Szardínia

Két nyomós érv szól az mellett, hogy miért is kell legalább egyszer az életben ellátogatni Szardíniára: a gyönyörű homokos strandok és a szinte érintetlen természet miatt. Jól fogja itt magát érezni a turista is és az utazó is. Igaz, az utazó lehet, hogy többet várna a szigettől. Szicílián például minden településnek van története, varázsa és mágikus légköre, ami Szardínia városkáira nem mondható el. De aki turistaként érkezik a szigetre, az belecsöppen a földi paradicsomba: türkizkék tenger hófehér homokos partokkal és igazi dolce vita várja.

A sziget neve – alakja miatt – a sandalyon szóból ered, ami lábnyomot jelent. Évezredeken át a szandarák lakták a szigetet, akik – szabad fordításban – tengeri embereket jelentenek. Szardínián ma másfél millió ember él életvitelszerűen. Télen ez a szám megduplázódik, turistaszezonban pedig megsokszorozódik. A Földközi-tenger második legnagyobb szigete 300 km hosszú. A sziget partjainak hossza 1900 km, területének csaknem fele rendezett strand.

A strandok nem ritkán több kilométer hosszúak és relatív keskenyek. Sok helyen strandszolgálat működik, akiknek feladata, hogy elirányítják a fürdőzőket a strand egy távolabbi részére, ahol kevesebb vendég van. Több strandon kutyamegőrző is van, és kijelölt dohányzórész, mert a tengerparton tilos a dohányzás. Árnyékot adó fa még mutatóban sincs, a napágyért itt is fizetni kell – dupla annyit, mint Görögországban. Főleg délen és nyugaton homokosak a partok, északon sziklásak, de ott is sok strand van. Érvényben van egy törvény a szigeten, hogy tilos kavicsot és homokot elvinni Szardíniáról. A homok a szivárvány szinte összes árnyalatában fellelhető a sziget valamely strandján. Több internetes portálon is vannak hirdetések, amelyekben különös színű szardíniai homokkal kereskednek.

A strandoktól távolabb, a sziget belsejében egy egészen más világ tárul a látogató elé. A nyári hónapokban a hőmérséklet ritkán süllyed 30 ⁰C alá, mégis minden haragos zöld. Az északi vidékekre az állattartás a jellemző. Hatalmas legelőkön szarvasmarhák, lovak és birkák legelésznek. Rengeteg artézi forrás tör a felszínre, melyek vizét csatornarendszer vezeti el a sziget szinte összes megművelhető területéig. Minden birtokon öntöznek. Errefelé intenzív zöldségtermesztés folyik – még kivitelre is jut. A sziget középső – dimbes-dombos – harmadán olívaligetek és -ültetvények nyúlnak fel a dombokra. Meglepően kevés a citrusféle a szigeten.

A halból és a tenger gyümölcseiből készült ételek nem annyira jellemzőek a szardíniai konyhára. A vendégek döntő többsége a kontinentális Európából és az olasz csizmáról érkezik, akik jobban szeretik a pizzát, a rántott húsokat és a híres olasz tésztákat. Összeállítottak a szardíniai vendéglátósok egy 12 eurós helyi specialitásokból készült tálat: olasz sonkákból, juhsajtokból, olívabogyóból, kaviárból, szárd kenyerekből és zöldségfélékből.

Mindez a sziget jellegzetes növényével: a sáfránnyal megízesítve. A sziget bármely pékségében megvásárolható a cattas nevű szardíniai különlegesség. Az édes sütemény akár több méter hosszú is lehet. Ki mennyit kér, akkora darabot vágnak belőle, lemérik és a súly után fizettetik meg.

Szardínia – szerintem – a Mediterrán vidékhez képest sokkal szegényebb és valamennyivel elmaradottabb is. Látszatra csillogás és fényűzés az egész sziget, de a főbb utcák és nagyobb terek mögé bekukkantva előkerülnek a valódi mindennapok. A mediterránra oly jellemző luxus messze elmarad a közeli francia Riviéráétól vagy Monacóétól. Itt minden tizedannyiba kerül, itt minden olyan igazi olaszos, itt minden dolce vita.