Kibéra

Ez a hely a világ legdurvább nyomornegyede a kenyai Nairobi külvárosában. Négy mérföldre a központtól kezdődik, és több négyzetkilométer nagyságú. Lakóinak száma a legóvatosabb becslések szerint is 1-1,5 millió, attól függően, hogy mely bádogvárosokat soroljuk a Kibérához.

A lakosok alig 10%-a kunyhótulajdonos, a többiek bérleti díjat fizetnek a legerősebb helyi bandáknak. Havi 5-6 dollárért „biztonságban” tudhatja családját, aki kifizeti a védelmi pénzt a pár négyzetméterért. Nemritkán tízen is élnek egy-egy bádogkunyhóban. Berendezés nincs, csak az a pár ruhadarabjuk van, ami rajtuk van. Az első életvitelszerűen a Kibérában élők szudáni menekültek voltak, aztán a kenyai kormány ide telepítette az összes nincstelent és kezdő bűnözőt, hogy annyira-amennyire ellenőrzött körülmények között tartsa őket. Szerencse, hogy a telep hat kilométerre van a várostól, így a kibéraiak ritkán mennek be Nairobiba. A 10–20 százaléknyi szudáni muzulmán, a többiek keresztények, de templomok és papok híján nem gyakorolják vallásukat.

Ivóvíz, szennyvíz-elvezetés, oktatás, egészségügyi ellátás, közvilágítás nincs a nyomornegyedben. Virágzik viszont a bűnözés, az erőszak, a szexuális bántalmazások és a fertőző betegségek. A kunyhók ötödében van elektromos áram, viszont akkora mértékű az áramlopás, hogy a kunyhóban már túl alacsony a feszültség, így aki fizet is az áramért, nem tudja használni. A Világbank kezdte kiépíteni az első vízvezetéket, de az fizetős lesz. 10 liter ellenőrzött minőségű ivóvíz 1 dinárnyi kenyai schillingbe fog kerülni. Nem ritkán 50 kunyhó csaknem 500 lakója osztozik egy köztéri latrinán, ami itt külön épület. A földbe ásott gödör tartalmát amikor megtelik, a közeli folyóba vödrözik át. Kibérában gyakran találkozni repülő vécékkel. Ezek olyan műanyag zacskók, amelyeket a helyiek vécéként használnak és egyszerűen átdobják a szomszédba. A WHO adatai szerint az itt élők mintegy ötöde HIV-fertőzött, és időszakosan megjelenik a kolera és a tífusz is. A közelmúltbeli ragasztószippantást mára keményebb drogok váltották fel. A legtöbb problémát a changaa nevű magas alkoholtartalmú szesz fogyasztásával próbálják megoldani. Egy pohár 5-6 dinárnyi helyi pénzbe kerül, és 2-3 pohár garantáltan eredményt hoz. Mivel magas a munkanélküliség, ezért a férfiak kora reggel leisszák magukat és egész nap erőszakoskodnak. Ez rengeteg nem tervezett fogantatáshoz is vezet, ami újabb problémát eredményez: az abortuszt. Szinte minden lány 15 évesen már várandós.

Civil ember helyi (fekete) kíséret nélkül nem mehet be a bádogvárosba. Én egy több autóból álló konvojban jártam végig Kibéra néhány utcáját. Kívülállónak meg se fordul a fejében, hogy kiszálljon a kocsiból, de az autónak sem ajánlatos megállni. Ablakot lenyitni tilos, fényképezni is csak csukott ablakon keresztül szabad. Van itt egy szokás: a komolyabb bűnözők, erőszakosok és gyilkosok kunyhója előtt a villanyvezetékre pertlijüknél összekötött cipőket dobnak fel. Minél több lábbeli lóg a dróton, annál veszélyesebb fickó él ott.

Kibéra a The New York Times egyik cikke szerint a remény helye. Olyan lehetőségeket kínál az ott élőknek az alulról felfelé való fejlődésben, amiből a világnak tanulnia kell. Érdekes meglátás. Valóban a remény oázisa, hisz itt mindenki reménykedik a jobb holnapban. Csak abban reménykedhet.