A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Nemsokára 59 éves leszek. Az én generációmból sokan krízishelyzetben vagyunk már egy éve. Itt most nemcsak erre a világjárványra gondolok, mely mindenkire valamennyire kihat, hanem egészen másra. Mi abban a tudatban nevelkedtünk fel, hogy a születésünk előtt és a halálunk után nincs semmi. Minden, amit magunknak gondolunk, csupán e kettő között létezik. Azt hittük mindig, hogy az élet értelme pusztán annyi lenne, hogy ezt a röpke időt minél jobban kiélvezzük, gondoskodjunk családunkról és érjünk el mindent, amit csak lehet. Ismertem olyanokat, akik csak arra törekedtek, hogy minél többet összeharácsoljanak maguknak, hiszen csak egyszer élünk, mondták ők, s hitték, hogy így nem számít, milyen módon viszik mindezt végbe. Sok embert ismertem, akik nyugodtan gázoltak mindenen és mindenkin keresztül. Nevettek azon, ha valaki arra hivatkozott, hogy a Jóisten majd megbünteti őket. Most pedig, amikor megtörtént velük a rossz, eljött a sorscsapás, csak ezt hajtogatják: miért épp velem történt ez? Ha tényleg születésünk előtt és utána nem létezne semmi, csak ez a röpke földi élet lenne, akkor tényleg nem sok értelme lenne az életnek, akkor végül is mindegy lenne, hogy hogyan bántunk a környezetünkben élőkkel. Sajnálatos, hogy sokan ilyen eszmerendszerben nevelkedtünk fel, ugyanis roppant káros az egyénre az ilyen felfogás, de még csak nem is igaz. Mi értelme volna akkor létezésünknek? Igaz, sok templomba járó ember volt a környezetemben, ők lelkiismeretesebben viselkedtek, ám sokan, jómagam is, elfordultunk a vallástól, mert nem olyan magyarázatot kaptunk, amilyenre szükségünk lett volna, s ahol a teljes igazság megjelent volna. Ijesztgetés a pokol tüzével, ha a tízparancsolat valamelyik pontját megszegjük? Egy intelligens ember, akinek van egy kis igazságérzete, biztos nem tartja ezt teljesen mérvadónak, hogy a pokolban égjen egy kis füllentés miatt, ugyanúgy mint az, aki nagy bűnt követett el. Akiket pedig háborúba kényszerítettek, mit tehettek volna? Vagy ő öl, vagy öt ölik meg. Bűn a válás? Hány gyermek és ember életét tette tönkre az, hogy csak azért nem váltak el, mert tiltja a vallás? A feltámadás fogalma is nagyon zavaros, miért nincs elmagyarázva, hogy a lélek születik le egy új testben, nem pedig az összes halott egyszerre támad fel, ha eljön a Megváltó? Nem célom, hogy támadjam a politikusokat, az ország vezetőit, amelyben felnőttem, se a vallást, a hitet, mert ma már tudom, hogy más tájakon mások a hiedelmek, más vallásokban másképpen van. Mi mindannyian az isteni egységből szakadtunk ki. A lélek evolúciója során újra eggyé válunk majd a forrással. Istennel. Senkinek sem szeretném a hitbéli vagy politikai meggyőződését megsérteni, de félelemben tartva és bűntudatot növelve irányíthatóvá válnak az emberek. Ezt használják ki sokan. Nemrég bizonyosodtam be, hogy a horoszkóp milyen nagy dolgokat rejteget. Pár évvel ezelőtt megcsináltattam a horoszkópomat, s akkor írta ön, hogy a Szaturnusz, amely minden 7 és fél évben aktiválódik, de a legjelentősebben 29 és 58 éves korunkban, egy nagy fordulópont életünkben. A Szaturnusz sorsbolygó, s köze van a múlt életekhez is. Felelősségre szólít, egy életszakaszt lezárunk, s beindul egy másik. Komoly munkát, szorgalmat kér, ugyanakkor a sors ekkor a régi problémákkal hozakodik elő. Aki nem oldotta meg a problémákat, melyek aktiválódtak 7-8 évenként, aki túlterhelt volt, túl szomorú volt, túlzásba vitte a szigorúságot és a munkát, annak most betegséggel, gyásszal vagy hasonló problémával kellett szembenéznie. Aki pedig elhanyagolta a felelősségvállalást, most a sors a nyakába zúdította. Több kortársamon tapasztaltam ezt. Ők semmit sem tudnak a Szaturnuszról, úgy élték a világukat, ahogyan ezt az imént elmondtam. Sokan kérdezték: „Miért pont velem történik ez?" Mit mondhatnék a rokonomnak, ki most élet-halál közt van, s nem érti, miért bünteti Isten, hiszen templomba járó volt örök életében? Most kezdjek beszélni a Szaturnuszról a szomszédomnak is, akit kiraboltak, minden pénzét elvitték? Neki most kezdjek beszélni a bűnbánatról, a karmáról, a lélek létezéséről, aki nem egyszer a vállalatból sok mindent elsajátított, embereken gázolt keresztül, saját apjával nem beszélt? Miért vele történik? Nos, miért?! Tessék mondani csak, az is igaz, hogy mi választjuk meg életünk eseményeit, embereit?
– Látom, szépen megértette ön, amiket elmagyaráztam pár éve. Nem csupán testi evolúció létezik, hanem létezik a lélek (vagy szellem) evolúciója is, mely azonban messze túlnyúlik az előbbin. Sok-sok földi életet felölel, s hasonló a célja, mint itt a testnek, egyre csak fejlődni, egyre tökéletesebbé válni. A lélek csak a fizikai testhez kötve tudja a fejlődéséhez szükséges tapasztalásokat megélni. A lelkünk sok-sok fizikai élet alatt ugyanaz marad, csupán valamennyi alkalommal új személyiséget vesz fel – attól függően, hogy az aktuális megtanulandó lecke éppen mit kíván meg. A tudatunk megmarad a halál után is, vagyis még jobban kiszélesedik. Születéskor a feledés fátyla azért takarja el előlünk a múlt életeket, hogy most fejlődni tudjunk. Amit esetleg regresszióval, horoszkóppal vagy kártyával fel tudunk fedni a múlt életekről, az elegendő segítség a mostani élethez, ha ez érdekli az egyént. Leszületésünk előtt, a lelkünk fejlődése céljából, kiválasztjuk a leendő szülőket és a fejlődés szempontjából legfontosabb tényezőket, így kapunk egy sablont, mely megfelel a követelményeknek. Nem választhatunk csak jó dolgokat, mert a múlt hibáiért felelni kell, s a léleknek fejlődnie kell. Ezen a sablonon belül aztán megvan a szabad akarat, e korlátokon belül azt teszünk, amit a legjobbnak látunk. Azt, hogy hogyan éljünk meg egy adott szituációt, végül is mi döntjük el. Odaát, a tervezés alatt teljes tudatosságunkkal rendelkezünk, s egyben látjuk valamennyi előző életünket és az annak megfelelő karmánkat, melyeket kénytelenek vagyunk ledolgozni, itt és most pedig csak a jelen személyiségünknek és életünknek vagyunk tudatában, s sokszor igazságtalannak látjuk azt, ami velünk történik. Pedig a mérleg kiegyenlítődik, azt kapjuk, amire rászolgáltunk. Néha már azonnal, vagy később, de ebben az életben, néha pedig életek múlva. Ez vonatkozik a jóra és a rosszra is. Azok az emberek, akikkel most nagyon közeli viszonyban vagyunk, megjelennek majd a következő életeinkben is. Mind a szeretteink, mind az ellenségeink. Ezért fontos, hogy rendezzük viszonyunkat az ellenségeinkkel. Azt kell elérnünk, hogy ne érezzünk irántuk semmit, hagyjanak közömbösnek. Nem kell szeretnünk őket, de nem is szabad gyűlölnünk.
– Nos, pont ebben kérem a segítségét. Létezik valamilyen mágia, szertartás vagy talizmán, hogy leküzdjem haragomat, gyűlöletemet s bosszúvágyamat? De ha lehet, egy kicsit vissza is küldeném neki a fájdalmat, mielőtt megbocsátanék. Mégis ember vagyok, nem angyal...
– Jó, megbeszéljük. Az ön érzéseit lecsendesítjük, elmúlik a haragja, gyűlölete, ami ártott, azt letisztítjuk, s olyan védelmet teszünk, hogy a következő támadásoknál a saját negatív energiája visszacsapjon a feladóra, önt kivédve. Tehát, ha ártott, de nem árt többet, akkor őt nem éri negatívum, csak ön lesz megtisztítva. Ám, ha ezentúl is ártani akar, no azt teljes egészében visszakapja. Amit önnek szánt, ő kapja meg.
– Így is jó lesz. Küldje.
– A szomszédnak és a rokonnak pedig mutassa meg horoszkópját, beszéljen arról, amit azóta tapasztalt, beszéljen erről, amit most mondtam, próbálja őket felvilágosítani. Ezzel lehet, hogy segít nekik.
