Többször emlegettük rovatunkban a jóízű szavakat, amelyek körébe beletartoznak a szépítő (eufemisztikus) kifejezések is, a választékos szövegkörnyezetnek ugyanis nem jellemzője a szókimondás. A kellemetlen, gusztustalan, illetlen dolgokat, folyamatokat körülírjuk, az eredeti tartalom szókimondó, sértő, durva jellegét tompítva. Szépítő kifejezésekkel illetjük egyebek között a különféle testi szükségletekkel, az anyagcserével kapcsolatos fogalmakat is. Ezúttal annak a helyiségnek a megnevezéséről lesz szó, amelyben ezeket a tevékenységeket végezni szokás: a mellékhelyiségről. A vajdasági magyar nyelvben rendszeresen fölbukkan a címben szereplő jelző, erre irányul a mi nyelvi vizsgálatunk, az eufemizmushoz és a kétnyelvűséghez kötődően.
E helyiség megnevezésére a magyarban jó néhány szót találhatunk, közöttük szépítő jellegűeket is: mellékhelyiség, illemhely, toalett, mosdó, ill. régebbi szavunk az árnyékszék. Az eufemizmus többféle formában megnyilvánul: idegen szó (toalett), az illetlenségre utaló előtagok (mellék-, illem-, árnyék-), a helyiség funkciójának körülírása (mosdó).
Kétnyelvű környezetünkben az enyhítő szándéknak még több „lehetősége” nyílik a szerb nyelvi tükörfordítások révén. A szerbben sanitarni čvor névvel illetik a toalettet és a hozzá tartozó, tisztálkodásra szolgáló helyiségeket – már maga az eredeti kifejezés is körülíró –, és ennek a fordítása megannyi új kifejezést szül a vajdasági magyarban: szanitáris csomó, szanitáris csomópont, vizesgóc, szanitáris központ, egészségügyi helyiségek… Tetten érhető bennük egyrészt a szépítésre irányuló szándék, másrészt a környezetnyelv hatása. Manapság már a vécé, WC szó is durvának minősülhet, vagy legalábbis olyannak, amely nem illik a választékos szövegkörnyezetbe. Érthető tehát, hogy amikor egy készülő épület helyiségeiről vagy a kemping felújításáról beszélnek, előkerülnek az imént felsorolt megnevezések is, amelyek a szerb nyelvi alak többé-kevésbé hű fordításai.
A tükörfordítás problémája, hogy a ’közegészségügyi’ jelentésű szanitáris szó csupán a (képzeletbeli) vajdasági magyar idegenszó-tárban található meg, igaz, meglehetősen elterjedt. A sanitarna inspekcija magyarul egészségügyi felügyelőség/ellenőrzés, a sanitarni pregled pedig egészségi/egészségügyi/orvosi alkalmassági vizsgálat (habár a „szanitáris vizsga” széles körű elterjedését tekintve kevés esély mutatkozik arra, hogy meghonosodjon a hétköznapi nyelvhasználatban). Ez a jelző a magyarban szanitárius formában él, a vajdasági változat ennek a torzult formája. Igencsak ritka szó, az tehát nem megoldás a tükrözés elkerülésére, hogy az említett kifejezésekben helyettesítjük a szanitárist a szanitáriussal, mert az eredmény ugyanolyan értelmetlen.
A magyarban a mellékhelyiségek megnevezésére a vizesblokk terjedt el, amelybe vagy csak a WC, vagy a tisztálkodásra szolgáló helyiségek is beleértendők. A vizesblokk rövid, tömör elnevezés mindezekre, ugyanúgy magán viseli az eufemisztikus jelleget – viszont nem tükörfordítás, azaz a vajdasági magyarnál szélesebb körben sem szül értelmetlenséget.
