A 2000-es években tömegesen fülesbaglyok jelentek meg Kikindán november végén, és itt töltötték a telet február elejéig. A város központjában lévő öreg gesztenye- és fenyőfákon találtak maguknak lakhelyet. 2009-ben 724 egyedet számoltak össze. Erre felfigyeltek az ottani lakosok, a média, tudományos körök. 2011-ben egy nagyszabású nemzetközi konferenciát tartottak, melyen 22 ország 50 tudósa vett részt. A BBC 2015-ben és 2018-ban filmet forgatott a kikindai baglyokról. A gyerekek az iskolában tanulnak ezekről az érdekes madarakról.
A központban egy tábla jelzi a baglyok telelőhelyét, és arra kéri az embereket, hogy maradjanak csendben, ne háborgassák a madarakat, melyek nappal pihennek, alszanak, éjjel vadásznak. Nem könnyű mindig meglátni a baglyokat, mert nagyon magasan, a sötét ágak között gubbasztanak.
A fülesbaglyok minden kontinensen megtalálhatók, Kikinda valószínűleg azért felel meg nekik telelőhelyként, mert közel vannak a szántóföldek, ahol táplálékot találnak, és nincsenek veszélyben más ragadozóktól. A baglyok pockokat, egereket, rovarokat esznek – naponta kb. 60 gramm egér az adagjuk –, így hasznosak a mezőgazdaságban, hiszen elpusztítják a kártevőket.
A fülesbaglyok nem raknak fészket, de előfordul, hogy beköltöznek más madár fészkébe. A legtöbb bagoly január végén elköltözik, de egyesek családot alapítanak, és itt maradnak.
A baglyok védelem alatt állnak – Kikinda „nagyköveteinek” nevezik őket.
Kikinda másik nevezetessége a Kika nevű mamut.
1996-ban a valamikori Toza Marković téglagyár agyagkinyerései munkálatai közben 20 méter mélyen egy mamut csontvázára bukkantak. A 70.000 éves lelet egyedülálló a Balkánon és Délkelet-Európában. A valamikori mamut – amelyet Kikának neveztek el – 4 méter magas, 7 méter hosszú, 3 méter széles nőstényállat lehetett. A városi múzeumban egy üvegbúra alatt látható a 90%-os csontváza, míg a múzeum udvarán egy műmamutot állítottak fel.
Minden évben mamutfesztivált rendeznek a gyerekek számára, amelyen filmeket, előadásokat mutatnak be erről az őslényről.
A városi múzeum 1946-ban nyílt meg a valamikori Latin Kúria épületében. A múzeum termeiben érdekes néprajzi gyűjtemény látható Kikinda XVIII–XIX. századi időszakából, berendezett szobák, bútorok – pl. egy jégtároló szekrény –, edények, bánáti népviselet, kézimunka. Szép az ún. „zenei szoba”, amelyben egy érdekes festett szekrényű gramofon áll, valamint egy budapesti polifon hangszer, kották, képek a cseh származású Robert Tolinger zeneszerzőről, aki a városban bevezette a zenélést és a karéneklést.
Kikinda harmadik nevezetessége a Terra Múzeum. Ez egy nagy műterem, ahol minden évben összejönnek és nemzetközi kolóniát alkotnak a szobrászok, agyagból terakotta szobrokat alkotnak. A műterem a város peremén, a régi téglagyár helyén található. A város központjában lévő Terakotta Galériában is láthatunk szobrokat, a város sétálóutcáját is ilyen terakotta alkotások díszítik.
Ennyi látnivaló után jólesik beülni a város kedvelt, igen hangulatos, modern-rusztikus stílusú (régi kredenc, könyvespolc, díszes tükör) kávéházába, a Twenty-be egy kávéra. Az étteremben pedig különlegességek szerepelnek, például szarvasgombás hússzelet, olasz rizottók, calvados-os palacsinta, a gluténérzékenyek figyelmébe ajánlom a „csokoládés dekadenciát”!
