Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Egy tökéletes délután: kezemben könyv, előttem tea meg facsart narancslé, fölöttem a gyenge, erőlködő júniusi nap, de végre süt(és)! Enyhe női parfümillatot hoz erre a szél. A szél, amely nem szűnik meg fújni, még a kánikulák idején sem. A nyári reggelek és az esték pedig hűvösek, akár a sivatagban. Sivatag van, érzelmi, gyakran így lehet érezni. A női parfümillat és a kávézóm szomszédságába hívogató cukrászda között gondolati egyezést érzek. Vajon a férfiak úgy vágynak ránk, nőkre, akár egy habos-csokis süteményre vagy inkább mint egy valamirevaló steakre, ha valamire való férfiak? Igen, inkább a hús-analógia... Nem bírálat, ellenkezőleg...!
„Levadászni", hazavinni megsütni-főzni, mind megenni – a steaket, természetesen... De hogyan jól, szaftosra, mégis sültre és finomra? Gondoskodással csakis:
Steak
Hozzávalók: marhabélszín (tájainkon nehéz rátalálni a megfelelő húsalapanyagra, ugyanis itt más módon dolgozzák fel a marhát, az ismertebb élelmiszerboltok húsrészlegein azonban rá lehet lelni az ideális steakalapanyagra), maximum 2 kk. olívaolaj, ízlés szerinti mennyiségű só és bors, 5 dkg vaj, 1 fej fokhagyma, 1 szál rozmaring, 2 kk. mustár.
Elkészítése: Éppen csak felforrósítunk egy kevés olívaolajat, ebbe ejtjük bele hirtelen mozdulattal a 2 cm vastagságú (fontos, hogy nem hűtött, hanem már szobahőmérsékletű!) steaket. Nem forgatjuk, hanem hagyjuk sülni a helyén. Ízlés szerinti a sütési idő, de 3 perc ajánlott. A hús egyik és másik felét is ugyanígy, ennyi ideig, sőt az oldalát is alaposan sütögetjük, ilyen módon lezárva a hús pórusait. Ezután a steaket kivesszük a sütőből, pihentetjük, úgy 10 percre, és közben beszórjuk sóval és borssal. Amíg a hús pihen, addig a serpenyőben vajat olvasztunk, a fokhagymát félbevágjuk, összezúzzuk és a sütőbe tesszük a rozmaringgal és a mustárral együtt. Mindebbe a fűszeres lébe kerül vissza a steakünk, és lassú tűzön, kanállal kicsi vajat locsolgatva a tetejére, sütögetjük még 2-2 percen át mindkét oldalát.
Ha így teszünk, jót eszünk. Ezt steak-fogyasztói tapasztalatból mondom. Gondolhatják, nem én tudom ilyen műgonddal készíteni, hanem egy jóbarát, aki talán nem meglepő, hogy férfi, méghozzá vérbeli.
Lehetünk hosszú és tartalmas életű nők, azt egészen bizonyosan nem fogjuk kitalálni, hogyan és milyen prekoncepciókkal szeret belénk egy/a férfi. Azt viszont, hogyan szeret(het)nek bennünket jól, csakis mi nők mondhatjuk el, szintén tapasztalatból, és amennyien vagyunk annyiféleképpen, annyi sok történetben. Elismerem, nem könnyű velünk (sem)...
Levadásztak, de vadásztam is, pörköltek elevenen és perzseltem, főztem, főztek, elfogyasztottak, faltam. Szinte biztos, hogy egy-egy élet végén női és férfi „fogyasztás" kiegyenlítődik bennünk, velünk. Így hát, véresen vagy átsütve, de (t)enni kell.
Aztán, ha (Isten tudja, milyen mérce alapján) kiérdemeljük és még belénk(f)ér, van desszert is. Elnyújtott együtt-létek, pillanatok, komolyak és komolytalanok. Akár egy (légies-nőies) francia krémes (egyszerűen, recept a netről, bolti tésztából):
Házi francia krémes
Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, 18 dkg cukor, 10 dkg porcukor, 6 dl tej, 5 dl tejszín, 2 tasak vaníliaízű puding, 2 tojás, 1 tasak vaníliás cukor, 1 ek. zselatin; a tetejére: 2 tasak karamellaízű puding, 10 dkg porcukor, 4 ek. forró víz, 2 ek. olaj.
Elkészítése: A leveles tésztát szobahőmérsékleten kiengedjük, és kétfelé vágjuk. Egyenként kinyújtjuk jó vékonyra, több helyen megszurkáljuk, hogy ne púposodjon fel sütés közben, majd 180 fokos sütőben, laponként 10-10 perc alatt világosbarnára sütjük. A tojásokat tálba ütjük, és a kétféle cukorral jól kikeverjük. Hozzáadjuk a vaníliaízű pudingot és a tejet, majd alacsony lángon, állandóan kevergetve sűrűre főzzük. A zselatint eldolgozzuk egy deci hideg vízben, a mikróban megmelegítjük, és állni hagyjuk. A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük, majd az egyharmadát a langyosra hűlt sárga krémbe forgatjuk a kissé kihűlt zselatinnal együtt. A süteményt összeállítjuk: egy magasabb falú tepsibe rakjuk a kevésbé szép lapot, rákenjük a krémet, arra pedig a maradék tejszínhabot. A mázhoz a hozzávalókat összekeverjük, majd a forró vizet részletekben hozzáadagoljuk. Ezt a szebb lapra egyengetjük, és körülbelül 16 részre felvágjuk, majd a tejszínhabra rakjuk. Legalább egy éjszakára a hűtőbe tesszük, majd tálalás előtt felszeleteljük.
Végül pedig van, hogy eltelik az ember – (valódi kötődések nélküli) kapcsolatokkal, ízekkel, történetekkel, még akkor is, ha azok a sajátjai. Magyarán, bele(f)árad a „zéletbe". Ilyenkor jobban esne elvonulni, kivonulni, nyaralni, telelni, síelni, úszni, futni-kifutni, vagy csak ülni egy kávézó teraszán, észrevenni, hogy milyen illatokat hoz-visz a változás örök szele, milyen friss ízleléseket és történeteket rejt a termékeny magány vagy a termékenyítő kapcsolódás. Véresen komoly tétje van: jelen vagyunk-e? A saját életünkben, másokéban, a kávéban, a narancsban, a süteményben, a steakben – fogyasztásainkban is. Nem túl, hanem épp jól átsütötten-egymással megélten.
