A lányom érkezése előtt sokat hallottam a napirend fontosságáról. Azt ugyan nem teljesen értettem, hogyan is lehetne egy kisbabának napirendje, de azért mindenképpen szerettem volna követni az ajánlásokat. Otthonról s a családból hozott tapasztalatok alapján azt már tudtam, hogy például az esti rituálé elengedhetetlen része a fürdetés, ami már a legelején szilárd pont lehet a baba napirendjében. Ezt rögtön aláásta a Nyugaton már cseppet sem meglepő ajánlás, miszerint az újszülötteket egyáltalán nem fontos naponta fürdetni, elég hetente egyszer, esetleg kétszer. Ettől függetlenül a mi napi rituálénknak igenis része volt az esti fürdés, de lássuk be, ez a nap huszonnégy órájából, legfeljebb csak fél órát fed le. Mi van hát a meglévő huszonhárom és fél órával? Mit kezdjenek a friss szülők a fennmaradó idővel? Hogyan osszák be, ha lehetséges egyáltalán beosztani bárhogyan is? Ma elmondom, honnan indultam, és mire jutottam az első hetekben a babám napirendjével kapcsolatban. Mindezt úgy, hogy közben egy közkedvelt olvasmányt is górcső alá veszünk.
A nyugati álombaba
Több könyvet is a kezembe vettem a lányom érkezése előtt, ezek közül az egyik legígéretesebbnek Tracy Hogg és Melinda Blau A suttogó titkai című kötete tűnt. Elolvasva a könyv első pár oldalát, azt gondolhatnánk, hogy a tökéletesen kezelhető és kiszámítható baba receptjét tartjuk a kezünkben. Idővel aztán rájövünk, hogy inkább idomításról van szó, mint bababarát módszerekről. Habár a suttogó is úgy véli, vannak könnyebben és nehezebben kezelhető babák, csodával határos módon, a problémásabb csecsemők életébe is valamiféle rendszert tudott varázsolni. Ebből kifolyólag hatalmas elvárásokat támasztott bennem ez a könyv a babámmal és magammal szemben. Olyan mértékben nehezítette meg az első heteinket, hogy így utólag azt tudom csak mondani, kevés jót hozott nekünk a suttogó, s az a kevés jó sem ér fel azzal, amennyi problémát okozott. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell már most, hogy ez az én szubjektív véleményem – egy a sok közül. Előfordulhat, hogy másnak ez a módszer lehet a mentőöve azokban az első hetekben, mikor az ember lánya azt sem tudja, hová kapjon, ha sír a gyermek.
Nem állíthatom, hogy teljesen rossz befektetés volt ez a könyv, mert vannak benne nagyon hasznos információk is például a szoptatásról, hozzátáplálásról, vagy a szoptatás kontra tápszeres táplálás kérdéseiről is. Továbbá megtalálható benne több személyes, konkrét problémára fókuszáló történetet is, ahol az esetek többségében a suttogó rövid időn belül persze megoldja a felmerülő gondokat, sok esetben úgy, hogy akár napokra is összeköltözik az adott családdal, hogy maga vegye kezébe az irányítást. Mindenesetre számomra már itt kilógott a lóláb. Bármennyire is csodálatosan hangzik, a valóságban senki sem fogja helyettünk elhárítani a gyermekünk körül felmerülő nehézségeket és kihívásokat. A könyvet tanulmányozgatva fontos azt is észben tartani, hogy a suttogó hozzánk viszonyítva kissé más értékrendeket követ. A könyv a nyugati társadalom elvárásaira építkezik, ahol a baba minél korábban lesz „önálló”, annál jobb. Önálló alatt azt értem, hogy például a suttogó szerint minden baba megtanítható arra, hogy egyedül aludjon el, hogy megnyugtassa saját magát, mikor éjjel felébred. A suttogó szerint egy csecsemő „rossz szokásait”, mint például, hogy ringatva alszik el, nem akar a kiságyában aludni, nem hajlandó rendesen enni, nem alussza át az éjszakát, le lehet és a saját józan eszünk megőrzése érdekében érdemes is legyőznünk, mert nem tesznek jót sem nekünk sem a gyermekünknek. A rossz szokások megszüntetése azonban nem egyszerű, s komoly szellemi munkát igényel a szülők részéről – rengeteg türelemre és igen erős akaratra van szükségünk hozzá.
Lehet-e a babának napirendje?
Számomra a suttogó egyik nagy hátulütője az volt, hogy elhitette velem, kitartó és következetes munkával be tudom majd programozni a babámat, hogy ahogyan a suttogó is ígéri, beilleszkedjen a családba, belesimuljon a családi menetrendbe, ő alkalmazkodjon a mi életünkhöz, s ne mi szülők hozzá. Irreálisnak hangzik? Mert talán az is. Ettől függetlenül nem mondhatom, hogy teljesen haszontalan olvasmány, mert a baba napirendjével kapcsolatosan azért voltak hasznosítható tanácsok is. Példának okáért az, hogy jó, ha a kisbaba napjában van sorrendiség. Nálunk ez a sorrendiség így nézett ki: ébredést követően a baba enni kap, ezt követi a hosszabb-rövidebb ébrenléti idő, majd újra alvás következik. A sorrendiség módszere nagy segítség lehet a szülőknek, hiszen figyelembe véve a napszakot, s hogy éppen hol tartunk a baba napirendjében (evés, alvás, ébrenléti idő van-e soron), könnyebb értelmezni a csecsemő igényeit. Borzasztó nagy segítség volt, hogy nálunk bevált a sok helyen elavultnak vélt háromórás módszer, hogy tudtam, ha a babám fél órával korábban eleget evett, akkor nyilván sírásának más oka van, mint az éhség. A sorrendiségnek köszönhetően sokkal magabiztosabbnak éreztem magam a mindennapokban, könnyebb volt kitalálnom, mikor mi lehet a gond, hogyan elégítsem ki a babám igényeit. Ez a sorrendiség módszer azonban önmagában nem fogja varázslatos módon rendezni a csecsemőnk életét, hiszen egy növekedési ugrás, vagy egy új fejlődési lépcső elérése teljesen felboríthat bármilyen gondosan kialakított rendszert.
Miben rejlik hát a suttogó titka?
A suttogó titka alapvetően annyi, hogy a babánknak következetességre és viszonylag szigorú, merev, de saját magához igazított napirendre van szüksége. Valamint arra biztatja a friss szülőket, hogy tanuljanak meg figyelni, hallgatni, hogy próbálják megérteni, mit mond a babájuk, értsék meg, hogy a sírás tulajdonképpen kommunikáció – így beszél hozzánk a babánk. Ezzel egyetértek ugyan, a hibát ott vétettem, hogy elhittem, ez a titok majd minden lehetséges akadályt elhárít. Aztán rá kellett jönnöm, nem biztos, hogy minden esetben érdemes harcolni a babánkkal – ha például elutasítja a kiságyban alvást, de mi csak azért is próbáljuk korrigálni ezt a „rossz szokást”, akkor az mindenkinek megkeseríti az életét, senki sem fog jól aludni. Ha viszont a szülő mellett szinte átalussza az éjszakát, apa is, anya is és a baba is több pihenéshez jut, úgy vélem, nyugodt szívvel elnapolhatjuk a kiságyba való szoktatást. Összességében tehát úgy vélem, A suttogó titkai hasznos olvasmány, feltéve, hogy nem válik a nevelési bibliánkká, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni, nem fog olyan egyszerűen menni gyermekünk megzabolázása, ahogy azt a suttogó állítja. Egy gondosan kidolgozott és pontosan kimért napirendtől azért többre lesz szükségünk.
(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)
