Palya Bea magyarországi énekesnőről, dalszerzőről sokaknak a lágy dallamok, a szabadságérzés és az állandó mozgás, a hömpölygés, a meg nem szűnő energia juthat eszébe. A zeneileg mindig újat mutató és a sok irányból inspirálódó énekesnő nemrég a szabadkai Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ meghívására a szabadkai Majsai úti Általános Iskolába látogatott. Lisztes Jenő világszerte ismert cimbalomművésszel egy családi koncerttel kedveskedtek a közönségnek. A Príma- és kétszeres Artisjus-díjas előadóművész tele van tervekkel és ötletekkel. Dalokat ír és szerez, online kurzusokat tart, koncertezik és folyamatosan energiát, inspirációt gyűjt. Az énekesnővel a szabadkai koncert előtt beszélgettünk.
Hogy érzed magad Szabadkán?
– Örültem annak, hogy újra itt lehetek. Nemrég jártam itt, hiszen két hónappal ezelőtt Zentán koncerteztünk. Nagyon szeretek zenélni, és mostanában nem foglalkozom ezzel olyan sokat. Egy picit direkt, mert sok mást is csinálok. A járvány alatt elkezdtem tanulni, tanítani, kurzusokat fejlesztek, szóval rengeteg minden van az életemben. A koncertekkel csínján bánok, és amikor koncertem van, az mindig ünnep számomra. Lisztes Jenő világhírű cimbalomművésszel léptem fel Szabadkán. Az idei dalszerzői termésem is az ő segítségével születik. Jelenleg a tüzes-dalsorozaton dolgozunk, amely egy fotósorozatból készült el. Ez egy nagyon érdekes alkotófolyamat. Szombat Éva fotózott engem, ahogyan a tűz körül táncoltam, átalakultam. A válásom után nagyon sok érzés és kreatív káosz volt bennem. Megírtam egy verssorozatot, és mindegyik darabjának felezőnyolcas a ritmusa. Erre születnek az idei dalok. A nyolcórányi repertoárból egyórányival készültünk a szabadkai közönségnek – a kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Hozzáteszem, hogy én nem csinálok igazán gyerekeknek szóló zenét, hanem csak más ritmusban adagolom azt a szöveget, dalanyagot és zeneiséget, amelyet tudok képviselni. Ezt nagyon szeretik a gyermekek és a szüleik.
Most is építkezel a népzenéből?
Palya Bea (Gergely Árpád felvétele)
– Persze. Én a népzene kincses birodalmában léptem fel. Az volt a zenei bölcsőm. Mindig, amikor alkotok, újra meghallgatok különféle népdalokat. Most visszamentem a bolgár zenére, amely nekem egy nagy tanulóanyagom. Most ismét meghallgattam azokat a dallomokat, „lógtam” azokon a harmóniákon, a hangképzési technikákon, amelyeket Eva Quartettől vagy a Le Mystère des Voix Bulgarestől tanultam. Ahogyan ezeket hallgattam, ültem a számítógép előtt, és potyogtak a könnyeim. Azt még nem tudom pontosan, hogy mire inspirálódom.
Amikor egy-egy nép zenei világából merítesz, etnográfiai kutatásokat is végzel, vagy csak a dallamokra helyezed a hangsúlyt?
– Mostanában kevésbé, csak a zenét figyelem. A kilencvenes években kezdem el felépíteni a pályámat. Először a magyar népzene, majd a cigány gyűjtések volt a következő, aztán a bolgár, a szefárd és a keleti zenék. Ott még volt etnográfiai kutatás is, hiszen etnográfusként végeztem. Később inkább a zenei matéria érdekelt. Persze utánanézek, hogy egy-egy dal mely tájegységről származik. Valójában az én igazi erőm a szintézis, mert ezekből a zenékből inspirálódva újat tudok írni, újat tudok alkotni. Sokszor csak inspirációként, belső felidézésként hallgatom őket, hiszen aztán úgyis más irányba indulok el.
Mely nép zenéjét szeretnéd még felfedezni?
– Van egy-két ilyen. Annak idején, az utazásaim során CD-ket vásároltam. Portugáliában bevásároltam sok CD-t a régi, portugál zenéből. Mexikóban, ahova sokat jártam, a régi kultúrákban gyökerező dalokból válogattam, amelyek még felfedezésre várnak. Ismét visszatértem a zsidó és a bolgár zenéhez. Annyira gyönyörű, hogy ismét végighallgatom ezeket. Emellett Nina Simone koncertlemezeit és Sara Vaughant is le szoktam játszani. Olyan dalszerző- és énekesegyéniségeket, akik már hagyományt teremtettek, és már ők maguk is egy zenei királyság, amelyben szívesen elmerülök.
Az alkotói tevékenység folyamán a mozgásból is építkezel?
– Nemrég mutattuk be az Élet című albumomat, és ekkor újra elővettem a tánctudásomat. Táncos-énekesként nőttem fel, és a lemezbemutatóra meghívtam Pirók Zsófia flamenco táncmestert, akivel a tüzes-tételre csináltunk egy koreográfiát. Ő flamencoelemeket épített be, én pedig a küküllőmenti pontozót. Belőlem is nagyon könnyen előjön a táncos. Ezek a mozdulatok mindig bennem vannak, folyamatosan mozgok, túrázom, megyek az erdőbe, megyek a vízbe. Ezt a lányaim is átvették tőlem. Mi, a három lány együtt élünk, és folyton mozgásban vagyunk, táncolunk.
A lányaid mennyire inspirálnak a dalszerzésben?
– A gyerekeim egy örök forrás és inspiráció ahhoz, hogy összetartsam magam. A szabadkai koncert anyaga, a Nappali dalok és az Altatok album dalai a két terhességem idején születtek. Az utóbbit Lilikének írtam, akit akkor még nem ismertem. Anélkül, hogy még találkoztunk volna, mert még csak egy test voltam vele, inspirált arra, ami az Altatok felvétele során történt. Azóta többször hallgattam, hogy sokan altatják a gyermeküket ezekre a dalokra. A Nappali dalok anyagát főleg Pannika inspirálta, mert akkor őt vártam. Ez az album részben neki, részben pedig Lilikének íródott. Volt egy olyan gondolatom, hogy örömből és játékosságból alkossak. Fájdalomból és nehéz érzésekből nagyobb mestermunkákat tudok kibányászni a saját lényemből. Az volt a koncepcióm, hogy a háztartás hangjait is beépítsem, például a mosógép, a porszívó vagy a csörgő kanál hangját. A Pannikának van még egy anyaga, az Éjjeli dalok, amelyet még nem vettünk fel. Ez az idei évi tervem lenne, mert annak idején sok belső dal is született.
Nő címmel jelent meg lemezed. A férfiakról is fog megjelenni?
– A Férfi című album anyaga már születőben van, sőt, a Nő után ez lett volna a következő. Akkor még éreztem, hogy nem tudok eleget a férfiakról, de most már érik a dolog. Folyamatosan beleszövögetem az anyagaimba. Nagyon sokszor az apa szempontjából fogtam meg a férfi érzékenységet, és ez engem is megdöbbentett. Az Apadal című munkám után, amelyet Kapolcson mutattam be 2011-ben, könnyező szemű férfiak jöttek oda, és kihúzták a kis zoknit a táskájukból. Utána rájöttem, amikor a válásomról szóló albumomat csináltam, hogy ott is érdemes a férfiak érzékenységéről beszélni. Az elváló apák érzéseinek nem feltétlenül adnak hangot a dalszerzők. A férfiakat mint apákat tudtam megfogni először. Mivel egy érett párkapcsolatban létezem, érik az, hogy a páromat most már eléggé tudom érteni és érezni ebben az érettebb életszakaszban ahhoz, hogy több dalt is írjak róluk.
