Meseország kapujaként tárul elém a niši vár huzatos bejárata. A nyári hőségben hangszereiket cipelő zenészek és izgatott zenerajongók tömege hömpölyög befelé rajta. A túloldalon zene köszönt. Tőlem balra, az egykori törökfürdő helyén idén megnyílt első európai jazzmúzeum előtt fiatalok muzsikálnak. Jobbra fordulok, s fent a dombon egy másik színpad elé érkezem. Ott is szól a jazz. Beljebb merészkedve a várudvarba, képregénykuckóval, irodalmi szakosztállyal, szabadban alkotó fiatal képzőművészekkel találkozom, közben újabb meg újabb színpadok tárulnak elém, köztük a Nišville Jazzfesztivál fő eseményeinek helyet adó két nagyszínpad: az Earth & Sky stage.
A Nišville évek óta következetesen kiáll a kulturális értékek mellett (Sándor Zoltán felvétele)
A niši várban idén augusztus 3-a és 12-e között harmincötödik alkalommal rendezték meg a Nišville Jazzfesztivált, amelynek keretében a több színpadon megrendezett koncertek mellett zenei filmfesztiválra (Nišville Movie Summit), színházi szemlére (Nišville Jazz Teatar), képregénybazárra (Striporama), irodalmi rendezvényekre (JazzBooks), művésztelepre (Art to Go Jazzy) és számos workshopra került sor. A húsz fesztiválszínpadon tíz nap alatt összesen 250 műsort mutattak be, amelyeken ezer előadó lépett fel, százötvenhét zenei együttest láthatott a közönség, száz filmet vetítettek, húsz színházi előadást játszottak, ugyanannyi műhelymunkát valósítottak meg, a rendezvényekről összesen négyszáz hazai és száz külföldi akkreditált újságíró tudósított, a fesztivál lebonyolításában háromszázötven önkéntes vett részt. A szervezők becslése szerint a tíz fesztiválnap alatt több mint kétszázezren tekintették meg a fesztivál rendezvényeit.
Black Art Jazz Collective (Sándor Zoltán felvétele)
A nemzetközi fesztivál fő eseményei 9-e és 12-e között zajlottak a két nagyszínpadon. A rendezvény eredeti koncepciója – a jazz klasszikus formáinak a fúziója különféle etnozenével, különösen a balkáni hagyományokkal – az évek során kiszélesedett oly módon, hogy a fesztivál egyes fellépőiről szólva ma már nemcsak a világzene és a jazz ötvözetéről, hanem a legkülönfélébb zenei irányzatok vegyítéséről beszélhetünk. Az idei fellépőkre ez a megállapítás fokozottan volt érvényes. Többek között a blues, a rock, a funky, a reggae, a bossa nova és a countryzene hangjai keveredtek a jazzel.
A korábbi évekhez hasonlóan az idei Nišville-en is számos hangzatos nevű fellépő szerepelt, mint például a tradicionális flamenco stílust és a gipsy jazz elemeit a latino ritmusokkal ötvöző The Gipsy Kings, a reagge-attrakciónak számító Inner Circle, a latino jazzt a bossa nova hangzásával vegyítő Matt Bianco, a vokális jazz etalonjaként ismert The Manhattan Transfer vagy a kritikusok által kora legjelentősebb altszaxafosaként számon tartott Kenny Garrett. Számomra azonban a legizgalmasabbak azok az előadók voltak, akikkel máshol eddig nem nagyon volt alkalmam találkozni. Kiemelném az orosz származású Dmitry Baevsky szaxofonost, az Omar Hakim & Rachel Z „OZ Experience” elnevezésű formációt, a litván Kęstutis Vaiginis szaxofonost, a Black Art Jazz Collective szextettet, az erőteljes ritmusra épülő modern jazzkifejezést az elektropoppal ötvöző olasz Motel Kaiju kvartettet, a countryzenét játszó Frank Solivan & Dirty Kitchen nevet viselő csapatot és a zenéjét szabad improvizációkra építő lengyel Wójciński/Szmańda Quartetet. Kiváló koncertet adott továbbá a svájci Vein Trio, az ausztriai The Juke Joint Royals héttagú rhythm and blues kombó, a jazzt az energikus rockritmussal ötvöző New York-i Project Grand Slam, az orosz Uralsky Dixieland Band, a szlovéniai Big Band Grosuplje, az izraeli The Paz Band, a hazai Lazar Tošić Quintet, Lisa Simone énekesnő és színésznő látványos produkciót nyújtott, a kínai Li Xiaochuan Quintet pszichedelikus felhangokkal fémjelzett muzsikája pedig utazás volt egy különleges világba.
Uralsky Dixieland Band (Sándor Zoltán felvétele)
A zeneihez hasonlóan különleges világ Niš is a fesztivál ideje alatt. A város együtt lélegzik a rendezvényekkel. A központban éjjel-nappal hatalmas a nyüzsgés, a járókelők rendre belehallgatnak a többnyire fiatal zenészek előadásába, s mielőtt mennének a dolgukra, megtapsolják őket. Kávézóban, utcai padon, nagy bevásárlóközpontban is hallottam a fesztivál kapcsán elejtett mondatokat, a könyvárus hölggyel és a sétálóutcában régi bakelitlemezeket árusító férfival is volt szerencsém egy-egy rövid eszmecserét folytatni az esti koncertekről. A vendégek érdeklődéséről pedig mi sem árulkodik jobban annál, hogy a fesztivál idejére hetekkel korábban megtelnek a helyi szálláshelyek.
A rendezvények jellege, kivitelezése és látogatottsága tekintetében a Nišville kétségtelenül az ország (egyik) legjelentősebb kulturális fesztiválja. (Nyilván vannak nagyobb és tömegesebb fesztiválok, de azok elsősorban a szórakozásról szólnak.) Évi kétszázezer látogatójával a leglátogatottabb és egyben legrangosabb jazzfesztiválnak számít Délkelet-Európában. A brit Guardian 2016-ban nem véletlenül sorolta Európa tíz legjobb jazzfesztiválja közé: a Nišville évek óta következetesen kiáll a kulturális értékek mellett, ápolja az egyén (zenei) ízlését, és a tolerancia egyik legfőbb szószólója a térségben.
