuk hárul. A férfiaknak jellemzően a ház körüli fizikai munkák járnak osztályrészül. Ráadásul nem csupán az adott feladatok oszlanak meg nemi alapon, de a munka mennyisége is, hiszen míg a hagyományosan női munka napi jellegű, a férfiak láthatatlan munkája heti, havi, vagy akár idényjellegű is lehet (például fűnyírás, hólapátolás, levelek összetakarítása, tűzrevaló behordása).

A láthatatlan munka egyik nagy hátulütője – amellett, hogy bér nem jár érte – az, hogy háztartási és ház körüli munkát végző félként gyakran érezhetjük, hogy munkánk nincs eléggé megbecsülve. Ráadásul mivel a láthatatlan munkáért pénz nem jár, nem gyarapítja a családi kasszát, úgy tűnhet a munkánk és erőfeszítésünk valójában nem is becsülendő, hiszen anyagi értéke, hasznosítható eredménye nincs. Mivel a láthatatlan munkát gyakran magától értetődőnek vesszük, ráadásul társadalmilag sem ismerjük el, előfordulhat, hogy láthatatlan munkát végző félként úgy érezzük, igazából nem is csinálunk semmit. Hiszen csak otthon vagyunk, s csak teszünk-veszünk a házban és a ház körül, mert jobb dolgunk úgy sincsen. Csakhogy ennek a semminek mégis van kiszámolható értéke. Nem is kevés. Ha ugyanis a láthatatlan munka értéke beleszámítana a GDP-be, jelentősen növelné azt. Bárki utánajárhat, mennyit is ér pontosan a láthatatlanul, fizetés, esetleg köszönet nélkül végzett munkája. A Láthatatlan Munka Kalkulátor (https://www.lathatatlanmunka.hu) online kínálja ezt a lehetőséget.

Anyai érzések a láthatatlan munkával kapcsolatban

Attól, hogy tudjuk, mennyit ér a munka, amit otthon, fizetetlenül végzünk, nem lesz könnyebb elviselni annak súlyát. Abban viszont segíthet, hogy mi magunk többre értékeljük azt a sok apró semmiséget, amit a családunkért teszünk nap mint nap. Kíváncsiságból én is kiszámoltam, mégis mennyit ér az a semmi, amit itthon csinálok. A havi munkám értékét úgy kapom meg, hogy az általam megadott óraszámot, az adott munka munkaerőpiaci értékével szorozza a rendszer – tehát órabérszer óraszám. Ezek alapján, amennyiben hetente nyolc órát töltök takarítással, két órát mosással, ruhák vasalásával és elpakolásával, tizenhárom órát főzéssel, egy órát bevásárlással, és heti ötven órát gyermekemmel való foglalkozással, akkor mindezekért havonta összesen 584 000 forintot, azaz átszámolva nagyjából 167 000 dinárt kaphatnék. Még, ha Szerbiában alacsonyabb bérezéssel számolunk is, a végeredmény akkor sem megvetnivaló. És akkor az én esetemben az idősgondozás, a ház körüli munka, hivatalos ügyek intézése, vagy az önkéntes munka nem is számítódik, pedig ezekért is járna plusz bevétel. Az pedig csak külön irónia, hogy bár kétszer annyi időt töltök a gyermekem gondozásával, mint házimunkával, a bérezést tekintve, a gyermekgondozás értéke a láthatatlan munkám összértékének csupán alig több mint egyharmada lenne.

Nyilván anyagilag nem vagyok előrébb azzal, hogy látom a munkám értékének összegét, de ezek szerint mégiscsak érne valamit az a semmi, amit háztartásbeli anyaként csinálok. Mikor tehát legközelebb azt gondoljuk magunkról anyaként, hogy otthon végzett munkánknak nincs értéke, vagy esetleg valaki más érezteti velünk, hogy nála kevesebbek vagyunk, gondolkodjunk el egy kicsit, kinek jutott eszébe legutóbb is kicserélni a gyerekek ágyneműjét? És ki súrolta fel a szőnyegről az ételfoltot? És a tej- vagy kávéfoltot a konyhapultról, ami lehet már két napja ott szárad? Kinek jutott eszébe összesöpörni az etetőszék alatt a morzsákat és ételmaradékokat? Ki takarított el étkezések után? Kinek az érdeme, hogy mindenki jóllakott és elégedett? Kinek köszönhető, hogy a családot tiszta és rendezett otthon várja?

Sokszor csak azt látjuk, anya már megint dühös, már megint türelmetlen és rosszkedvű. Sokszor csak azt látjuk, megint nem teljesít elég jól az anyaszerepben. Pedig a düh és a türelmetlenség mögött általában csak az van, hogy anya már megint fáradt. Dühös a szituációra, és esetleg csalódott, mert nem kapja meg a kellő segítséget. Vagy egyszerűen csak arra vágyik, hogy elismerjék a munkáját, ami úgy tűnik temérdek, soha nem fogyó, mégis láthatatlan és megbecsületlen marad. Arról nem is beszélve, hány olyan nő van, akit a fizetett állása mellett vár otthon a láthatatlan munka – mosás, takarítás és a gyerekekkel kapcsolatos teendők. Mert valahogy az a természetes, hogy a nő vezeti a háztartást és gondozza a gyermekeket. Nem dicséretet várok a láthatatlan munkámért. Csak azt szeretném, ha elismernénk végre a láthatatlan munkát. Csak azt akarom, hogy halljuk, értsük, lássuk azokat az embereket, akik értünk fáradoznak. Csak azt szeretném, ha végre megértenénk, férfiak, nők és gyerekek együtt vannak ebben az időnként őrült élethelyzetben, amit családnak keresztelt a társadalom. A család csapatmunka. És jó lenne, ha mindenki kivenné a részét ebből a csapatmunkából, kérés és kérlelés nélkül.

(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás