Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Október elején tartották a 200 éves lemesi (nemesmiliticsi) kulen ünnepét, amit senkinek nem érdemes kihagyni. Mi sem tettük, hiszen rajongói vagyunk ennek a gasztronómiai ínyencségnek. Nemcsak a tradicionális lemesi Kulenfesztiválon vásárolunk belőle, hanem akár évente többször is ellátogatunk Nemesmiliticsre, vásárolni ebből a portékából.
Bár a faluban többen is (nem túlzás azt mondani, hogy akár minden háztartásban) tudói, sőt mesterei a kulen elkészítési módjának, mi a Vujevity Húsfeldolgozó és hentesáruüzlet portékájára esküszünk. Alapító tagjai ők is a Lemesi Kulen Egyesületnek, tehát szívükön viselik, hogy ez a helyi gasztroérték autentikus módon fennmaradjon.
Nóri, miközben én XXXdegusztációt tartottam fesztiváli standjuknál, elmesélte, az egyesület létrejötte segítette készítményeik népszerűsítését. Hamar híre ment, csakis minőségi alapanyagokból állítják elő a disznóhús-készítményeket. Elvégre két évszázados helyi, gasztronómiai sajátosságról van szó. Annak idején a falu minden háztartásában készítették. Évente egy, vagy legfeljebb két kulent csinált mindenki. Decemberben levágták a disznót, elkészítették, és búcsúig, nevezetesen szeptember 8-áig nem kezdték meg, addig nem evett belőle a család. Mint mondta, ugyanazt a receptet követik, amit elődeik. A helyi kulen csakis nemesmiliticsi sertésből, helyi paprikával készíthető, a termék földrajzilag levédett. A titok a szárítás módjában van, vagyis az odaadó, türelmes készítési folyamatban.
Vujevityéknál egész éven át elérhetőek a minőségi sertéshústermékek.
Ahogy például a meghatározó alapanyag, a minőségi őrölt pirospaprika Liliom Endre termesztőnél, feldolgozónál.
A kulen önmagában, hidegtálas étekként egy teljes fogás, nincs szükség különösebb fortélyra, egyszerű és finom. Ellenben Vujevity Eleonórától kaptunk két eredeti receptet, amelyhez viszont hamisítatlan lemesi paprika dukál.
A bunyevác kalács, a paprikás guzsvacsa elkészítése rendkívül könnyűnek tűnik, olyannyira, hogy a hozzávalókat illetően pontos arányok sincsenek, hogy Nóriékat idézzem: „ezt szemmel mérik…”
Paprikás guzsvacsa
Élesztő, tej, cukor, pici só felhasználásával kelt tésztát gyúrunk. Amint megkelt, szétnyújtjuk, és beletesszük a tölteléket. Édes pirospaprikát összekeverünk cukorral, rászórjuk a tésztára, feltekerjük, majd kisütjük.
Vajon milyen lehet kulen mellé falatozni belőle…?
Az előétel után következhet a főmenü:
Nemesmiliticsi üszőpaprikás
Hozzávalók: 1 kg üszőhús (nem comb, hanem valami zsírosabb) apró kockákra vágva, 10 dkg hagyma, 1 ek. militicsi (!) paprika, ízlés szerint só, továbbá marhacsont.
Elkészítése: Bográcsban főzzük, amelyben először a hagymát és a húst tesszük oda 1 liter vízzel. Forráskor tesszük bele a paprikát, sót. Főzzük gondosan, és ami fontos: nem kevergetjük, hanem forgatjuk a bográcsot.
Jó étvágyat!
Javaslom, látogassanak el jóféle házi kulenért és minőségi sertéshús-termékekért a nyugat-bácskai településre, Nemesmiliticsre. A nagy múltú faluba, amelyet szabadkai nemesek népesítettek be annak idején. Ma is vegyes-színes kulturális választék meg jellegzetes ízek kavalkádja jellemzi az ott lakó nemzetiségeket. No, meg vendégszeretet, melybe, ha egyszer belekóstolsz, nem vehetsz eleget…
