A Duhaj zenekar a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület népzenei szakosztályaként jött létre. Tagjai Brezovszki Gergő és Kovács Ádám hegedűsök, Varga Róbert brácsás, Brezovszki Balázs brácsás, Merković Filip harmonikás és Török Noémi énekes. A zenekar három évvel ezelőtt alakult meg a Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctáborban. Brezovszki Roland, a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület művészeti vezetője elmondta, hogy az együttesre még Pál István Szalonna és Salamon Beáta, a magyar népzene legnagyobb képviselői is felfigyeltek. A zenekar tagjai részt vehettek az általuk szervezett táborokban, ahol alkalmuk volt a legnagyobb népzenészektől tanulni.
Fotó: Gergely Árpád
Brezovszki Rolandtól azt is megtudhattuk, hogy a Talentum Egyesület meghívást kapott Pirityiné Szabó Judittól, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Délvidéki és Diaszpóra Főosztályának vezetőjétől, hogy lépjenek fel az Országházban augusztus 19-én az állami kitüntetés átadása alkalmából. A zenekar tagjai számára óriási élményt jelentett, hogy felléphettek a parlamentben. Ezt megelőzően a Magyarság Házában is koncerteztek. Az együttes tagjai nemrég Kazahsztánban jártak egy nemzetközi népzenei fesztivál vendégeiként. Az itt szerzett tapasztalataikról, élményeikről, valamint a zenekarról és a népzenéről kérdeztük őket.
Hogyan alakult meg a zenekar?
Brezovszki Gergő: – Három évvel ezelőtt álltunk össze a Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctáborban. Úgy döntöttünk, hogy alakítunk egy népzenei együttest. Ádám már korábban is játszott népzenét hegedűn, Róbert pedig nem sokkal az együttes megalakulása előtt kezdett el brácsázni. Én is hegedültem, viszont klasszikus zenét játszottam. Balázs dobon játszott, és akkor kezdett el nagybőgőzni. Noémi és Filip később csatlakoztak hozzánk.
Mikor és hogyan kerültetek be a zenekarba?
Merković Filip: – Három hónapja tartozom az együtteshez. Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen zenekar tagja lehetek. A többieket néhány éve ismerem, de csak az idén kezdtem el velük barátkozni. Egy népzenei táborban a fiúk úgy döntöttek, hogy bevesznek a bandába.
Török Noémi: – Én is három hónapja vagyok tagja a zenekarnak. Szegeden léptem fel velük először egy népzenei koncerten. A tagokat régóta ismerem. Kiskorom óta foglalkozom népdalénekléssel, és úgy döntöttem, hogy a hivatásom is ez lesz.
Miért választottátok a Duhaj nevet?
B. G.: – Ez a név egy szórakozóhelyen született meg. Sokáig gondolkodtunk rajta. Szerettünk volna valamilyen kreatív nevet választani. Azért lett Duhaj, mert rövid, egyszerű kimondani, és illik ránk, mivel fiatalok vagyunk.
Hogyan tudjátok összeegyeztetni a népzenét a tanulmányaitokkal?
M. F.: – Nem megterhelő, mivel az életünk részévé vált.
Kovács Ádám: – Teljesen mindennapossá vált, hogy amikor hazamegyünk, gyakorolunk egy kicsit. Kéthetente vagy havonta próbálunk. Ez is attól függ, hogy mennyi időnk van.
Miért döntöttetek a népzene mellett? Manapság nem jellemző, hogy a fiatalok népzenei együtteseket alapítanak, hanem inkább más műfajokban próbálkoznak.
M. F.: – Szerintem ennek van a legnagyobb értelme. Ezzel visszahozzuk a múltbeli örökséget a jelenbe.
K. Á.: – Egyszerűen jobb, mint a többi műfaj. Ízlések és pofonok.
Varga Róbert: – Azért, mert nekünk tetszik a népzene.
T. N.: – A zenekar legtöbb tagja ebben nőtt fel. Kiskorunk óta néptáncra vagy népi énekre jártunk.
n Hol szerettek jobban zenélni, koncerteken vagy táncházakban?
M. F.: – A lényeg, hogy együtt legyünk. Nagyon kötődünk egymáshoz, hiszen barátok vagyunk. Jobban szeretünk táncházakban zenélni, mert ott szabadabbaknak érezzük magunkat. A táncházak nagyon jók szoktak lenni. Temeriniként én lakom a legmesszebb Szabadkától. Igyekszem minél többször ideutazni, mert szoros barátság alakult ki közöttönk.
Hol léptetek fel a nyáron?
Brezovszki Balázs: – Sok fellépést tudhatunk magunk mögött. A Talentum Gyermek- és Ifjúsági Néptánctábornak és a kanizsamonostori néptánctábornak mi voltunk az állandó zenekara. Jártunk a jászberényi táborban, valamint részt vettünk a Juhász népzenei táborban is.
Nemrég Kazahsztánban jártatok. Hogy jutottatok oda?
B. G.: – Nagyon sokat utaztunk repülővel. Amikor odaértünk Kazahsztánba, egy hotelben szálltunk meg. Másnap ismét repülőre kellett ülnünk, hogy átmenjünk egy másik városba. Sokat buszoztunk is.
Fotó: Gergely Árpád
Ahhoz képest, hogy hatalmas országról van szó, nagyon kevés város van, és azok is nagyon távol vannak egymástól. Mindenfelé sztyeppe vett körül bennünket. A fesztivált például a semmi közepén tartották. Amikor odaértünk, egy nagy színpadot láttunk, körülötte pedig kirakodóvásárt. Nagyon érdekesnek találtuk a többi fellépő viseletét. Jól éreztük magunkat, és a koncertünk is sikeres volt.
T. N.: – A helyiek igyekeztek velünk megszerettetni a nemzeti ételüket, a lóhúst, de nem sikerült nekik. Nem lett a szívünk csücske. A kazahsztáni egy nemzetközi népzenei fesztivál volt. Mi képviseltük a magyarságot, a többi fellépő Belgrádból, Spanyolországból és Olaszországból érkezett.
Milyen volt a fogadtatás?
T. N.: – A repülőtéren a szervezők nagyon szépen fogadtak bennünket. Cukorkákat osztogattak, és megkínáltak a nemzeti ételükkel. Még egy éneket is előadtak. A helyi polgármester is fogadott bennünket, kezet fogott velünk. Fáradtan szálltunk ki a repülőből, de amikor megláttuk, hogyan fogadnak bennünket, jobb kedvünk lett.
Milyen érdekességeket tapasztaltatok az ott tartózkodásotok idején?
K. Á.: – Az a hely teljesen más világ.
B. G.: – Minden sokkal olcsóbb. Sokat kell utazni, és nagyok a távolságok.
n Mik a terveitek?
Varga Róbert: – Szeretnénk továbbra is zenélni, koncerteken és táncházakban fellépni.
M. F.: – Próbálunk minél több fellépést elvállalni, és minél több helyre eljutni.
Hol találkozhat veletek legközelebb a közönség?
B. G.: – A következő fellépésünk a Szent Mihály-napi Néptánctalálkozón és Sokadalom rendezvényen lesz Zentán.
