Scapin furfangjai

Ricz Ármin rendezésében, Moliére Scapin furfangjai című vígjátékát vitte színre a Tanyaszínház idei társulata. A nyári kánikulában június utolsó napjaiban népesült be a kavillói székház, a próbák tizenöt színész közreműködésével zajlanak. Az első nyilvános előadást június 21-én tartották, a hivatalos bemutatót pedig 23-án a Tanyaszínház szabadtéri színpadán. A tájolási program 24-én veszi kezdetét.

Gombos Dánieltől, aki még 16 évvel ezelőtt diákként kóstolt bele a tanyaszínházas életbe, és a társulat vezetői feladatait egy éve látja el, megtudtuk, hogy ebben az évben egy rendkívül dinamikus komédiára számíthat a közönség.

– A Tanyaszínház előadásában hagyományosan főleg az akadémia színművészeti tanszakának hallgatói lépnek fel. Az idén egy, a színművészeti karra készülő középiskolás diák is csatlakozott hozzánk, de mesterdiplomás színészt is láthat a közönség a színpadon, illetve köreinkben köszönthetjük a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Színház és Film Karának mesterszakos hallgatóját. Mivel a darab megkívánja az intenzív fizikai erőnlétet, ezért színészeink az ébredés utáni 30–40 percet edzéssel töltik, a próbák 17 óra körül startolnak, és tartanak ameddig a lendület megkívánja, akár a késő éjjeli órákig is – árulta el Gombos Dániel, aki arról is szólt, hogy a jól ismert sárga traktorral és utánfutóval járják az országutakat, az idén is kisbusszal érkeznek a településekre, a díszletet teherautóval szállítják.

Ricz Ármin, az idei előadás rendezője színész szakon fejezte be tanulmányait Újvidéken, jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen folytat mestertanulmányokat Bocsárdi László színházi rendező, -igazgató osztályában. Eddig három alkalommal játszott a Tanyaszínház előadásaiban, 2018-ban pedig Berta Csongorral közösen rendezte a Pé'z, hova mész? című darabot, amely 2019-ben a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fődíját nyerte el a darabban bemutatott csapatjátékért. A közönség az idén is egy mozgalmas-dinamikus hatású, komikus színpadi produkcióra számíthat.

– Úgy érzem, Moliére szövege nagyon jól harmonizál a Tanyaszínház csapatának a rendelkezésére álló eszközeivel, a szabad térrel, a természet közelségével, amihez adódnak a vidékünk társadalmi értékei. A Tanyaszínháznak egyébként az a kivételes lehetőség is a tarsolyában lapul, hogy miközben bemutathatja a vajdaságiasság fő jellemzőit, mentési munkát is végez úgymond a vásári komédia elemeit felhasználva. A történet a címszereplő Scapin köré épül fel, aki szolgaként tulajdonképpen egy szuperhős figura, és az őt körbevevő emberek hétköznapjait, és a kicsinységéből eredő konfliktusokat egyengeti, illetve oldja meg. Természetesen számtalan vicces helyzeten keresztül – hallhattuk a rendezőtől, aki azt is elmondta, hogy Moliére szövege alapján azzal is foglalkoznak, hogy van-e értelme a monotonitással teli, a játék nélküli hétköznapoknak.

– Egyre többen vannak azok, akik tudatosan vagy tudat alatt a munkát helyezik az életük középpontjába, és nagyon sok mindent annak rendelnek alá. Ezért az életük rendkívül egysíkúvá és szürkévé válik. A darabbal erre a jelenségre is szeretnénk felhívni a figyelmet, illetve a nézőkben nem titkolt szándékunk felébreszteni azt az éberséget, amellyel ki tudják küszöbölni a „mókuskeréknek” is nevezett életformát. Igyekszünk közönségünket rávezetni, hogy abból a monoton állapotból önmagunkon felülkerekedve hogyan tudnak kilépni, illetve hogyan tudják újra szervezni az életünk fonalát minőségibb módon – nyilatkozott a rendező, aki arról is szólt, hogy a darab ifjú színészcsapata rendkívül lelkes és együttműködő. És ezzel a felemelő motiváltsággal egy kőszínházi közegben ritkán lehet manapság találkozni. – A kavillói munkafolyamat alatt számos olyan körülménnyel kell szembesülni, ami egyébként akár nehezíthetné is a darab színpadra alkalmazását. Így a játék körülményei, a tikkasztó hőség, vagy ahogy a színészeknek helyt kell állniuk a konyhában. Ugyanakkor ezek az akadályok valamennyire elhalványulnak a csapatszellemnek köszönhetően, és a helyüket átveszi az alkotói kedv és az elszántság. Így gördülékenyebben mennek a napindító rendszeres improvizációs feladatok, vagy a színésztechnikai gyakorlatok is – tette hozzá a rendező.

A darab főszerepét, vagyis Scapin figuráját az Újvidéki Színművészeti Akadémia harmadéves hallgatója, a szabadkai Ágyas Ádám jeleníti meg. A beszélgetés elején elárulta, hogy feltöltődésnek éli meg a rendkívül mozgalmasra sikerült tanév után a tanyaszínházas életformát. Azért is, mert a színészmesterség gyakorlása mellett lehetősége van több praktikus, „erős kezet” igénylő tudást is elsajátítani, így a jó testi kondíció megszerzése mellett a szerelések, a javítások alkalmával használt szerszámok használatába is belekóstolt.

– Nagyon megörültem, ugyanakkor meg is rémültem attól, hogy rám osztották a főszerepet. Szerencsére a rendezővel, Árminnal már korábban volt szerencsénk kialakítani egy pozitív szakmai kapcsolatot, és úgy érzem, Scapin figurájára is sikerült rövid idő alatt ráéreznem. Nagyon jó időszakban jött velem szembe ez a darab, hiszen évfolyamtársaim a mögöttünk hagyott tanévben fakultatív tantárgyként tanulhattak Veljković Aleksandra közreműködésével a commedia dell'arte stílusról. Az előadásunknak az lesz a különlegessége, hogy szinte minden mondatra mozdulatot dolgoztunk ki, a közönség az akrobáció mellett látványos gesztikulációkat is láthat tőlünk. A Scapin furfangjai ezenkívül nagyon erős szövegében is, egyszóval szórakoztató, pozitív energiákat közvetítő előadást adunk át a nézőknek.

A csókai Szabó Regina harmadéves színészhallgató, és második éve kóstolt bele a Tanyaszínház életérzésébe, Zerbinette-et, Leander szerelmesét formálja meg.

– A közönség egy commedia dell'arte stílusra jellemző, mozgásában rendkívül dinamikus darabot láthat majd, a maga egyszerű és bevált, jó poénjaival. A kavillói életformának megvan a maga varázsa és terhe is, itt valóban megszűnik a világ körülöttünk, egy más dimenzióba kerülünk. Számomra ez az idei év egy új kihívást is hozott, hiszen a színpadi jelenlét mellett a konyhai koordináció is rám hárul. Persze valamilyen formában mindenki kiveszi a részét a feladatokból, de azért nem egyszerű mindent és mindenkit összehangolni, egymáshoz alkalmazkodni. Különösen azok számára, akik először vesznek részt az alkotói folyamatban.

Páncél Kata Kolozsvárról csatlakozott a kavillói csapathoz, és negyedik éve tanulja a színészmesterséget. Kata jelenléte egyértelmű bizonyíték arra, hogy a sajtóban, illetve az internetes közösségi felületeken megjelenő híreknek mekkora ereje van, hiszen az egy évvel ezelőtti sajtóvisszhang azok figyelmét is felhívta a Tanyaszínházra szerte a Kárpát-medencében és távolabb, akik addig nem is hallottak róla.

– Tavasszal kerestem meg a Tanyaszínház csapatát jelentkezési szándékommal, és szerencsére pozitív visszhangra találtam. Az énekhangommal működök majd közre, „pávaként”. A társulattal tapasztalt „kommuna”-életforma számomra nagyon különleges élmény, a maga szépségével és kihívásával együtt. Egyébként érdeklődéssel figyeljük a tanszakon a Kárpát-medencei, így a vajdasági színjátszást is. Eddig Urbán András erősen posztdramatikus munkásságával volt már lehetőségem megismerkedni. Ez a színházi irányvonal még csak most kezdi éreztetni a hatását felénk, és inkább a klasszikus színjátszás a tendencia. Ami számomra érdekes, hogy Urbán előadásaiban a testiség mennyire kifejezett. Ez mellett az erős szláv, balkáni hatásra is felfigyeltem. A rendező előadásaiban többször szerb dalokat lehet hallani. Ez rendkívül árulkodik arról, hogy mekkora különbség van az itteni szerb–magyar és a romániai nemzetek közötti viszonyokban. Felénk szinte elképzelhetetlen, hogy egy színházi produkcióban román dal ne valamilyen negatív értelemben hangozzon el.

A szabadkai Dudás Dániel az Újvidéki Színház tagjaként erősíti a társulatot, két év kihagyás után vesz részt a Tanyaszínház munkájában, ezenkívül a mestertanulmányaira készül pontot tenni.

– Géronte-ot, Leander apját formálom meg az előadásban, és igazából a bonyodalom az én karakterem miatt keletkezik. Számomra azért is érdekes feladat ennek a szerepnek a megformálása, mert nem gondoltam rá, hogy ilyen fiatalon talál meg az apai szerep. Ami viszont, úgy érzem, jó értelemben vett kihívás, hogy a darab rendkívüli dinamikája intenzív fizikai erőnlétet követel meg tőlünk. Nagyon részletes, nagyon pontos, szinte már koreográfiai feladatokat kell megoldanunk, amelyekre fel kell készülni, illetve rendkívül ki kell gyakorolni. Szerencsére a sport nem áll tőlem távol, és nagyon fontosnak tartom, hogy egy színésznek jó fizikai kondíciója legyen – tette hozzá az ifjú színész.

Ezt követően ismét Gombos Dániel társulatvezetőhöz fordultunk, akit a Tanyaszínház környezet-tudatosságot népszerűsítő akciójáról, a napsugaras jelképet övező sárga szín zöld árnyalatba öltöztetéséről is kérdeztük.

– Mindannyian tapasztaljuk, hogy mi történik a világban, közvetlen környezetünkben, és úgy érzem, a szemléletváltás csupán hozzáállás és egyszerű életmódváltás kérdése. Sokan érezhetjük, hogy elérkezett a végső ideje annak, hogy több területen is módosítsuk az élethez, a környezetvédelemhez, a természethez való hozzáállásunkat. Miután a Tanyaszínház csapata több hétig él együtt, ezért igyekszünk olyan módon kezelni az ez alatt az idő alatt keletkezett szemetünket, amit a józan ész megkíván. Amit lehet, azt újrahasznosítunk, és amennyire csak tudjuk, igyekszünk elkerülni, hogy bármi is a szeméttelepen kössön ki utánunk. Komposztálunk, az ételmaradékot pedig a szomszédos családi házakban élő házi kedvencek kapják el. Idővel szeretnénk azt is megvalósítani, hogy a székházunk növényzetének a locsolását ne hálózati ivóvízzel oldjuk meg, hanem esővizes tározóból. A jövőben pedig szeretnénk napelemek segítségével megoldani, illetve kiegészíteni a Tanyaszínház székházának az energiaellátását, ezért figyelemmel kísérjük az erre a beruházásra vonatkozó pályázati lehetőségeket – hallottuk a társulatvezetőtől, akitől végül az iránt is érdeklődtünk, hogy a társulat múlt évi darabjához köthető koncentrált figyelem milyen hatással van az idei munkára.

– A járvánnyal tarkított 2020-as, illetve a 2021-es évünk is kalandosan telt az ismert körülmények miatt. Tudva azt, hogy milyen feltételek mellett indult el a Tanyaszínház szekere 1978-ban, és élte meg, illetve lépte túl az évtizedek során a nehézségeket, ez megadja azt a motivációt, hogy nekünk is folytatni kell az elődök által megkezdett utat. Már a társulat küldetése, de lelkesedése, a közönség szeretete miatt is. A színház – de általánosságban valamennyi művészeti irányzat – olyan közeg, ami minden szemlélőből más véleményt, hatást válthat ki, és ettől a jövőben sem kell megijedni, és nincs is ezzel semmi baj. A mi feladatunk, hogy mindenki megtalálhassa az őt megszólító kapaszkodót a színpadi látványban, hangzásban. Színház mindig is volt, és a jövőben is lesz, és ha a nézőt egy pillanatra is magunkkal tudjuk ragadni, akkor már megérte a darabba fektetett fáradság – hangsúlyozta Gombos Dániel.