Az idén ünnepli megalakulásának 35. évét a kemény hard punk rockzenei és a heavy metal hangzás legsikeresebb és az eladási és koncertlátogatási statisztikák alapján a legnépszerűbb magyar zenekar, a Tankcsapda. Azok is ismerik és kedvelik több számukat is, akik nem igazán a műfaj rajongói. Hiszen, ha máshogy nem is, de a rádiók hullámhosszán „rongyosra hallgathatták” néhány dalukat. Így például a megalakulásuk 10. évfordulójára 1999-ben addig kiadatlan számaikat tartalmazó Tankológia című lemezükön zúzós hard rock stílusban, mégis megjelent Mennyország tourist című, amire a topolyai Lake Fest pénteki napjának népes közönsége is hatalmasat tombolt. A zenekar fennállásának legnépszerűbb és legmeghatározóbb dalaira, és a kevésbé ismertekre is sokan voltak kíváncsiak. Topolya központjában úton-útfélen fekete „tankcsapdás” pólót viselő, kis- és nagykorú járókelővel lehetett találkozni a koncertet megelőző napokban, vagyis Vajdaság valamennyi szegletéből érkeztek a rajongók: nagyszülők, szülők és gyermekeik buliztak közösen a Topolyai-tó félszigetén.
Előtte viszont a banda három tagja, Lukács László alapító-énekes és basszusgitáros, Fejes Tamás dobos, valamint a gitáros, Sidlovis Gábor Sidi igyekezett választ adni néhány újságírói kérdésre. Például arra, hogy milyen lelkülettel érkeztek Topolyára.
– Több év is elmúlt azóta, amióta Vajdaságban felléptünk, nem is tudom pontosan az okát, hogy miért alakult ez így. Viszont ennél sokkal fontosabb, hogy ezúttal itt vagyunk. Egyértelműen hatással van ránk a helyszín, és örömmel érkeztünk Topolyára. Mi egész életünkben azt tesszük, amit szeretünk. Dalokat írunk, lemezeket adunk ki, turnézunk, és szerettünk mindig is zenélni. Különösebb ars poeticánk nincs, mi csak egy egyszerű rock banda vagyunk Debrecenből – nyilatkozta Lukács Laci, aki a hozzá forduló rajongókat és az újságírókat is azonnal tegezésre szólította fel, ha nem úgy szóltak hozzá.
– Koncertekben gazdag, aktív nyarunk lesz az idén, és ezt egyáltalán nem bánjuk. Sőt az egész évet végigturnézzuk a régi dalainkkal és az újakkal, és ezt megalakulásunk 35 éve jegyében tesszük. Habár velünk ez alatt az idő alatt igazán sok minden történt mind a koncerteken, mind a színpadon, ma is érnek bennünket meglepetések. Hála istennek, ezek jellemzően pozitív dolgok. A zenekarunk munkásságát támogató csapat, azaz a technikai stáb igen masszív összetételű, stabil tagokból áll. Persze van, akit időközben másfelé fújt a szél mellőlünk. Nem az alapján választjuk ki a munkatársainkat, hogy fiatal vagy idősebb és tapasztaltabb, hanem hogy ki az, aki talpraesett – hallottuk a frontembertől. Közben valaki arról érdeklődött a dobostól, Fejes Tomitól, hogy bele lehet-e fáradni a rockzenébe, azaz a műfajjal járó stílusba.
– Természetesen idővel öregszik a test és az agy is, de ahogy Laci is mondta, mi azt csináljuk, amit szeretünk, és ezáltal szeretet is övezi a tevékenységünket, s ez mindig feltölt bennünket. Ezért azt érezzük, hogy ebbe nem lehet belefáradni, belefásulni. Na meg persze, ha úgy is lenne, sem vallanánk be. De a viccet félretéve, fásultság nincs bennünk, a közönségnek köszönhetően – mondta csillogó szemmel a dobos, s ezt Lukács Laci is helyeselte, és hozzátette, hogy évtizedeken át teljes szívből nem lehet olyasvalamivel foglalkozni lelkesedéssel és eredményesen, amit nem szeret az ember.
– Természetesen a testet érdemes mozgatni, formában tartani, különösen a turnék közben. Oda kell figyelni, hogy megfelelő mennyiséget tudjál aludni, hogy normális kaját egyél, hogy megfelelő, azaz minél kevésbé fárasztó járművekkel utazzál. De mindez mit sem érne, ha nem tiszta szívből tennénk azt, amit csinálunk. A zenekari élet mellett mindenkinek megvan a maga kis hobbija, amikor nem turnézunk akkor Sidi szalad motorozni, Tomi vízközelben szeret lenni, én pedig sporteseményekre járok, az auto-motor versenyeket követem – hallhattuk Lukács Lacitól, aki nevetve jegyezte meg, hogy ő például énekórát soha nem vett. Majd amikor egy következő kérdés arra vonatkozott, hogy a banda meglátása szerint változott-e a rockzene az elmúlt években, és hogy van-e egyáltalán a rockzenének „piaca”, ismét Tomi vette át a szót, és mondta el ezzel kapcsolatban a véleményét. A banda tagjai pedig bólogatással nyugtázták az egyetértésüket, hallva a szavait.
– Hogy a rockzene változott-e az elmúlt években, az bennünket nem érdekel. Mi a Tankcsapdával foglalkozunk, a Tankcsapda zenéjét próbáljuk a legjobb formára csiszolni, és előadni a közönségnek. Nekünk nem tisztünk a zeneipart, a rockzenét elemezni, mi tesszük a dolgunkat – tette hozzá határozottan a dobos, majd végül Sidi, azaz Sidlovics Gábor fejezte ki örömét, hogy a topolyai koncerten, de ugyanúgy bármelyik helyszínen, több generáció is hallgatja a Tankcsapdát.
– Óriási dolog, és öröm a zenekarnak, hogy a koncertjeinken több korosztály is jelen van, gyermekeikkel, lassan az unokáikkal érkeznek hozzánk a rajongók. Ami viszont külön megtiszteltetés számunkra, hogy a fiatalok immár egyedül is ellátogatnak a koncertjeinkre, nem csak szülői kísérettel. És nem fogynak el. Sőt, mondhatni, „trendi” tankcsapdásnak lenni az ifjúság körében. Ez pedig egy 35 éves zenekar esetében nem kis szó! – mosolygott Sidi, és szavait Tomi és Laci is egyetértően nyugtázta.
Nyitókép: Ótos András felvétele
