Minden sportoló számára fontos a siker, de ez nem csak az érmek számában mérhető: a győzelem a kitűzött célok elérését jelenti. A sport a küzdelem, a türelem és a folyamatos fejlődés színtere, az a hely, ahol az akarat és a kitartás találkozik a szenvedéllyel és a motivációval. Az igazi sportolók jól tudják, hogy a siker a kemény munka gyümölcse, hogy az ember csak akkor találja meg a határait, amikor túllépi azokat. Tudják, hogy az edzés olyan, mint az építkezés: minden edzés egy újabb téglakő a sikerhez vezető úton.
Az óbecsei Szőke Zita története bizonyítja, hogy akaraterővel, kemény munkával és kitartással képesek vagyunk túllépni a korlátainkon, és elérni a céljainkat. A 21 éves úszó az általános iskola elvégzése után a Hódmezővásárhelyi SZC Eötvös József Technikumban folytatta középiskolai tanulmányait, ahol kiemelkedő tanulmányi és sporteredményeket ért el. Zita részt vett Kazanyban az Ifjúsági Európa-bajnokságon, a Budapesten megtartott világbajnokságon pedig 5. és 6. helyezést ért el, továbbá többszörös ifjúsági magyar bajnok. A felnőttváltó tagjaként magyar bajnok, emellett rendszeres résztvevője volt a magyarországi országos döntőknek. A város is elismerte a teljesítményét, és Hódmezővásárhely Ifjú Tehetsége címmel jutalmazta. A fiatal lány tavaly érettségizett le, korábban a középfokú angol nyelvvizsgát is megszerezte. Tehetségére és eredményeire mások is felfigyeltek: Zita teljes körű ösztöndíjat kapott, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, az Athens városban lévő Ohiói Egyetemen folytathassa tanulmányait és sportkarrierjét. A fiatal úszó már az első évben fantasztikus eredményeket ért el, amelynek köszönhetően az idén áprilisban kiérdemelte a legjobb fiatal, kezdő egyetemistának járó elismerést (Newcomer of the Year/Ohio University 2024). Az idei Közép-Amerikai Konferencia-bajnokságon (MAC) bajnok lett 200 méter gyorson, így több mint tíz év után sikerült ebből az államból úszóként képviselni egyetemét az USA legnagyobb egyetemi sporteseményén, a National Collegiate Athletic Association-on (NCAA), ahol a világ minden tájáról, de főleg az Amerikai Egyesült Államokból a legjobbak versenyeznek. Zita többször megdöntötte iskolája rekordjait, így bekerült az ohiói egyetemi sportolók legjobbjai közé.
– Ötévesen kezdtem el úszni. Édesapámnak köszönhetően, aki testnevelő tanár, és úszásoktatóként minden este magával vitt az edzésekre. Nagyon hamar megtetszett ez a sport, mivel szinte az egész család az esti órákat az óbecsei medencén töltötte. A testvérem, Xavér vízilabdázott abban az időben. Később csatlakozott hozzánk a húgom is, Anna Sára. Már fiatalon, 2017-ben kétszeres közép-európai kadett korosztályú bajnok lettem a szerb kadett válogatott színeiben. Ugyanabban az évben Máltán, a Coman kupán erős mezőnyben is sikerült érmet szereznem. A gyorsúszás a specialitásom, főleg az 50, a 100 és a 200 méter. Abban az időben Jovan Ječanski és édesapám, Szőke Ottó voltak az edzőim. Részt vettem a fiatalok olimpiáján is, amelyet szintén 2017-ben tartottak meg Győrben. Középiskolai tanulmányaimat Magyarországon, Hódmezővásárhelyen folytattam, ahol az olimpikon mesteredző, Bán Sándor kezei alá kerültem, és a Hódmezővásárhelyi Senior Úszó és Vízilabda Club (HSÚVC) tagjaként többszörös magyar ifjúsági bajnok lettem. A 2019. év volt a legsikeresebb, hiszen a magyar bajnokságon a váltó tagjaként megszereztem első magyar címemet felnőtt korosztályban. A középiskolai évek alatt sokat utaztam a felkészülések és a versenyek miatt. Jártam többek között Törökországban, Oroszországban, Olaszországban, Ausztriában, Lengyelországban, Máltán és a Dél-afrikai Köztársaságban is. Sajnos a koronavírus-járvány a generációmnak nem tett jót, hiszen lemaradtunk a fontos versenyekről. Ez hatással volt a sportkarrierünkre is. Nehéz időszakon mentem én is keresztül. Nem találtam a helyemet, de mint minden sportoló, én is megszoktam az időszakos csalódásokat. Ilyenkor csak az számít, hogy nem szabad feladni, fel kell állni, és csinálni kell tovább, annak ellenére, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy terveztem. Hála Istennek, felfigyeltek rám az Amerikai Egyesült Államokból, és felajánlottak egy teljes körű ösztöndíjat. Kaptam egy esélyt, amit szívesen elfogadtam, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az amerikai egyetemeken nagyon drága a tandíj, és magasak a továbbtanulással járó költségek – mesélte Zita.
Az óbecsei lány tavaly augusztusban utazott ki Amerikába, két héttel a tanévkezdés előtt. A külföldi diákoknak először bemutatták a kampuszt. A szemeszter augusztus végén kezdődött, és Zita egy kétnapos közös programnak köszönhetően megismerte az úszócsapat többi tagját is. Elmondása szerint mindenki nagyon nyitott, barátságos és kedves volt, így nem volt nehéz számára a beilleszkedés.
– Nemcsak a társaim voltak befogadóak, hanem a szüleik is. A karácsonyi és a húsvéti ünnepeket, de a hálaadást is a csapattársaimnak a családjánál töltöttem. Nagyon szép ajándékokat kaptam tőlük. A mi úszócsapatunkban van egy franciaországi és egy mexikói lány is. Én egy magyarországi ismerősöm ajánlására választottam ezt az egyetemet, régen együtt úsztunk. Ő is ezen az egyetemen tanult, de már befejezte a tanulmányait. Természetesen más egyetemeken is vannak magyarországi és szerbiai úszók, akikkel szoktam beszélgetni. Próbálom tudatosan beosztani az időmet. Sajnos magára a tanulásra kevesebb idő jut, de minden este legalább két-három órát tanulok. Hétvégén, ha nincs verseny, akkor szombaton és vasárnap is szinte az egész napomat tanulással töltöm. Tapasztalataim szerint Amerikában jól kialakított ez a rendszer, az úszás mellett azért a tanulásra is jut elegendő idő. Nálunk, az egyetemen elvárják, hogy a sport ne menjen a tanulás rovására. Természetesen a sporteredmények is fontosak. A külföldieknek nagyobb az esélyük arra, hogy százszázalékos ösztöndíjat kapjanak. Az amerikai diákok is kapnak, de nem teljes körűt. Az alapképzés négyéves, de ha szeretnék, akkor továbbtanulhatok. Öt évre kaptam vízumot, viszont nekem a vízum addig jár, ameddig tanulok, de munkavállalói vízumot is igényelhetek. Az egyetemen az első két évben főleg általános tantárgyakat vesznek fel a hallgatók, még nem kötelező végleges irányzatot, szakot választani. A harmadévesek már véglegesítik a szakterületeiket. Jómagam több irányzat után érdeklődök. Érdekel az amerikai kultúra, a nyelv, utóbbit szeretném tökéletesíteni – mondta a fiatal úszó.
Zita szerint az amerikai edzésmódszer teljesen más, mint a szerbiai vagy a magyarországi.
– Sokkal színesebbek az edzések, hetente két alkalommal erőnléti edzéseket tartunk, súlyokkal a vízben is edzünk. Sokkal könnyebb így edzeni, nem unalmas, hiszen maga az úszás monoton. Harmincan vagyunk leányúszók a csapatban, nagyon jó a hangulat, így edzeni is sokkal könnyebb. Az első évben reggel 5 órakor keltem, 6 órától 8-ig tartott az edzés. Utána voltak óráim. Aztán ebédeltem, majd 15 órától 17.15-ig ismét úszóedzés, 18 órakor volt a vacsora. A napom hátralévő részét tanulással töltöttem. Régebben, a középiskolában sokkal többet úsztam, de most testre szabott edzéseim vannak. Szombaton reggel, ha nem mentem versenyre, akkor volt egy kondi és egy úszóedzés, a vasárnapom pedig szabad volt, ezt ki is használtam, tanultam. Van egy nagyon szép, hétemeletes könyvtár. Ahogy mész felfelé, emeletről emeletre csendesebb, úgyhogy én mindig a hetedik emeletet választottam, onnan a kilátás is szép. Már korábban is sokat utaztam, de ez most is így van, sokat utazunk a különféle versenyekre, edzőtáborokba. Körbejártunk a keleti partot. Jártam New Yorkban, Washingtonban, Floridában és Massachusetts államban is – osztotta meg tapasztalatait Zita.
Az USA-ban az élet nemcsak a jogi és gazdasági követelményekről szól, hanem a kulturális és társadalmi beilleszkedésről is. Az amerikai kultúra és életmód különbözik az európaitól, az amerikai társadalomban a sokszínűség jellemző. Különböző etnikai, vallási és kulturális csoportok élnek egymás mellett, a kölcsönös tisztelet és a tolerancia kulcsfontosságú az együttéléshez.
– A legelején az utcákat néztem, felfigyeltem arra, hogy minden ház ugyanolyan, minden tiszta. Jártam gyorséttermekben, és elmondhatom, hogy elég sokan ezeken a helyeken étkeznek. Nem titok, hogy az amerikaiak ezért túlsúlyosak. Amit a tévében látunk, annak van valóságalapja. Nekem az volt az egyik legnagyobb érdekesség, hogy hatalmas jelentősége van a borravalónak. Például a pincérek is ebből kapják a fizetést, tehát ha elmész étterembe, akkor 25 százalékkal többet fizetsz. Az ételek sokkal nagyobb adagok, finomak, de tény, hogy az itthoni sokkal ízesebb. A kollégium lakója vagyok, ezzel pedig jár az egyetemi menza is. Van választék, és jó, hogy egészségesen tudok étkezni. Van mexikói és tésztás pult, minden vasárnap amerikai reggelit kaptunk, palacsintát, szalonnát, tojást. A sport miatt nem igazán járok szórakozóhelyekre, persze megnéztem, de az idén töltöm a 21-et, ösztöndíjas vagyok, és nem akartam kockáztatni. Az emberek is sokkal kedvesebbek, kommunikatívabbak, ez is kellemes meglepetés volt számomra. Az időjárás olyan, mint itthon, csak párásabb a levegő – mondta az egyetemista lány.
Zita a tervei szerint a következő 4-5 évet biztosan az Amerikai Egyesült Államokban tölti. Célja, hogy sikeresen befejezze az egyetemi tanulmányait, de természetesen a sport és az edzői pálya ettől függetlenül is mindig aktuális lehet.
– Nagy sikereket értem el már az első évben, és úgy érzem, ismét megtaláltam a helyemet és a motivációt az úszásban és a tanulásban egyaránt. Szeretném Magyarországot vagy Szerbiát képviselni valamelyik világversenyen. Mindig is arra törekedtem, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból, hogy minden edzésen százszázalékosan teljesítsek. Maximalista vagyok a versenyeken is, és ha véletlenül nem érem el az általam kitűzött célt, akkor azon dolgozok, hogy kijavítsam a hibáimat. Az a szerencsém, hogy jó edzőm van. A távolabbi jövővel kapcsolatban még nincsenek konkrét terveim, hiszen folyamatosan haladok előre. Olyan célokat szeretek kitűzni magam elé, amelyekről tudom, hogy el is fogom érni. Még csak 21 éves leszek, az elkövetkező néhány év még tartogathat reális célokat – zárta le beszélgetésünket Szőke Zita.
