A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg, a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Önhöz fordulok, mert eljött az idő, hogy segítséget kérjek. Tanulmányaim vége felé tartok, de megmaradt egy fontos vizsga, amin már párszor elhasaltam. Most félek kimenni, a professzor is pikkel rám, az anyag is nehéz... Lehet-e valamilyen segítség? Varázslat, talizmán, kristály, tükör vagy mi az, ami segítene? Esetleg a feng shui módszerekből valami?
– Tudni azt, hogy mikor lesz a vizsga?
– Két hét múlva.
– Vannak módszerek, máris mondom, hogy mit csinálunk, de emellett természetesen tanulnia is kell. Tehát elkészítünk két angyalpecsétet, létezik tudásra is és sikerre is. Ezt kombináljuk. Sokszor elég lenne már ez is, egy vizsga sikerére vagy javuláshoz a tanulásnál, de ha már ott a rossz jegy, vagy önnél például a sok bukásélmény, és ráadásul a tanár pikkelése, akkor több módszert kell bevetni, hogy az energiák megsokszorozódjanak. Minden az energia hatása, s több szinten, több szögből kell bevetni a dolgokat, ekkor a hatás nagyobb. Tehát egy programozott kristály is legyen majd önnél, tanulás közben is és a vizsgán is legyen a zsebében. Van két kis varázslat, rítus is, amit meg kell tenni, az egyik a szóbeli részre, a másik az írásbeli részre vonatkozik. Rúnajel, vagy még jobb, rúnagram, akár tükörre vagy yantra képre rajzolva óriási energiát mozgat meg, természetesen beprogramozva, az ön részére. Jelezze, ha megvolt a vizsga!
Egy hónap múlva jelentkezett is, hálálkodva a sikeres vizsga miatt, de most is volt egy kérése.
– Megígértek egy igen jó munkát, ahol azután, diplomázás után még előre is léptetnek, de az illető, aki intézte volna ezt a szívességet, balesetet szenvedett, s most nincs olyan állapotban, hogy intézkedjen. Amikor bent jártam, hogy átadjam az irataimat, a titkárnő megsúgta, hogy nem sok esélyem van, mert van egy másik jelentkező is, aki viszont az igazgatóhelyettes rokona. Mit tegyek? Szeretném ezt a munkát. Csináljunk a munkára vagy az ismerősöm mielőbbi gyógyulására valami varázslatot, esetleg megfékezhetjük-e ezt a másik személyt, aki szintén protekció által szeretne munkába állni? Pedig azt hittem, hogy ezt mágia nélkül elintézem, öntől pedig szerelembevonzásra kérek módszereket. Most pedig itt állok, tele aggályokkal. Pedig muszáj most már munkába állnom, mert kell a pénz. Nyilvánvaló, hogy nem azért tanultam ennyit, hogy most akármilyen munkát elvállaljak. Ez pedig ideális lenne. Kérem, tegyünk valamit!
– Természetesen nem arra összpontosítjuk az energiákat, hogy megfékezzük azt a másik személyt.
– De miért nem? Hiszen ha ő nem akadályoz, akkor szabad az út.
– Talán szabad, de valami más is bezavarhat. És ez a kisebbik baj. A nagyobb pedig az volna, hogy azzal, hogy másnak rosszat tesz, az visszaüt. Valakit akkor szabad megakadályozni valamiben, ha ő árt nekünk vagy szerettünknek. Ilyen esetben azonban, amikor ő csak egy vetélytárs, nem pedig igazi ellenség, akkor nem kell fókuszálni rá. Történjen vele is jó dolog, találjon ő még megfelelőbb munkát magának. Egyszerűen nem törődünk vele, ha pedig törődünk, akkor jót kívánunk neki is. A lényeg az, hogy saját magunkra és a célunkra kell összpontosítani. Tehát a munka sikerére kell összpontosítani. A beteg illető javulására sem ön a legmegfelelőbb személy, s nem is őmiatta tenné, azt inkább hagyjuk.
– Akkor tegyük meg a szerelemre is...
– Hát jó, habár a legjobb egyszerre csak egy célra összpontosítani. Ám, ha ennyire sürgős, akkor összpontosítson ön egyik nap az egyik célra, a másik nap a másikra.
Egy hónap múlva jelentkezett a nagylány.
– Jó híreim vannak. Először el voltam keseredve, mert nem engem vettek fel, hanem az igazgatóhelyettes rokonát. Már azt hittem, nem váltak be a varázslatok. A bácsi, aki nekem segített, időközben jobban lett, meg is látogattam, és elpanaszoltam a bajom. Ám ő megnyugtatott, hogy talán mégis kialakul valami, majd jelentkezik. Eltelt pár nap, s már azt hittem, nem is fog jelentkezni. Ekkor hívattak egy beszélgetésre a cégbe. A titkárnő hívott, semmi mást nem közölt, csak hogy jöjjek azonnal. Nem tudtam, mit jelenthet ez, ki hív és miért. Összekaptam magamat, s rohantam. Amikor bevezettek az irodába, azt sem tudtam, hogy hova nézzek, mit is mondjak – gyönyörű bútorzat, festmények, majd elállt a lélegzetem. Előttem állt egy vonzó fiatalember is, égszínkék szemekkel, jaj, szabad-e ránéznem? Ott volt az ismerősöm is, aki úgy-ahogy helyrejött a baleset után, ő némi bizalmat és nyugalmat árasztott. Egy másik ember pedig az igazgatóhelyettes volt. Ő szólt hozzám: „Olyan döntést hoztunk, hogy mivel az idős kolléga, aki balesetet szenvedett, a nyugdíjaztatását kéri, s az ő helyére kell valaki, ő pedig önt ajánlotta, akkor felvesszük önt, s együtt fog dolgozni a szintén új kollégával, aki nemrég került ide, különben az én kedves rokonom. Bemutatom önöket egymásnak..." Tehát megértettem, hogy ez a gyönyörű szép fiú volt a vetélytársam, jaj, milyen jó, hogy nem egy hárító/kirekesztő mágiát végeztünk rá... Már másnap meghívott egy kávéra munka után, pedig a munkán is együtt voltunk, s nagyon szépen alakul a szerelem közöttünk. Tehát meglett minden, a munka is és a szerelem is. Őrizzem még a talizmánokat? Vagyis megőrzöm, emlékbe. Köszönök mindent!
