Az adventi gyertyák lángja az idén is fölragyogott a zentai Kéz a Kézben Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Civil Szervezetének mindennapjaiban. Mézeskalácsillat, Luca-pogácsák és a szeretet üzenetét hordozó programok szövik át minden évben ezt a meghitt időszakot. Az önkéntesek és támogatók jó szándéka, a közös készülődés öröme, a fogyatékossággal élő fiatalok lelkes részvétele mindnyájunk számára példaértékű lehet. Az igazi ünnep ott kezdődik, ahol a szívek megnyílnak, a mosolyok őszinték, az elfogadás pedig az élet természetes része. Hiszen ahol mindez adott, ott az élet is gazdagabb.
Csontos Bata Márta elnök vezetésével a szervezet minden mozzanatával arról mesél, hogy a karácsony valódi mibenléte a szeretetben és az elfogadásban bújik meg. Az interjúban a karácsonyi készülődésről, a közösség erejéről és az ünnep megéléséről kérdeztük.

Csontos Bata Márta (Gergely Árpád felvétele)
Hogyan készül a szervezet az ünnepi időszakra, a karácsonyra?
– A karácsony a szeretet és az öröm ünnepe. A Megváltó születését ünnepeljük. Legelőször is erről az egyik legszebb ünnepünkről beszélgetünk el a fiataljainkkal. Igyekszünk felkészülni, és a lelkünket is ünneplőbe öltöztetve várni a karácsonyt. A karácsonyi ünnepek számunkra is az adventtel kezdődnek. Minden évben van adventi koszorúnk, amin reggelente meggyújtjuk a megfelelő számú gyertyát, ami ég, miközben mi reggelizünk.
Decemberben felgyorsulnak az események, 6-án mi is a Mikulást ünnepeljük. Az idén nagy örömünkre szolgált, hogy a Mojo Club tulajdonosa, Árokszállási Imre meghívott bennünket egy-egy szelet pizzára és üdítőre, és még egy-egy kis mikuláscsomagot is kaptak a fiatalok. Ilyen szép Mikulás-ünnepünk még nem is volt. Vannak más adományozóink is, akik időnként fölkeresnek bennünket, és ilyen-olyan ajándékokkal kedveskednek nekünk. Szaloncukrot, csokimikulást szoktunk kapni, ezekből csomagokat állítunk össze a fiataloknak. A szervezetünk hulladékgyűjtéssel foglalkozik, amellyel pénzt keresünk, és az idén először sikerült egy kevés pénzt Mikulás-ajándékra fordítani.
A Luca-napot is meg szoktuk ünnepelni 13-án, mégpedig Luca-pogácsa sütésével. A hagyományokhoz hűen rejtünk el benne pénzecskéket, és mindenki nagyon örül, amikor pénzes pogácsát talál. Szintén tartjuk a Luca-napi búzaültetés hagyományát. Kis tálkába ültetjük a búzaszemeket, locsolgatjuk, gondozgatjuk őket, majd a karácsony előtti napokban a fiatalok hazaviszik őket. Most kaptunk két búzasünit, ezeket is beáztattuk, és karácsonyig figyeljük, hogyan növekszik a búzánk.
Milyen karácsonyi hagyományaik vannak?
– Minden évben sütünk mézeskalácsot, amelyben a fiatalok teljes mértékben részt vesznek: gyúrják és nyújtják a tésztát, szaggatják, díszítik a süteményeket. Általában egy profi mézeskalács-készítő látogat el hozzánk, de az idén sajnos az időszűke és a programok zsúfoltsága ezt nem tette lehetővé, a mézeskalácssütés azonban így sem maradhatott el. Az egyik önkéntesünk szívesen elvállalta, hogy segít benne. Karácsonyi képeslapokat is minden évben készítünk, és közös karácsonyfát is díszítünk. Az elmúlt években minden karácsony előtt eljött hozzánk Józsi atya, és meggyóntunk. Ő azóta nyugdíjba vonult, így most Dávid atya fogadására készültünk szeretettel.
Minden évben készülnek karácsonyi műsorral is. Ez az idén is megvalósul?
– Igen, de valójában ez a műsor december 3-ára, a fogyatékkal élők világnapjára készült volna, viszont csúsztunk vele, csak később, december közepén sikerült bemutatnunk. Kicsit karácsonyi hangulata is van az előadásnak, hiszen mindig egy tanulságos történetet dolgozunk fel, és ezt összekapcsoljuk a szeretettel. Az idei mesejátékunk is ilyen. A címe Csodapatika, Lázár Ervin meséje. A lélek patikájáról szól, ahol lelki bajok és rossz tulajdonságok ellen lehet gyógyszert kapni. Ennek meg is örülnek az emberek, az ismerőseiknek, barátaiknak szeretnének gyógyszert venni irigység meg lustaság ellen, de amikor fölkeresik a patikát, a gyógyszerész közli, hogy mindenki csak a saját maga számára vásárolhat. Ez már nem tetszik nekik, saját magukat jónak tartják, a másikban látják a hibát, őt akarják megváltoztatni.
A korábbi években a városközpontban megtartott betlehemezésen is részt vettünk. Ez tavaly elmaradt, és az idén sem valósul meg. Van egy betlehemes játékunk, amelyet ilyenkor fel szoktunk újítani.
Milyen üzenetet szeretnének átadni a karácsonyi programokkal, a műsorral?
– Azt próbáljuk sugallni, hogy a szeretet, a megértés és az elfogadás a legfontosabb. Műsorainkkal is ezt próbáljuk közvetíteni, ahogy az idei mesejátékunk is arról szól, hogy ne a másikban keressük a hibát, hanem önmagunkban, közben pedig legyünk elnézőek, megbocsátóak, és akkor talán egy szebb világot tudunk teremteni.
Milyen közösségi összefogásra van szükség ahhoz, hogy mindezek a programok megvalósuljanak?
– Vállalkozók, magánemberek szoktak nekünk segíteni, akik igyekeznek széppé tenni a karácsonyunkat. Decemberben a zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola vendégei voltunk, akik barátkozás, megvendégelés céljából hívtak minket látogatóba. Nagyon szép karácsonyi díszeket kaptunk, amelyeket ők készítettek a számunkra. Mi pedig vendégül láttuk az egészségügyi és a közgazdasági középiskolásokat, akik a Vöröskereszt és az Egészségház mellett számunkra is gyűjtöttek adományokat. Ezenkívül a zentai Petőfi Sándor Általános Iskola is tartott számunkra egy gyűjtést, és volt egy adventi jótékonysági koncert a Jézus Szentséges Szíve-templomban is, ahol önkéntes adományokat gyűjtöttek szervezetünknek. December közepén tartották meg a Zentai Sportcsarnokban a gazdanapokat, amelyen a torták és a sütemények vásárlásával lehetett minket támogatni a gazdakör segítségével.
Ezeket az ünnepi eseményeket abból a célból is rendezik, hogy közelebb hozzák egymáshoz a fogyatékossággal élőket és az épeket?
– Igen, ez egy fontos cél. A fiataljaink szívesen szerepelnek, és egy-egy fellépés során megismerhetnek bennünket a jelenlévők, láthatják, kik vagyunk, mit csinálunk, mennyi mindennel foglalkozunk, hogy versekkel, énekkel, tánccal is fellépünk. A közgazdasági iskolában tett látogatásunk alkalmával például a diákok nemcsak megismerték fiataljainkat, de még egy kis szerencsekerékkel is készültek nekünk, amelyet mindenki megpörgetett, és kapott egy kis édességet. Nagyon örülök neki, hogy az egészségügyi középiskola diákjai sűrűn jönnek hozzánk gyakorlatra, és itt megismerkednek velünk. Nem idegenkednek a fiataljainktól, nem fordulnak el tőlük, nem bizonytalanok abban, hogyan szóljanak hozzájuk. Ez számunkra is fontos, hiszen a mi fiataljaink igénylik, hogy kapcsolatba kerüljenek épekkel, ne csak egymás között legyenek.
Mekkora nyitottságot tapasztalnak?
– Úgy gondolom, hogy az emberek nyitottak, és szeretnének segíteni. Nagyon sokan megkeresnek bennünket azzal, hogy támogatni akarnak minket. Ez egy jó dolog, mert sok kicsi sokra megy, és így tudjuk szebbé tenni a fiataljaink karácsonyát. A hozzánk járó gyerekek, fiatalok között sokan vannak, akik nem kapnak semmit karácsonyra, és karácsonyfájuk se lesz. Azon vagyunk, hogy számukra is szeretetteljes, meghitt karácsonyt varázsoljunk.
Önkéntes munkában is meg szokott nyilvánulni ez a segítségnyújtás?
– Jobbára inkább adomány, ajándék formájában kapunk segítséget. Ennek részben talán az időhiány az oka, hiszen rohanó világban élünk, nincs az embereknek arra idejük, hogy beüljenek hozzánk egy-két óra hosszára, pedig ez nekünk nagyon jól jönne. Szívesen segítenek, de sokszor könnyebb nekik, ha hoznak egy édességcsomagot vagy játékokat.
Ha a Jézuska teljesíthetné a szervezet karácsonyi kívánságát, mit kívánna maguknak?
– Először is azt, hogy szülessen meg a mi szívünkben is a kis Jézus, szeretet, békesség és jóság töltse el szívünket, de ne csak erre a néhány napra, hanem az év minden napjára. Azt is kívánnám, hogy szervezetként továbbra is tudjunk működni, hogy megszűnjenek az anyagi nehézségeink. Nagyon örülnék, ha munkaviszonyban tudnánk alkalmazni néhány további nevelőt. Azt is szeretném, ha több lenne a látogatónk, ha esetleg azok, akik bejönnek az udvarunkba, hogy itt letegyék a hulladékot, benéznének hozzánk. Sajnos nagyon kevesen jönnek, hogy megnézzenek, megismerjenek bennünket. Szeretném, ha szeretettel közelednének a fiataljaink felé. Küldetésemnek érzem ezt a munkát, igyekszem minél több programot szervezni a fiatalok számára, és mindig nagyon örülök, ha valaki eljön hozzánk, vagy meghív bennünket. Illetve nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak az anyagiakban, azaz az ajándékokban nyilvánuljon meg a karácsony, hanem nyissuk meg a szívünket, és szeretettel közelítsünk az embertársaink felé, a fogyatékossággal élők felé is.
És mi lesz, ha elmúlik a karácsony?
– Karácsonykor nincsenek foglalkozásaink, januárban folytatjuk a munkát. Az újévet is utólag szoktuk köszönteni, bár úgy néz ki, lenne igény arra, hogy közösen töltsük a szilvesztert. Volt már ilyen kezdeményezés, talán egyszer erre is sor kerül.

Nyitókép: A karácsonyi hangulatot a közös mézeskalácssütés is megalapozza (Gergely Árpád felvétele)