Lassan huszonöt éve lesz annak, hogy a székvárosi kis ferences templomban egymásnak örök hűséget ígért a nagybecskereki Németh Zita és az újvidéki Sörös László, a nászmisét bemutató Harmath Károly atya, valamint a közösség jelenlétében. Tudtommal a templom történetében ez volt az első gitárzenés esküvő karizmatikus dalokkal. Lehoczki Gábor és neje, Zsuzsanna, a jegyespár barátai, énekeltek-muzsikáltak.
Hogyan jutottatok el a házasságig?
László: – Zitával az újvidéki Mária Neve Plébánia egyetemista hittanán ismerkedtem meg. Bár elég gyorsan magamévá tettem a gondolatot, hogy ebből a kapcsolatból házasság is lehetne, nem siettettem a dolgot. Szerettem volna, hogy ez a kapcsolat másmilyen legyen, mint az előzőek voltak. Úgy gondoltam, jobb, ha Zita előbb befejezi élelmiszer-mérnöki tanulmányait az újvidéki Technológiai Karon.
Zita: – Egyeztünk abban, hogy őszinte kapcsolatra törekszünk, és hogy a krisztusi értékeket követjük. Két év szórakozás után, valamivel a diplomázás előtt, megesküdtünk. Laci már akkor tanársegédként dolgozott az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karán.
Hogyan építitek a bizalmi kapcsolatot egymással és a gyerekekkel: Andorral, Dórával és Viktorral?
Zita: – Nagyon különböző természetünk ellenére a hit, a szeretet és a kölcsönös megbecsülés naponta összetart bennünket. Remélem, a gyerekeknek jó példát mutatunk. Laci mindig nyílt, és józanul gondolkodik. Így a családi megbeszélések után sokszor az ő meglátására hagyatkozunk.
László: – A bizalmunkat elsősorban az őszinteségre, a szeretetre, a megértésre és a hitre alapozzuk, amely nemcsak kötelez az Isten és az emberek iránt, hanem még inkább erőt is ad ahhoz, hogy kitartsunk a jóban, szeretetben, és mindabban, amit Isten és az emberek előtt egymásnak megígértünk.
Hogyan adtátok át a gyermekeiteknek azt, amit értéknek tartatok?
Zita: – Sokat beszélgetünk, így tudunk ráérezni a gondjaikra, és segíteni nekik. Gondolom, bármilyen nehézségből megtalálják majd a kiutat, ha van hitük.
László: – Személyes példamutatással adjuk át nekik, amit (tartós) értékként élünk meg. Sokszor szükséges némi magyarázatot is fűzni a cselekedeteinkhez, hogy a gyerekek felfedezzék a cselekedet mélyebb értelmét.
Kikkel barátkoztok?
Zita: – A baráti körünkben szerb és magyar ajkúak, továbbá külföldiek is vannak. A templomi közösségben sokan évek óta a barátaink. A mise és utána az együtt töltött agapé, társalgás felüdülés a számunkra. A legközelebbi baráti körünkbe négy család tartozik, hasonlóak az értékeink, hasonló korúak a gyermekeink. Együtt kirándulunk, bográcsozunk, rostélyozunk, szilveszterezünk, társasjátékozunk, bálba, sőt disznótorba járunk, és mindenben támogatjuk egymást.
László: – Fontosnak tartom a barátkozást, egymás megsegítését és meghallgatását. A templomi közösség tagjai testvéreim az Úrban. Ez a közösség kicsit másmilyen, mint a baráti körünk (mellyel ugyan részben fedi egymást), hiszen itt a korbeli és egyéb különbségek sokkal nagyobbak. De épp ez a sokszínűség adja meg a szépséget és különös értékét. Sokszor úgy érzem, még nagyobb odafigyelést igényel, mint a baráti kör. A közösséget minden tagjának építenie kell, ezt szolgálattal és személyes odaadással lehetséges.
Andor, ebben a nehéz esztendőben minek örültél? Jövőre milyen feladatokra fogsz összpontosítani?
– Az idei örömek: augusztusban megválasztottak az Európai Ifjúsági Parlament (EYP) szerbiai elnökévé, ősszel beírtam a harmadik évet Belgrádban, a közgazdasági karon, a kedvenc focicsapatom, a Vojvodina megnyerte a szerb kupát.
Vajdasági magyar létemre különös jelentőséget tulajdonítok a Szabadkára tervezett Outreach konferencia megtartásának, amelynek egyik fő célja a vajdasági magyar (és egyéb) fiatalok minél tömegesebb bekapcsolása az EYP sok lehetőséget kínáló hálózatába. Ugyanakkor a 2021-re vonatkozó egyik legambiciózusabb terv az Újvidéken megtartandó nemzetközi ülés, amelyre több mint 300 résztvevőt várunk, ezek közül több mint 200 külföldit. Ez új korszakot nyithatna az EYP szerbiai szervezetének működésében. Mivel az EYP-nek jelenleg nincs Magyarországon nemzeti szervezete, terveink között szerepel a kommunikáció kialakítása bizonyos budapesti és szegedi iskolákkal.
Dóra, hogyan lett belőled sportoló, illetve az újvidéki Danubius 1885 evezőklub színeiben többszörös országos bajnok?
– Eleven gyerekként annyira megkedveltem az úszást és a társaságot, hogy tízévesen hetente ötször edzettem, versenyekre jártam, érmeket is nyertem. A gyakori fülgyulladás miatt aztán áttértem az evezésre. Hóban, esőben, melegben sohasem esett nehezemre korán edzésre menni. A Duna, a gyönyörű természet fontos része lett az életemnek. Ha rossz hangulatom volt, evezés közben jóra fordult.
Az edzés hogyan erősítette a jellemedet?
– Megtanultam, hogy a sikerért néha többet kell dolgoznom, mint másoknak. És azt is, hogy ha veszítünk, akkor sem adjuk fel az álmainkat, hanem következő alkalomkor még jobban igyekszünk. Megszívleltem az edző tanácsát, amely a mindennapi élethelyzetekre is vonatkozik: ha a csónak nem megy, akkor ne a másikat hibáztassuk, hanem előbb ellenőrizzük, mi hibáztunk-e. Jelenleg elsőéves orvostanhallgató vagyok, tanulmányaimra összpontosítok. Elismert orvos szeretnék lenni, aki a munkájával gazdagítja majd a szakmát. Versenyzésre most nem jut időm, de kedvtelésből evezek.
Zita, a Technológiai Kar tudományos dékánhelyettese és tanára vagy. Hogyan serkented a fiatalokat, hogy mielőbb elvégezzék tanulmányaikat?
– Ezt hivatásomnak tekintem. Úgy gondolom, tudásomnak legalább egy töredékét köteles vagyok továbbadni a fiataloknak. Az Európa Kollégium egyetemistáival például műhelymunka keretében foglalkozom. Mentorként és bizottsági tagként részt veszek a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián. Nagyon fontos a magyar ajkú egyetemistákkal a kapcsolattartás és a folyamatos foglalkozás, valamint a bátorítás. Amikor a cégek szakembert keresve hozzánk fordulnak, akkor őket ajánljuk.
Megbecsült egyetemi tanárként a szülőföldeteken maradtatok. Miért?
Zita: – Itt élnek a barátaink, a szüleink. Itt tudtuk magyar tagozatra íratni a gyerekeinket. Itt érezzük magunkat jól. Én személyesen nagyon szeretem a munkámat is, amelyet itt végzek.
László: – Nem véletlenül születtem ide, és nem véletlen vagyok ilyen, amilyen vagyok. Az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karának Gazdasági Informatika Tanszékén tanítok, és ennek a társadalomnak akarom viszonozni mindazt, amit kaptam tőle. Lehet, hogy az anyagiakból máshol több jutna, de nem biztos, hogy boldogabb is lennék, otthon pedig másutt egészen biztosan nem érezném magam.
Számotokra mit jelent a vasárnap, a karácsony és a húsvét?
Andor: – A karácsonyt, amely húsvét után a második legnagyobb keresztény ünnep, valamikor az ajándékok miatt szerettem. Most az tesz boldoggá, hogy ilyen szép ünnepen együtt van a család. Karácsonykor is fontos számomra a mise, élvezem, hogy ilyenkor a megszokottnál ünnepélyesebb.
László: – Vasárnap és ünnepnap a szentmisén találkozunk az Úrral és a hitbeli testvérekkel, ami csak az öröm forrása lehet. A misén hallgatjuk az Úr tanítását, ennek központi eseményét ünnepeljük húsvétkor. A feltámadás reménye hitünk fontos eleme, és a húsvét számunkra annak ünneplése, hogy a jó legyőzi a rosszat. Bár néha, türelmetlenségünkből adódóan nem tűnik úgy, hogy a legnehezebb helyzetekből is ki tudunk lábalni, és mindig van lehetőségünk új kezdésre. A húsvéti és karácsonyi ünnepekhez kötődő hagyományokat megpróbáljuk mélyebben értelmezni, és kiragadni a rutinszerű cselekedetek tartalmatlanságából.
Zita: – Az ünnepre készülve a szentestei mise jut eszembe a kedves ismerősökkel, barátokkal. A legszebb, amikor a miséről hazaérve a karácsonyfa előtt térdelve közösen imádkozunk, aztán következik az ajándékok felbontása...
– Csodaszépek az énekek, amelyeket szentestén és karácsony napján a misén éneklünk! A karácsony nekem a családi együttlétet, a szeretetet és örömet jelenti. Hálásak lehetünk, hogy még egy karácsonyt együtt töltünk a szülőkkel, a nagyszülőkkel és az unokatestvérekkel – fűzte hozzá Dóra.
Dr. Sörös Zita és dr. Sörös László házassága gitárzenés esküvővel kezdődött, majd az évek során három gyerekkel gazdagodott az életük. Közülük Viktor a legfiatalabb. A testvérekhez és a szülőkhöz hasonlóan barátságos, mosolygós és jókedélyű. Az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola harmadikos tanulója. Elmesélte, hogy jól érzi magát Tóth Hajnalka tanító néni osztályában. Korábban a testnevelésórát kedvelte a legjobban. Szabadidejében focira is járt, és a csapattal szép eredményeket ért el. Minderről egyelőre le kell(ett) mondania. A nyílt kartörése miatt, amelyből sajnos még nem épült fel teljesen, ezért a torna helyét a szívében most az angol nyelv foglalja el.
Látogatásunkkor Viktor kedvesen megkérdezte, megkínálhat-e bennünket a kedvenc kakaójával, amellyel a napját szokta indítani. Készségesen mutatta, milyen egyszerűen készíti finom tejből, kakaóporból, majd tejszínhabbal, reszelt csokival és puffasztott, színes rizzsel díszíti.
