Ahol az élet svájciasan precíz és tökéletes, de olaszosan laza és lassú, az Lugano. Ahol a minőség és az árak svájciak, de a lakosok és a vásárlók olaszok, az Lugano. Ahol a svájci hideg helyett a mediterrán napmelege dominál, és ahol az utcákat nem német és francia, hanem olasz beszéd tölti be, az Lugano.
Európa fejlett részén – hatványozottan érvényes ez Svájcra – nem a határok határozzák meg egy terület körvonalát, hanem egy-egy régiót az ott élő azonos gondolkodású népek alapján rajzolják körbe. Így történhet meg például az is, hogy a svájci Ticino kantonban az egyetlen hivatalos használatban lévő nyelv az olasz. De ezen a vidéken szinte minden összekeveredik olasz és svájci között. Semmire sem lehet azt mondani, hogy jellegzetes svájci vagy olasz. A legdélebbi svájci kanton fővárosa Lugano.
A várost a legtöbb turista vonaton éri el, és mily meglepő, épp Olaszország irányából. A városnézés tehát a vasútállomástól kezdődik. Aki rögtön belekóstolna a svájci valóságba, az felvonón ereszkedik le a központba, de aki fokozatosan szeretne beolvadni, az lépcsőn indul el, ami megint csak inkább olasz vonás. Az első állomás a Szent Lőrinc katolikus templom és híres harangtornya, ami Lugano egyik nevezetessége.
A város 70%-a római katolikusnak vallja magát (az olaszok jelenléte miatt), ami csaknem duplája a svájci átlagnak. A városmag felé haladva hamar világossá válik, hogy Lugano lélekben és kinézetben közelebb áll Olaszországhoz, mint Svájchoz. A kacskaringós, szűk sikátorokban nem árulnak svájci bicskát, nincsenek sajtmanufaktúrák, kakukkos órák, plüss bernáthegyiek, de még bankok sem. A kézműves termékeket áruló pici családi vállalkozások kirakatait pont úgy rendezték be, mint a szomszédos Comói- vagy Maggiore-tó partján lévő olaszokat.
Ilyen környezetben jutunk le a város főteréig, a Reformáció teréig. Már természetesnek tűnik, hogy a táblán Piazza della Riformát ír és nem Reformationsplatz-ot. Itt érdemes beleszippantani a luganói illatokba, és szusszanni egyet egy kávé vagy sütemény társaságában. Aki még azon töpreng, hogy frankban vagy euróban fizessen, annak a problémája hamar megoldódik, mert a legtöbb luganói pénztárnál csak bankkártyát fogadnak el. Hm, pénztárnál csak bankkártya a bankok országában… Kanyarodjunk is gyorsan vissza Svájc másik fontos értékéhez: a természeti szépségekhez.
A városnézés a Luganói-tó partján folytatódik. Sokan azt mondják, hogy a tóparti sétány igazi tengerparti érzetet kelt, csak a sós víz illata hiányzik. Az viszont biztos, hogy a városi park egyike a legszebbeknek a 26 kanton országában. A hathektáros Ciani park valóságos zöld oázis az állandóan nyüzsgő belvárosban. Virágágyásai, különleges trópusi fái, rózsás kertjei, magnólialigetei, szökőkútjai és kanyargós ösvényei törik meg a tökéletes pázsitot. Tóparti fekvése, játszóterei, futópályái, kényelmes padjai és pici strandja tökéletes kikapcsolódást nyújt a mindig maximálisan teljesítő helyieknek, és emlékezetes pillanatokat szerez a városba látogatóknak.
A parkban víz és föld határán két oszlop emelkedik a magasba, közrefogva egy kaput. Jobbról és balról nincs kerítés, nincs leküzdhetetlen akadály. Mégis, minden arra elhaladó a tiltott kapu előtt áll meg. Onnan mered tekintete a leírhatatlanul csodálatos távolba. A kapu nem vezet sehova, és mindig lakat alatt van. Egy célja van: mindig nyitva állni azok előtt, akik Luganóba jönnek – álmodozni és ábrándozni.
