A pamplonai bikafuttatás

875 métert kell megtenni négy-öt perc alatt, vagyis végigfutni néhány hangulatos utcán. Több tízezren szurkolnak, és a dicsőség garantált. Három feltétel van: nagykorúnak és józannak kell lenni, valamint nem szabad szelfit készíteni. Ugye, nem nagy ügy. Ja, és még egy apróság: a futásban részt vesz 12 felajzott, fél tonnás állat is.

Hogy ne legyen annyira durva a történet, az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak hat bika a vad, a másik hat ökör békésebb természetű. Pamplona neve mára összeforrt a nyár elejei bikafuttatással (az idén július 6-a és 14-e között ejtik meg). A város védőszentjének, Szent Ferminnek tiszteletére, évszázados hagyomány alapján rendezik meg az egy hétig tartó világra szóló eseményt. Fermin ünnepe eredetileg októberben volt, és két napig tartott. Akkor az állatok legelőkről való behajtásával kapcsolták össze. Verseny alakult ki a gulyások között, ki ér be hamarabb az állatokkal a városba. Magyarán: már akkor versenyt futottak a bikákkal.

Később a városnapi fesztivál a kedvezőbb időjárás miatt átkerült a nyári legnagyobb marhavásár idejére. Ettől kezdve logikus volt, hogy ezeknek a napoknak mindenkoron a bikákról kell szólniuk. A XVII. század óta egy héten át tart az esemény. Lebonyolítása évtizedek óta változatlan koreográfia szerint történik nyolc és fél napon át. Július hatodikán délben eldördül egy lövés a városháza erkélyéről, és ezzel kezdetét veszi a baszkok legnagyobb fiesztája. Ezekben a napokban az egy milliót is meghaladja a városba érkező ünneplők száma. Minden résztvevő egy piros kendőt köt a nyaka köré, hogy ingerelje a bikákat. A futtatáson részt vevő állatokat szakbizottság választja ki. Minden nap más-más tenyészet bikái futnak.

Este az erre az eseményre tenyésztett állatokat a Santo Domingo utcában kialakított karámokba hajtják. Reggel nyolckor kilőnek egy rakétát a városháza erkélyéről, és kinyílnak a karámok kapui. A palánkokkal elkerített utcákon több ezer piros kendős ember és a 12 állatból álló csorda fut végig az arénáig – száz éve ugyanazon az útvonalon. A futóknál csak egy összetekert újság lehet. Erre az időre a keresztutcákat lezárják, 20–25 mentőautó áll készenlétben. A futók többsége szenzációhajhász turista. Az elmúlt száz évben csaknem húsz emberéletet követelt e veszélytelennek cseppet sem mondható ünnep. A legyőzött bikák számát könnyű kiszámolni: több mint négyezer. Minden nap 17.30-kor kezdődik a bikafuttatás második felvonása. Az arénában tomboló húszezer ember elé felvonulnak a tetemek szállítására szolgáló kordék, majd miután elvonultak, egyesével kinyílnak az aréna karámjainak ajtói. Neves torreádorok állnak ki a bikákkal szemben. Késő estére mind a hat szekérre felkerül egy-egy végleg megnyugodott állat.

Egy kívülálló számára a pamplonai bikafuttatás egy híres városnapi ünnepség valahol Észak-Spanyolországban. De a tömegben rengeteg hagyományos baszk viseletbe öltözött helyi is van. Ők a mozók. Ezeknek az embereknek nagyon fontos esemény ez a pár nap. Éveken át készülnek testileg-lelkileg, hogy megmérettessék magukat a hatalmas állatokkal. A bikafuttatás egy szertartás számukra. Visszakanyarodnak a történet valódi gyökeréhez, Szent Ferminhez, és a futás előestéjén szobra előtt csendesen áldását kérik.