Itáliában van valami mágikus, megfogalmazhatatlan, szavakkal leírhatatlan, amit csak megélni lehet és csak ott. Ezért járnak vissza az utazók és a turisták mind gyakrabban, mind több helyre és mind hosszabb időre. Lassan már-már nekem is keresnem kell olyan helyeket, ahol még nem voltam. Mindig akad valami új, amiről hallottunk, de még nem láttuk, és hajt bennünket az a belső kényszer, hogy ezt látni kell, mert Olaszországban van. Olvastam, hogy van a csizmán egy vidék, ahol rizst termesztenek, méghozzá nem keveset, és sikeresen. Ez kontinensünk legnagyobb rizstermő vidéke, amelyet ugye látni kell…
Meglepő, de az Eurostat adatai szerint még kivitelre is jut az évi 1,7 millió tonna európai hántolt rizsből. Nyolc európai ország termeszt rizst, közülük Olaszország adja a termény csaknem kétharmadát. A sikeres rizstermesztéshez rengeteg vízre és öntözésre alkalmas területre van szükség. A taljánok rendelkeznek ezzel is. A csizma északi harmadán nyugat-kelet irányban végigcsordogáló Pó folyó mintegy ötvenezer négyzetkilométer területű völgye a kontinens legnagyobb egybefüggő és mezőgazdasági termelésre alkalmas öntözhető területe. A síkságon hatalmas ipari központok (mint például a torinói Fiat gépjárműgyár) és nagyvárosok teszik emberi fogyasztásra alkalmatlanná az Alpokból és Dolomitokból lecsordogáló kristálytiszta ivóvizet, így jut belőle bőven az olasz rizsának.
Ebből a csatornákkal szeldelt és elárasztott idilli vidékből emelkedik a magasba Milánó és Torino között félúton a novarai Szent Gaudenzio bazilika 122 méter magas, tekintélyt parancsoló tornya. A tágabb környéket uraló kupolatorony csupán 150 éves, míg a ma is álló templom 1600 körül épült száz éven át.
Az Antonelli-torony a XIX. századi olasz építészet egyik legszebb mesterműve. Nyolc méter vastag falában több szinten díszes oszlopsorokat, kerengőket, kilátókat alakítottak ki. Csúcsán a Megváltó emeli a magasba a győzelem aranyozott zászlaját. Magassága miatt csak szervezett toronytúrák keretében látogatható. Másfél óra szükséges a bejárására. A templom másik végén emelkedik a jóval szerényebb, de így is 75 m magas harangtorony, kilenc haranggal. A templombelső is hasonló művészeti értékű. Gazdag és dekoratív, freskókkal borított kápolnák sorozata alkotja.
Novara dómja eltörpül a Szent Gaudenzió mellett. A katedrális szomszédságában áll viszont a Broletto-udvar, amely a város leghíresebb polgársági épületegyüttese. A komplexum négy fő palotája több száz éven keresztül épült és átépült, ezért négy különböző építészeti stílus jegyei jól elkülönülnek rajta. A Brolettóban ma a város történelmét bemutató múzeum működik, és egy 800 darabos XIX. századi műkincsekből álló tárlat várja a művészet szerelmeseit.
A százezer lakosú – olasz viszonylatban – kisvárost számos kávézó teszi színessé és hangossá. A központban nincs olyan utca, ahol ne lennének asztalok és vendégek. Számos járdát árkáddá alakítottak át, ahol télen-nyáron, esőben-napsütésben diskurálhatnak az olaszok egy forró fekete vagy egy igazi olasz fagylalt mellett. A valamikori várudvart is újra élettel töltötték meg, de a város több parkja is számos kínálattal várja a kicsiket, a családokat és az időseket.
