Szombathy Zsuzsa hosszú éveken át dédelgetett álma vált valóra azzal, hogy csaknem három hónapot tölthet a Hawaii-szigeteken. Egyetemi évei alatt a gyermekkori kíváncsiság, vonzalom tudományos érdeklődéssé, kutatássá alakult, és 2021 nyarán megjelent első könyve, melyben társszerzőként működött közre. A vaskos kötetet eddig Budapesten, Kolozsváron és Topolyán mutatták be. Zsuzsi közben eljutott a csodás szigetekre, a világháló segítségével kerestük fel, hogy a szeles, hideg, havas decemberben hozza közelebb hozzánk Hawaiit, a trópusi éghajlat szépségeit, a napfényt, az aloha életérzést.
Egy gyermekkori álom vált valóra ezzel az utazással, és nagyon hosszú volt az út mire landolt veled a gép az „Istenek tenyerén”. Hogy foglalnád össze dióhéjban a Hawaiira vezető utat?
– Hosszú évek álmodozása, kemény munkája és kitartása kellett hozzá. Kislányként a Lilo és Stitch volt a kedvenc rajzfilmem, bár akkor még nem tudtam, hogy mi fán terem Hawaii. Később jött a felismerés, hogy létezik ez a földi paradicsom, ahol magyarok is élnek. Aktívan 2017 óta kutatom a Hawaiin élő magyar közösséget, kutatási eredményeimet először egy szakdolgozatban publikáltam 2019-ben, majd 2021 nyarán társszerzőként az első könyvem is megjelent. 2021 őszén pedig végre elérkezett a pillanat, amikor felszálltam a Csendes-óceán közepére tartó gépre.
Mikor született meg benned a könyv megírásának az ötlete?
– Az Istenek Tenyerén: Magyarok Hawaiin című könyv megírására László R. Judit kért fel, aki 16 éve él Oahu szigetén. Nagyon hálás vagyok, hogy megkeresett, és 2020-ban megkezdtük a közös munkát. Ez a könyv a Hawaiin élő magyarokról és a Hawaii iránt szerelemre lobbant magyarokról szól. Összesen 34 történetet gyűjtöttünk össze. Büszke vagyok a könyvre, hiszen korábban sosem jelent meg ehhez hasonló kiadvány. Olvashatunk filmbe illő szerelmi történeteket, nagy szökéseket, bepillanthatunk az illegális élet izgalmaiba, és a turisták tippjeit is megismerhetjük. Az első könyvbemutatót Budapesten tartottuk meg, amit egy kolozsvári, egy topolyai és egy hawaii esemény követett. Megszámlálhatatlanul sok üzenet érkezett, hogy izgatottan várják a második kötet érkezését. Részben ezért is érkeztem Hawaiira.
Hogyan kerülhetett sor az utazásra? Milyen volt az út, mennyi időt tölthettél a csodás szigeteken?
– Judit már hosszú ideje hívott magához, de valahogy mindig közbejött valami… 2021-ben végül eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, én elutazom, és így is tettem. Nem volt sétagalopp az utazás, hiszen a koronavírus miatti korlátozások nem tették lehetővé, hogy schengeni országot érintve repüljek Amerikába. Belgrádból indultam Honoluluba, Doha és Seattle érintésével. Mintegy három hónapot tölthettem ezen a mesebeli helyen, és egyszer még a Nagy-szigetre is ellátogattam. Biztos vagyok benne, hogy még visszatérek Hawaiira, hiszen a sziget teljesen elvarázsolt. Valóban ott van mindenhol a híres aloha szellemiség. Nehéz megfogalmazni, de az emberen tényleg egyfajta béke lesz úrrá.
Mi volt az első benyomás, és hogyan vált árnyaltabbá a kép az ottani életről?
– Mivel rohannom kellett a Hawaiira tartó járatomra, lekéstem a tesztelési időpontomat Seattle-ben, ezért tíz napos karanténba kerültem a szigeten. Hálás vagyok, hogy Juditéknál vendégeskedhettem, hiszen csodálatos házuk van. A kertjükből élvezhettem a völgyre nyíló panorámát, miközben elmajszoltam egy fáról leszedett guavát vagy pomelót. A karanténban megtanultam banánt szüretelni, és segítettem a dzsungel megtisztításában is. Amikor először hagytam el a házat, majdnem elsírtam magam a mélyzöld hegyek láttán. Hawaii olyan, mint a filmekben: az óceán hullámain szörfösök lovagolnak, pálmafák leveleit ringatja a szél, Honoluluban a toronyházak az ég felé nyújtóznak, az erdős részeken burjánzik a növényzet. Azonban ennek a helynek is vannak árnyoldalai. Rengeteg a hajléktalan, és bizony itt is feltörik az autókat.
Mi volt a legszebb élmény? A sok-sok interneten megosztott csodálatos kép alapján, gondolom, ezt nehéz kiválasztani.
– A legnagyobb hatással rám a Nagy-sziget vulkanikus tevékenysége volt. A lélegzetem is elállt a felszínre robbanó láva láttán, de földöntúli élmény volt a 2018-as kitörés helyszínét is bejárni. A térkép még jelezte az utcákat, de az orrunk előtt semmi sem volt. Mivel gyerekkorom óta hatalmas Jurassic Park rajongó vagyok, a Kualoa Ranch körbejárása is feledhetetlen élményt nyújtott. Imádtam a vízesés alatt úszkálni, a fárasztó túra után a magasból megpillantani az óceánt, a szebbnél-szebb botanikus kertekben barangolni vagy a puha homokból figyelni a naplementét. Magam is meglepődtem, milyen könnyen hozzá lehet szokni ahhoz, hogy az erdőben avokádót vagy papayát tudunk szedni.
Merre jártál, mivel utaztál, kikkel találkoztál?
– Bár nagyon igyekeztem, nem sikerült eljutnom minden helyre. Talán egy év is kevés lenne, hogy bejárjuk a látnivalókat, ráadásul Oahu csak egy a nyolc sziget közül! Szerencsére nagyszerű vendéglátóim voltak. Judittal meglátogattuk a Dole ananászültetvényt, eljártunk a magyar találkozókra, meghívott Hálaadásra, és elvitt Pearl Harborba is. Az Ohana Bordi, vagyis a Bordás család a North Shore-on vezetett körbe. Nekik köszönhetően csodálatos élményekkel lettem gazdagabb a Polinéz Kulturális Központban, és néhány remek túrára is elvittek. Amikor egyedül utaztam, akkor busszal jártam. A buszozás nagyon kényelmes Hawaiin, bár nincs fix menetrend. Rengeteg emberrel találkoztam, sok új baráttal lettem gazdagabb. Kóstoltunk együtt hawaii csokoládét és makadámdiót, valamint kriketteztünk egy óceánparti házban.
Te valójában Hawaii-kutató vagy, az ott élő magyar közösség jó ismerője. Mit mondható el erről az anyaországtól nagyon távolra szakadt kis közösségről?
– Ez a megnevezés úgy „ragadt” rám, amikor egy segítségemmel íródott cikkben Hawaii-kutatóként mutattak be. Korábban sosem gondoltam arra, hogy így hivatkozzam magamra, pedig tökéletesen meghatározza, hogy mivel is foglalkozom. Nehéz felmérni a Hawaiin élő magyarok lélekszámát, hiszen csak becsült adatokból dolgozunk, de nagyjából 200–300 körül mozog a számuk. Egy hivatalos becslés szerint 100 fölött vannak azok, akik otthonukban magyarul beszélnek. Az Oahu szigetén élő magyarok szombat esténként találkoznak a Kapiolani-parkban, hamarosan pedig egy hétvégi magyar iskolát indítanak. Régen létezett egy Magyar Club is, amit még az 1956-os menekültek alapítottak. Ez egy igazán komoly klub volt, tagsági díjat fizettek, és elnököt választottak. Hawaii tartózkodásom alatt hozzájutottam az eredeti dokumentumokhoz, amelyeket részletesen áttanulmányoztam. Ez megerősített abban, hogy milyen sok mindent nem tudunk még erről a közösségről.
Bizonyára nemcsak magyarokkal, hanem őslakosokkal is találkoztál, az ottani szokásokkal is megismerkedtél.
– Judit a családja által megismerte a hawaii konyhát, tőle tanultam meg néhány itteni fogást. A hawaii szokások közül az egyik kedvencem, hogy kiteszik a házak elé a gyümölcsöt, amiből szabadon vehet bárki. Nem csak hawaiiakkal, de különböző polinéz származású emberekkel is megismerkedtem. Sok érdekességet meséltek nekem a szigeti életről és Hawaiiról is. Egy samoai lány például nagyon vágyott haza, ahol saját földje volt a családjának, és nem kellett attól tartania, hogy miből fizeti az albérletet. Hawaii nagyon drága, sokkal drágább, mint azt elsőre gondoltam. Mondhatnánk, hogy cserébe jobbak a fizetések, de az igazság az, hogy még Amerikán belül is nagyon drága. 1 gallon tej (nagyjából 3,78 liter) több mint 10 dollárba kerül, ami átszámítva 1000 dinár körül mozog.
Megtanultad a táncukat, a hulát?
– Annál sokkal többet: egy polinéz táncmozdulatokra épülő edzésformával is megismerkedtem, a hivával. Ez egy nagyon kemény edzés, olyasmi, mint a zumba, csak sokkal több a csípőmozgás. Nagyon élveztem ezeket az órákat, ráadásul az edzések végét mindig hulával zártuk. Egy helyi hawaii hölgy tanított minket.
Hogyan készülnek Hawaiin a karácsonyra?
– Óriási készülődés indult rögtön azután, hogy leszedték a Hálaadásról maradt díszeket. December elején már álltak a karácsonyfák a házakban, az otthonokat kidíszítették, az ajtók előtt felfújható jászolok és mikulások világítottak. A boltokban egyébként november közepe óta csak karácsonyi dalok szólnak. A pálmafák is ünneplőbe öltöztek, törzsüket fényfüzérekkel tekerték körbe, a bejárati ajtókon hatalmas koszorúk díszelegnek, és még olyan autót is láttam, amire hatalmas piros masnit raktak. Bár tilos, rengeteg tűzijátékot használnak, akár fényes nappal is. Amerikában, így Hawaiin is megadják a módját az ünneplésnek.
Most még gyűjtöd az információkat, de tudod-e már, hogy mi lesz a folytatása a munkádnak?
– Gőzerővel dolgozom könyvünk második részén. Ebben beszámolok majd részletesen a szigeti kalandjaimról, illetve a kutatási eredményeimről is. Emellett útinaplót írok egy felkapott gasztroblogon, valamint egy hawaii társasjátékon dolgozom. Imádom Hawaiit, de elkezdett foglalkoztatni a világ más különleges pontjain élő magyarok története is. Nem kizárt, hogy ilyen irányba folytatom majd a kutatásaimat. Az életem úgy alakult, hogy egy időre Abu Dhabi lesz az otthonom. A célom az, hogy megismerjem a magyarokat, akik egzotikus szigeteken vagy épp a mesés Kenyában találták meg a számításukat. Annyit megígérhetek, hogy hamarosan nagyszerű történetekkel jelentkezem.
