Széleskörű jelentéssel bír a kincs szavunk, egyesek a nemesfémekre, a nemeskövekre gondolnak, ha hallják, mások a gyermekeikre, és egy kedves emlék is lehet pótolhatatlan érték a lelkünkben. Aztán ott vannak a régiségek és a műtárgyak is, amik elérhetőbbek a „hétköznapi ember” számára. Igaz, vannak, akik nem nagyon látják az értelmét, de az igazság az, hogy sok esetben nem is vagyunk vele tisztában, hogy a polcainkon lapuló régi vagy új dísztárgyak nemcsak eszmei, de anyagi értéket is képviselhetnek. Ezen az izgalmas és reményteljes feltételezésen is múlik a régiségek, a műkincsek iránti egyre fokozódó érdeklődés. Vagyis mégsem ilyen egyszerű a történet! Mert amíg sokak esztétikai értéket látnak bennük, mások jó üzletről, könnyen megszerezhető, busás haszonról álmodoznak. Ugyanakkor nagyon kevesen vannak a valódi hozzáértők, és még kevesebbek űzik sikerrel a velük való kereskedést.
Mindenesetre szárnyal a műkincs- és a régiségpiac, és valószínűleg ezt vette alapul az az Európában már népszerű Kincsvadászok című műsor, amely a TV2 kereskedelmi csatornán a magyar nézők jelentős részét csalja a képernyők elé. A produkció lényege, hogy hétköznapi emberek nem hétköznapi tárgyaikkal próbálnak szerencsét a „meggazdagodás” reményében, azaz a kamerák elé olyan régiségekkel érkeznek, amelyekről igazából nem tudják, mennyit is érnek valójában. A műsor régiségszakértői és műtárgykereskedői pedig eldöntik, mennyit adnak értük, ha adnak érte egyáltalán bármit. A Kincsvadászok egyik oszlopos tagja Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa, akit magáról a héten újra műsorra tűzött produkcióról és arról is kérdeztünk, milyen út vezette a kereskedelmi televíziózás kamerái elé.
– A Kincsvadászok első szezonját számomra meglepően sokan követték, pozitív megítélése volt a műsornak, és bízom benne, hogy a következő évad is hasonló népszerűségnek örvend majd Magyarországon és a határon túl. A Tankcsapda tagsága és jómagam sem vagyok az a bulvár vizében úszkáló, tévében szereplő típus, nem is szeretünk ilyesmit elvállalni. Amikor felkértek a szereplésre, ebben az esetben is hezitáltunk társaimmal. Aztán mégis belementem, és úgy érzem, megérte. Azért sem bántam meg, mert nagyon közel áll az egyéniségemhez, és menet közben is bebizonyította, hogy értéket közvetít. Így vállaltam nagyon szívesen a második évadot is. Aztán a műsor forgatása illeszkedik az időbeosztásomhoz, és a Tankcsapda koncertjeihez igazítják a forgatást.
n Milyen plusz tapasztalatot, élményt, tudást hozott a műsor forgatása?
– A visszajelzések teljesen pozitívak, és sok ember korábban nem ismerte ezt az oldalamat. Pedig mindig is ilyen egyéniség voltam, nem játszom meg magam a kamerák előtt, nem színészkedem. Sokszor értetlenkedek, vagyis rácsodálkozok az olyan visszajelzésekre, hogy egyesek pozitívan csalódtak bennem. Miközben nem értem, mit kellett bennem pozitívan csalódni, mindig is ilyen voltam. Lehet, hogy csak felnyitottam egyesek szemét egy másik oldalamról.
n A régiségekkel, műtárgyakkal való kereskedésről sok dajkamese is kering, például hogy bizonyos szerencsések lomtalanítás, bontásra ítélt ház tárgyai között, ne adj ég, nagyapai örökség között, a bolhapiacon apró pénzért kincsekre bukkantak, amiket busás haszonnal adtak tovább. Természetesen erre is akad példa, de a valóság egy kicsit azért más. Merthogy ez a fajta kereskedés is feltételez némi szaktudást, na meg rátermettséget. És még mi más a receptje a sikeres üzletelésnek?
– Mindig is vonzottak a régiségek és a műkincsek, a kortárs alkotások, és a kedvenceim a műszaki cikkek. Mindenféleképp kell hozzá bizonyos érzék, de attól sokkal fontosabb a tudás. Ami nekem egyébként nincs meg, de nagyon jól beilleszkedtem abba a csapatba, nagyon nagy tudású emberek vesznek körbe, és nagyon sokat segítenek, hogy sikerélményem legyen. A műsornak köszönhetően tudtam még jobban elmélyülni az egészben, és egyre jobban belelátok a folyamatokba. Ez egyáltalán nem arról szól, amit sokan hisznek, hogy kevés befektetett pénzzel busás haszonra tehetsz szert. Nem kevés energiát fektetek az alkudozáson alapuló, a szó valódi értelmében vett kereskedelmi oldalába. Manapság az áruforgalomnak ezt a formáját is átalakította az internet és a közösségi média. Egyébként az online árverezős oldalakon inkább a gépek szólnak bele az árak alakulásába. Nekem egyébként van egy hangszerkereskedésem, és nagyon úgy tűnik, hogy a jövő az ilyen és az efféle internetes webáruházakról és online vásárlásokról szól, amihez a fiamnak nagyon jó érzéke van, és idővel átveszi az üzletet tőlem. Merthogy tőlem idegen ez a személytelen árucsere, és úgy gondolom, hogy ez megöli a kereskedelem eredeti lényegét, az általam kedvelt klasszikus szellemiségét, amiben mindig is eredményes voltam. Akár a zenekar vonatkozásában is, mert én szervezem a Tankcsapda gazdasági háttérműködését is.
n Habár a kereskedelmi televíziózás nézettségért küzdő műsorainak a többsége nem az egyetemes emberi értékekről szól, mégis a Kincsvadászok emeli valamilyen módon a műkincsek, az értékes műtárgyak megítélését. Egyébként mennyire lehet megszólítani, megérinteni egy ilyen műsorral az irántuk addig nem érdeklődő „átlagembert”?
– Magam is meglepődtem, hogy nagyon is meg lehet szólítani azokat, akik azelőtt egyáltalán nem is érdeklődtek irántuk. Úgy gondoltam, hogy a Kincsvadászok sikeres lesz, de azt nem hittem, hogy ennyire. Ugyanaz a helyzet vele, mint a Tankcsapdával, nagyon sok embert megszólít, megérint és átfog a legidősebb korosztálytól kezdve a legkisebbig. Persze ennek keretében is vannak divatirányzatok. Azaz olyan dolgok, amelyek panganak a „piacon”, például az antik bútorok, amik nagyon nem mennek. Viszont az antik ékszerek vagy az órák meg szárnyalnak. Vagyis jelenleg a faliórák értéke lefele mutat, a karórák meg egyre keresettebbek. Egy dologra viszont oda kell figyelni, hogy nem minden érték, ami régi. Sokan félreértik a műkincskereskedés értelmét. Úgy hiszik, hogy ha a padláson találnak valamit, ami poros és antiknak tűnik, akkor az már „kincs”. Pedig nem. Lehet, hogy egy jópofa tárgy, valaki bensőséges családi emléke, kötődése a nagyszüleihez, bárkihez. De egyáltalán nem azt jelenti, hogy horrorösszeget ér, ezek általában dajkamesék. Ugyanakkor a Kincskereső műsor is igazolja ennek az ellenkezőjét, mert lehet például egy bolhapiacon kiemelkedő értékekre találni néhány tízezer forintért, amikért a kereskedő meg több százezer forintot fizet ki. Természetesen ehhez sok-sok tanulás, háttértudás és egy kis szerencse is kell.
n Lehet-e telítődni a műkincsekkel, a régiségekkel?
– Szerintem nem, hiszen ahogy folyamatosan öregszik az ember, halad előre a korral, ő maga is fejlődik, útközben sokat tanul. Egyébként tapasztalatom szerint ez úgy szokott működni, hogy a megszállott gyűjtők vagy kereskedők ráállnak egy típusú tárgyra, azt felhalmozzák, majd idővel megunják, és eladják. És akkor elkezdenek valami mást gyűjteni. Tehát a gyűjtőszenvedély tárgya változhat az évek alatt, a szenvedély viszont általában megmarad. Például néhány éve jómagam antik bútorok között éltem, ma már ezt elképzelhetetlennek tartom. Egyébként nekem a régi autók és a motorok a kedvenceim, általában a szocialista érából. Azért van egy-két nyugati autóm is, amiről mindig is álmodoztam, és célkitűzésem volt beszerezni. Akit megérint a műkincs, a régiség és a régi járművek vadászatának a szelleme, az általában egy életen át keresi benne a varázslatot.
Nyitókép: Fejes Tamás (Ótos András felvétele)
