A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 évben jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál valami hasznosat a maga számára.
– Kedves tanácsadó, mondja meg nekem az igazat! Ha nehéz a sorsom, rossz a karmám, akkor tehetek-e valamit? S miért mondják, hogy mi választottuk a sorsunkat születésünk előtt? Ki lenne bolond nehézségeket választani? Betegséget, szegénységet, magányt, csalódást, kubikolást, válást? Mi értelme lenne ennek? S akár választottam a sorsom, akár csak úgy a nyakamba varrták, mennyit változtathatok rajta? Ha nem sokat, akkor úgyis az történik, ami meg van írva. Agyondolgozhatom magamat, vagy henyélek kedvemre, ugyanaz történik velem?
– Igen, a lélek, mielőtt leszületik, megtervezi a leendő élete főbb körülményeit, főbb életeseményeit és szereplőit. Szellemi segítőivel együtt teszi ezt, teljes tudatosságában. Tudatában lesz annak, hogy előző életei során milyen bűnöket követett el, s azt kell letisztázza, vagyis ha bántott, kigúnyolt másokat, most őt fogják kigúnyolni, bántani, hogy a lelke megtapasztalhassa azt, milyen érzés volt az a másiknak, s így le is rójja bűneit, tapasztalatot szerez. Ugyanakkor, ha másik életében vagy más személyekkel jó volt, segített nekik, akkor most őneki fognak segíteni. Ha valamilyen tehetséget kifejlesztett, most még tovább fejlesztheti. Nem választhat magának gazdagságot, ha másoktól lopott, ha megvetette a gazdagokat, ha szegénységi fogadalmat tett valamelyik életében. Majd fel kell oldani a szegénységi fogadalmat, s ki kell érdemelni a jó dolgokat. Ha megölt valakit, most őt ölik meg. Tehát a lélek teljes tudatában van az elmúlt életek tapasztalataival, történeteivel, s tudja, hogy ezeken kell javítani, s hogy ilyen kereteken belül tudja kiválasztani az elkövetkező élet főbb eseményeit. Abban a tudatállapotban előre láthatóak a még meg sem fogant testek legvalószínűbb életkörülményei és életútjai, így a lélek aszerint választja ki majdani testét, hogy melyik áll legjobban szinkronban a saját megélni kívánt, vagy megélni kénytelen tervével. Ezek többsége meg kell, hogy történjen, hiszen ellenkező esetben pont a leszületés értelme veszne el.
– De semmivel sem könnyíthetünk rajta?
– Legtöbb esetben könnyíthetünk. Vannak dolgok, melyeket kikerülhetünk, vannak, melyeket nagyon megkönnyíthetünk, ám vannak olyanok is, melyeken csak valamennyit, egy kicsit javíthatunk. Természetesen a fordítottja is igaz, saját viselkedésünkkel, hozzáállásunkkal, szokásainkkal súlyosbíthatjuk helyzetünket, rátehetünk még néhány lapáttal. Azokban a dolgokban, helyzetekben, melyekben tudunk változtatni jó irányba anélkül, hogy másoknak vagy magunknak ártanánk, mindent meg kell tennünk. Azonban abban az esetben, amikor minden igyekezetünk ellenére a dolgok adott irányba haladnak, el kell tudjuk fogadni azt. Hiszen az a sorsunk. Azzal van dolgunk, azt kell megélnünk, megtapasztalnunk, bármi is legyen az. Ha egy élethelyzetben – ami tehát a sorsunk, nem tudunk változtatni és nem kerülhetjük el – erőszakosan lépünk fel, másokat is megbántva közben, feléje el nem fogadással és ellenállással viselkedünk, akkor az a lecke, az az élethelyzet nem enged bennünket, életeken keresztül sem. Következő életünkben újra szembe kell néznünk vele. Ellenkező esetben azonban, tehát ha mások és magunk felé szeretettel fordulva, alázattal elfogadjuk, és megértjük, hogy jelen vagy előző életünk következményeképpen kell megéljük az adott helyzetünket, bármi is legyen az, akkor volt igazán értelme mindannak, amiért leszülettünk. Ez sokszor nagyon nehéz.
– De miért nem emlékszek semmire, ha már csakugyan én voltam az a másik és a többi személy is? S ha nem emlékszem rá, akkor miért nekem kell szenvednem egy valamikor élt személy tettei miatt, melyről nekem most fogalmam sincs?
– A test halála után a múlt élet személyiségeket magába integrálja a lélek, ezt követően ő annyi tudással, tapasztalattal, értékkel több lesz. Ettől nem veszik el maga a személyiség, hanem része lesz egy nagyobb egésznek, ami maga a lélek. Mint ahogy egyik életkorunkban így, míg a másikban úgy viselkedünk, azok mind mi vagyunk, csak az élet előrehaladtával egyre többek vagyunk a megtapasztalt énjeink és élményeink által. A nem emlékezés főbb okai többek között az, hogy így tudjuk a legeredményesebben és leghitelesebben átélni, amit át kell, valamint az, hogy a jelenleg használt fizikai testünk nem bírná el a több személyiség információját. Gondoljunk csak bele, sokszor fél életünk traumáját éppen elég feldolgoznunk, nemhogy több százét!
– Ki dönt a születés és halál pillanatáról?
– Olyan bolygóállás kell legyen a leszületésnél, vagyis belépési pontnál, ami megfelel a karmának. A halál ideje a kilépési pont, ám ezen időpontokból több is lehet. Ezek olyan pontok, amikor a lélek visszatérhet a szellemvilágba. Tehát ebből több is lehet, de a legtöbb esetben a léleknek – már a leszületés előtt – konkrét elképzelése és ismerete van a legbiztosabb pontról. Fontos hangsúlyozni, hogy a fizikai élet során minden ilyen kilépési pont előtt a lélek saját maga (szellemi segítői vezetésével) mérlegel és dönt arról, hogy kíván-e még maradni vagy sem. Döntését kizárólag az határozza meg, hogy hogyan ítéli meg azt, hogy mennyit tudott teljesíteni, elérni abból a tervből, amiért leszületett. Ha úgy dönt, hogy megy, akkor a fizikai test – valamely halálnem egyikében – meghal, s ezzel egyidejűleg a lélek elhagyja azt, s visszatér a szellemvilágba. Tudatosan azonban az ember ritkán tud erről.
– Értem. Nos, én könnyíteni szeretnék most a karmámon. Hogyan tehetem meg?
– Karmael atlantiszi angyal segítségével elkészítjük az angyalpecsétet, a rúnákat speciálisan kiválasztjuk, hogy melyik életterületre óhajt hatni, s néhány fontos meditáció, esetleg szertartás segíteni tud. Hogy mennyit, ilyen nehezebb esetben, azt meglátjuk, de még a legrosszabb esetben is enyhíti a bajt. Ha viszont ott a baj legyőzése a sorsában, akkor nagyon hamar és a legjobb módon, meggyorsítva jön a pozitív eredmény.
