Tizenhat éve indult el a kezdeményezés, hogy egy neves alkotó hívja maga köré művésztársait a bácskossuthfalvi Művelődési Házba, hogy barátkozással, alkotással töltsenek el együtt néhány napot. Szajkó István volt az első ilyen jellegű nyári alkotóhét házigazdája, és az elmúlt években többek között Farkas L. Zsuzsa, Penovác Endre, Léphaft Pál, Lázár Tibor és Nemes István volt a tábor szelektora. Ebben az évben a stafétabot a hat éve Budapesten élő, vajdasági származású Utcai Dávid kezébe került.
A szabadúszó festőművész, ha teheti, havonta hazalátogat Temerinbe, igyekszik minél intenzívebben tartani a kapcsolatot az itteniekkel, a családdal, a barátokkal és a művészeti körökkel. Bácskossuthfalván először arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a fiatal művész miként került kapcsolatba a 9+1 művészteleppel.
– Kicsit szövevényes a történet. Hosszú évekkel ezelőtt Jánoshalmán ismerkedtem meg Forró Krisztiánnal, aki id. Novák Mihályt váltotta a művésztelep vezetésében, és akkor még ő is nagyon fiatal volt, én meg frissen diplomázott művész. Ő hívott meg először Bácskossuthfalvára. Érdekes volt az az első művésztelep, idősebb és amatőr festők részére hirdették meg, és én voltam a legfiatalabb. Furcsán éreztem magam, idegenül mozogtam itt, és a végén volt bennem csalódottság is. Később más alkotótáborokban is jártam itt, egyre jobban megkedveltem a helyszínt, és a mai napig szívesen járok ide vissza. Tavaly Miroslav Jovančić volt a Mesterműhely szelektora, én is itt voltam, emlékszem, egyik ebédnél felállt Léphaft Pál az asztaltól, és rá jellemző módon felkért a következő alkotótábor összehívására, amin én meglepődtem akkor, ugyanakkor meg is örültem. Rögtön bevillant, hogy negyvenéves lesz a művésztelep és én is, ez egy szerencsés párhuzam lehet.
A Mesterműhelynek mindig van egy vezérmotívuma. A témát választottad ki először, vagy a tábor résztvevőit?
– Előbb hívtam meg a művészeket, és később határoztam el, hogy mi legyen a téma. Sokat gondolkodtam rajta. Nagyon nehéz egy olyan vezérgondolatot találni, ami érdekes, újszerű, kicsit meghökkentő, gondolkodásra késztető, nem elcsépelt. Aztán eszembe jutott egyik régi beszélgetésem Siflis Andrással. A képeimet nézegettük, és akkor – nem is emlékszem pontosan, hogyan, milyen gondolatmenet mentén – elhangzott a szájából, hogy palimpszeszt, ami azt jelenti, hogy írott szövegek lekaparása, eltüntetése, átjavítása, újraírása, cenzúra. A szöveg megmásítására vagy eltüntetésére irányuló cselekvés palimpszesztként van aposztrofálva, és ugyanez a képzőművészetbe is átültethető, amikor az ember a festményét vagy annak egy részét lefesti, eltünteti, és arra mást fest, avagy lekaparja, vagy teljesen megsemmisíti. Ez azért érdekes, mert alulról valahonnan mindig átzizeg, átsugárzik a régi, nem lehet teljesen eltüntetni az előző történetet, és ez az a kis finomság, amelyet szerettünk volna megfogni ezen a művésztelepen.
Milyen szempontok alapján hívtad össze a Mesterműhely résztevőit?
– Próbáltam úgy válogatni a meghívottakat, hogy minél több legyen az olyan fiatal, aki még soha nem volt a 9+1 művésztelepen, és kedves barátaim. Mivel régebben vezettem a temerini TAKT tábort, nagyon sok ilyen fiatalt, jó művészt ismerek, és őket próbáltam megszólítani, de a nyár olyan időszak, amikor nagyon kevesen érnek rá. Egyébként van itt egy kemény mag, akik folyamatosan itt vannak a Mesterműhelyben, és a művésztelep alaphangulatát megadják, elismert művészek, csak egy másik korosztályból. Sikerült néhány fiatal művészt is elhívni, és létrejött egy ideális fúzió, szerintem.
Hogyan fogadták a kihívást, a megadott témát a meghívottak?
– Vannak, akik figyelmen kívül hagyták, ami nem is baj, mert ez nem egy kőbe vésett dolog. Ez egy vezérgondolat, amellyel nem tud mindenki azonosulni, nem is lehet elvárni, de van néhány művész, aki viszont a maga stílusában erre válaszolt, és jó művek készültek el a zárókiállításra. A közönség számára is nyitott improvizált szabadtéri kiállításról, bemutatóról van szó, melyen mesélünk a képeinkről az érdeklődőknek, és ünnepélyesen lezárjuk a művésztelepet.
n Jutott-e időd az alkotásra, vagy lefoglalt a napi szervezés?
– Szerencsére itt annyira jól működik a háttér, az egész infrastruktúra, hogy nekem ezzel nem kellett foglalkoznom, az emberekkel való kapcsolattartás volt a tisztem, semmi egyéb kötelezettségem nem volt. Jól éreztem így magam. Az én művészetem eleve palimpszesztszerű, több finom rétegből áll össze, én igazából azt csináltam a táborban is, amit máskor is szoktam. Nem éreztem úgy, hogy más megoldásokat kell keresnem, mint amelyek eleve foglalkoztatnak.
Az alkotói munka a Mesterműhelyben július 2-ától 7-éig tartott, és az elkészült képek bemutatásával, egy hangulatos kiállítással zárult. Péter László, Lázár Tibor, Léphaft Pál, Csernik Attila, Soltis Miklós, Varga Valentin, ifj. Novák Mihály, Butterer Kiss Márta, Mezei Erzsébet, Miroslav Jovančić, Nemes István, Kis Endre és a tábor szelektora, Utcai Dávid festett, rajzolt, fényképezett, alkotott Bácskossuthfalván, az ő munkáikat láthatta a helybeli művészetpártoló közönség. A művésztelepre ellátogatott Penovác Endre, Ágoston Lóránt és Zsáki István is.
Forró Krisztián, a 9+1 Nemzetközi Művésztelep vezetője a kiállításmegnyitón emlékeztetett arra, hogy idén 40 éves a művésztelep, és ebben az évben minden esemény a jubileum jegyében zajlik. Mint mondta, szervezőként igyekeztek pihentető, de inspiráló környezet biztosítani a művészeknek.
A megnyitó végén nyilvánosságra hozták a művészek döntését, miszerint a következő évben a szelektor szerepét Butterer Kiss Mártára bízzák, aki nagy örömmel vállalta a megtisztelő feladatot.
A XVI. Mesterműhely megszervezését Magyarország kormánya, a Magyar Nemzeti Tanács, a tartomány, Topolya önkormányzata, Bácskossuthfalva helyi közössége, Dudás Lajos és más falubeli, valamint a környékbeli vállalkozó támogatta.
