A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Kedves tanácsadó, tud-e rajtam segíteni? Rohamaim vannak: sírógörcs, remegés, tombolás, mikor melyik.
– Orvosnál járt? Betegség esetén muszáj orvoshoz fordulni, szerintem pszichológus segítsége is kellene. Természetesen az energiák helyreállítása is igen fontos, ebben tudok segíteni önnek.
– Voltam orvosnál, fizikailag minden rendben van, pszichológushoz is jártam egy évig, de semmi eredménye, itt más lehet a gond.
– Tudja-e ön, hogy mi váltja ki a rohamokat? Mikor szoktak jelentkezni?
– Hát igen, tudom, a lányom miatt van. Nem tudom, mi történt vele, de amióta gyermeke van, azóta gyűlöl engem.
– Összevesztek valamin? Miért gyűlölheti önt?
– Tényleg nem tudom, hogy miért haragszik rám. Nem vesztünk össze semmin, nem tudom, hogy miért viselkedik így, dühösen szól rám, kiabál.
– Kérdezte tőle, hogy mi a baj?
– Igen, s azt mondta, tudod azt te nagyon jól! Sőt a múltkor, amikor szintén rám kiabált, s mondtam neki, hogy miatta ismét beteg leszek, az is lehet, hogy meghalok, akkor sem sajnált meg, hanem képzelje, azt mondta, hogy haljak meg, hiszen úgyis ezt akartam! Hát látja? Így beszél velem, ilyen szemtelenül. Akkor ismét rosszul lettem...
– Mit jelent az, hogy ön úgyis meg akart halni? Miért mondja ezt? Tényleg meg akart halni? Mikor és miért?
– Hát még akkor, amikor a lányommal terhes voltam.
– Tessék? S a lánya ezt tudja?
– Igen, mondtam neki.
– Miért akart ön meghalni terhes korában?
– Megcsalt a párom, kevés pénzünk volt, szerelmes voltam másba, de neki nem kellettem, nem hiányzott még egy gyermek is a nyakamba. Éppen azt fontolgattam, hogy hogyan pusztítsam el magamat, amikor a nagy hasam miatt nem láttam meg egy lyukat az úton, elvágódtam, és pont egy motoros elé estem, eltört a lábam meg a kezem. Sokáig lábadoztam, a gyereknek nem lett baja. Nemsokára elváltam a férjemtől, és a gyerek nálam maradt. Nem sokat törődött vele az apja, igaz, én se nagyon engedtem a közelébe. Nem volt a lánynak baja velem, amíg otthon volt. Pár éve, miután férjhez ment és gyereke született neki is, azóta valahogy az apjával lett jó a kapcsolata, engem pedig gyűlöl. S képzelje, most meg azt akarja, hogy haljak meg!
– No de asszonyom, nem úgy volt, hogy ön is azt akarta, hogy ő haljon meg?
– Hogy én?!
– Hát akkor, amikor ön terhes volt. Akkor ön meg akart halni, és pont az öngyilkosságot fontolgatta.
– Ja, hogy akkor! De hát én saját magammal akartam végezni...
– A gyerekkel a hasában, aki már megmozdult, tehát élt már, lélek volt már benne. Nemcsak kezdeti magzat, hanem már emberi lény volt, az ön gyermeke. Rendelkezett olyan tudattal, hogy nyomot hagytak benne azok a dolgok. Még ha nem is mondta volna el neki, akkor is a tudatalattijából egyszer kitört volna ez a teher, így pedig még tudatosabban előjött ez a dolog, hogy tudott róla.
– De hát én nem őt, hanem magamat akartam megölni. Fel sem merült bennem soha, hogy egyúttal őt is megölöm, főleg így kimondva igen rosszul hangzik.
– Mit gondol ön, hogy érezte ő magát, amikor tudta, hogy egy nem kívánt gyermek volt, akit ön saját magával a sírba rántott volna. Főleg most fájhatott neki ismét, méghozzá sokkal erősebben, amikor ő is teherbe esett. Ha az igazi szülői szeretetet átérezte a babája iránt, mit gondolhatott önről, hogy önből hiányoztak ezek az érzések. Ő valószínűleg azt érzi, hogy ön soha se szerette őt igazán, csak egy teher volt. Hála a motorosnak, aki elütötte önöket, hogy megmentette őt a haláltól.
– Nahát, hogy én erre soha sem gondoltam így! Természetesen szerettem őt, most is szeretem, de lehet, hogy ő ezt nem így látja! Tehát ez lenne az oka az ő haragjának, gyűlöletének, s ezért függ össze az unokám születésével? És képzelje, micsoda véletlen, a vejem is nagy motoros...
– Hát igen, az ilyenre mondják, hogy nincsenek véletlenek. A tudatalattija tudta, hogy „a motoros mentette meg".
– Akkor most mi a teendő?
– Legelőször is elbeszélget a lányával, megmondja neki, hogy önben sosem tudatosult az, hogy ő ellene cselekedett, teljesen elvakította a saját problémája, tudatosan nem akart neki ártani soha, bocsássa meg önnek, hogy nem mutatta ki megbánását amiatt, beszéljen az érzelmeiről és gondolatairól, amikor büszke volt lányára, amikor örült, hogy ő létezik. Ez nagyon fontos. Emellett adok önnek néhány gyakorlatot a lelki sebek feldolgozására, ezeket ön használja, és jantra képeket is küldök, amelyeket az otthonába tesz, külön pedig a bolygójantra képet a gyakorlattal, amellyel a karma terheit oldja. Beszéljen erről is a lányával, mert neki is jó lenne néhány hasonló dolog.
– Köszönöm, sürgősen beszélek vele.
*****
Két hónap múlva ismét jelentkezett a hölgy.
– Jelentkezem, hogy megháláljam ezt a változást! Sikerült megbeszélnünk a lányommal ezt a fájó dolgot, mindketten nagyon sírtunk, de azóta olyan meghitt a kapcsolat köztünk, amilyen eddig soha nem volt. A gyakorlatokat végzem, rohamom azóta nem volt. Most a lányom is kérné az ő jantra bolygóját és a gyakorlatát..., és köszönjük még egyszer...
