Ez alkalommal egy különös hangzású szó került a figyelmünk középpontjába: a mutyi, valamint származékai, a mutyizik és a mutyizás. Bizonyára mindenki számára ismerős a szó, amelyhez leginkább negatív, pejoratív jelentést társítunk. A hangzása miatt tájszónak is vélhetjük, ez azonban téves következtetés, hiszen idegen eredetű: vélhetően a francia moitié (valaminek a fele) szóra vezethető vissza.
Érdekesség, hogy a szótári jelentései között nem a rosszalló minősítésű szerepel az első helyen: a mutyi a közös befektetésnek az egyik félre eső része; a mutyiban jelentése felesben, a költséget közösen felezve; aki mutyizik, az a költséget megosztva közösen vásárol, fogyaszt, illetve a kártyázásban valakivel közös kockázatot vállal. Emellett a mutyiban meghatározásai között megtalálható a ’suttyomban, titokban’ is. Elsősorban tehát a felezésre utal – kártyajátékban, vállalkozásban –, ami megfelel az eredeti francia szó jelentésének. A szótárak is fölhívják a figyelmünket arra, hogy bizalmas stílusértéket hordoz, a manapság hallható példák többségében pedig már egyértelműen a rosszalló tartalom érhető tetten, vagyis hogy a felezés alattomos szándékkal, titokban, egy harmadik fél kárára történik: a mutyizó felek valaki más háta mögött összejátszanak, összebeszélnek a várható haszon reményében, az egyezség tehát biztosan nem tiszta üzlet. Emellett a sportnyelvben is használatos az eredmények előre egyeztetésére való utalásként.
A tisztességtelen, mást megkárosító tevékenységek, a titkolózás kapcsán eszünkbe juthatnak a mutyizással rokon jelentésű, hasonlóképp különös hangzású szavak: az említett suttyomban, mellette sorakozik még a suskus, a sumákolás, a mismásol stb. Közülük talán a legérdekesebb a suttyomban szó mögé tekinteni: a ’titokban, lopva’ jelentésű jelző szófajváltással keletkezett a már elavult sutton (zug, kemencezug) főnévből. Valójában tehát a kemencezugban tartózkodott az, aki suttyomban tett valamit, ebből alakult ki a mai elvont jelentés. A sumákol, ill. alapszava, a sumák horvát–szerb jövevényszó, az ’ostoba ember’ jelentésű nyelvjárási šumak főnévből keletkezett. A magyarban meghonosodott ’alattomos’ jelentésre a sunyi, ill. alapszava, a sunyik (meglapul, alattomosan viselkedik) lehetett hatással. Aki pedig mismásol, az valójában kertel, hímez-hámoz – a származékszó alapja a ’zagyva’ jelentésű mismás főnév, amely német eredetű. Az előzőekhez hasonló cselekedetet fejez ki a suskus is, amely hangutánzó eredetű.
Visszatérve a mutyizásra, a szerb nyelv ismeretében hasonlóságokat vélhetünk felfedezni néhány szerb szóval: mutiti (felzavar, felkavar; átvitt értelemben zavar, háborít, bolygat), mućenje (felzavarás, keverés, kavarás), mućak (záptojás, átvitt értelemben romlott alak). Minden bizonnyal azonban a véletlen műve a mutyizással való alaki, valamint – részben – jelentésbeli hasonlóság.
Aki mutyizásra, sumákolásra adja a fejét, vagy arra kényszerül, hogy valamit suttyomban tegyen elmismásoljon, az a várható kellemetlen következmények mellett azt is tartsa szem előtt, hogy a felsoroltak mindegyike a bizalmas társalgási nyelv rosszalló értelmű szava, tehát a választékos szövegkörnyezetbe nem való.
