Alicante

A legenda szerint a város neve egy gyönyörű arab hercegnő történetéhez kötődik. Cantara egy kalifa lánya volt, akinek két komoly kérője akadt. Az apa mindkettejükre komoly feladatot szabott, hogy kiderüljön, melyikük érdemli meg a hercegnő kezét. A mindig vidám Ali viszont udvarolni kezdett a hercegnőnek, és nem teljesítette feladatát. Így Almenzor fiatal tábornoké lett Cantara. Szerelmi bánatában előbb Ali vetette le magát a mélybe, majd Cantara is. A tragikus szerelmi történetnek emléket állítva az itt élők az Ali és a Cantara név összevonásából az Alicante elnevezést adták városuknak.

A történetnek itt még nincs vége, ugyanis a történtek után az apa a legkegyetlenebb büntetést kérte magára leányának elvesztése miatt. Meg is kapta a sorstól: kővé dermedt. A szikla egy részén, amelyen a vár épült a város felett, ott a kalifa arcképe ma is. Spanyolország legnagyobb középkori erődítménye, a Castillo de Santa Barbara hét évszázada védi az alicanteiakat. A 170 méter magasan álló városi erődöt nehéz volt bevenni, még feljutni is embert próbáló teljesítmény. A mai hódítók úgy tudnak feljutni két euróért cserébe, hogy besétálnak több száz métert a hegy gyomrába egy alagúton, majd pedig liftbe szállnak. Vagy körbe kell sétálniuk az egész hegyet a meredek és csúszós ösvényeken.

Az Explanada de Espagna Alicante, de lehet, hogy egész Spanyolország legszebb sétánya. A korzó a város jelképe. Mintázata a tenger hömpölygő hullámaira emlékeztet. Állítólag valaki összeszámolta, hogy 6,6 millió piros, kék és barna márványkockával burkolták be. Két oldalán pálmafák sorakoznak, összesen félezren. A sétány egyik oldalán kávézók és éttermek várják a vendégeket, a másikon kézművesek árulják portékáikat. A város emblematikus épülete is itt van, a Carbonell-ház. Carbonell úr gazdag külföldi textilgyáros volt, aki betegsége miatt gyakran tartózkodott a városban, annak gyógyító hatású klímája miatt. Mindig a Hotel de Palasban szállt meg. Egyik alkalommal annyira beteg volt, hogy a személyzet megtagadta belépését. Ekkor elhatározta, hogy felvásárolja a szálloda melletti piacteret és a hotelnál szebb palotát épít. A hatemeletes, több ezer négyzetméteres épület annyira impozáns lett, hogy manapság mindenki a Carbonell-házat fényképezi, és nem a híres Palast.

Spanyolország minden valamirevaló városában volt, van és lesz Plaza de Toros. A hispánok a bikaviadalokat valahogy mégis összeegyeztették az európai szigorú állatvédelmi törvényekkel. Heti szinten több ezren szurkolnak Alicantéban is a matadornak vagy a torrónak.

Ha spanyol gasztronómia, akkor tapas és sangria. Mindenből lehet tapast készíteni, amit apró kockákra fel lehet szeletelni. Régen kistányért tettek a borospoharakra, hogy ne menjenek beléjük a bogarak. Idővel csemegékkel töltötték meg a kistányért (fedő=tapa). A spanyolok szinte mindig sangriát fogyasztanak, de bármely ital mellé felszolgálják a tapast is.

A város igazi mediterrán hangulatát mégis a tengerpart adja meg. A sok száz méter hosszú Playa del Postiguet Alicante legnépszerűbb strandja. Innen a legszebb a kilátás a várdombra, és a várból is minden tekintet a tengerpartot pásztázza. A Costa Blanca öble kellemes éghajlata miatt az ókor óta a mindenkori elit kedvenc üdülőhelye. Gyakran a fény helyének becézik, hiszen itt a napsütéses órák száma évente háromezer.