A történet szerint néhány évvel ezelőtt egy amerikai forgatókönyvíró összeállított magának egy listát, amelynek azt a nevet adta (szó szerinti fordításban): Justin tennivalóinak listája, mielőtt kirúgom a vödröt; röviden: Justin vödörlistája. (Angolul: Justin’s List of Things To Do Before I Kick the Bucket – Justin’s Bucket List).
A feladatok felsorolásában első helyen szerepelt, hogy írni szeretne egy olyan forgatókönyvet, amelyet egy nagy hollywoodi stúdió filmesít meg. Idővel eszébe ötlött, hogy a forgatókönyv szólhatna magáról a listáról, így született meg a két haldokló idős férfi kalandjait elmesélő film, a címe magyarul A bakancslista lett.
A bakancslista azoknak a dolgoknak a fölsorolása, amelyeket az ember szeretne megtenni, mielőtt meghal. Alig tíz év alatt a szó akkora népszerűségre tett szert, hogy mára a legkülönfélébb szövegkörnyezetekben előfordul, így bizonyára már mindenki találkozott vele valamilyen formában: leginkább életmód-tanácsadó cikkekben (tíz dolog, amit meg kell tenned, mielőtt…), használják egyszerűen csak a tennivalók felsorolásaként, diákok nyári elfoglaltságainak összefoglalójaként, sőt egy település éves terveinek fölsorolásaként is.
A bakancslista az angol bucket list megfelelője, szó szerint vödörlista lenne, az angol kifejezés ugyanis a kick the bucket szerkezetre vezethető vissza, tükörfordításban kirúgja a vödröt (ahogyan a forgatókönyvíró listájának címében is szerepel). Az egyik magyarázat szerint a vödör arra utal, hogy az öngyilkosságra készülő, magát felakasztani akaró ember kirúgja maga alól a vödröt, amelyre felállt. Eufemisztikus (szépítő), bizalmas, szleng jellegű az angol kick the bucket kifejezés, amelyből megszületett a bucket list, végül ez lett a címe a 2007-ben bemutatott filmnek (The Bucket List). Minden bizonnyal korábban is létezett a kifejezés, de kétségtelenül a film révén vált elterjedtté.
Mint ismeretes, az állandósult szókapcsolatok egy része nem ültethető át tükörszerűen egyik nyelvből a másikba, a nyelvek különböző szemlélete miatt. A szólás magyar megfelelője tehát: feldobja a talpát/pacskert/papucsot/bakancsot. Az angolban kirúgják a vödröt, a magyarban feldobják a bakancsot, a jelentésük ugyanaz, és a használati körük is megegyezik, hiszen a magyar szólás ugyancsak a bizalmas nyelvhasználat eleme. Valószínű magyarázat szerint a feldobja a talpát/bakancsot képszerű kifejezés: aki meghal, annak vízszintes helyzetben láthatóvá válik a talpa, illetve a cipője a szokásosnál feljebb kerül. A magyar szólásból ered a bakancslista szó, ennek elterjedésében úgyszintén a film címének fordítása játszott nagy szerepet. Előfordul a vödörlista is, de minthogy ennek értelmezése az angol eredeti nélkül nehéz, érthető, hogy a magyarban ez ritkább, és inkább a tartalmi, mintsem a tükörfordítással találkozunk: ha a magyarban nem a vödröt rúgják ki, hanem a bakancsot dobják fel, logikus a bakancslista átültetés.
A bakancslista eredeti jelentése inkább az életre, mintsem az elmúlásra utal, mivel azokat a tennivalókat foglalja össze, amelyekből az ember élményeket gyűjthet, amelyekre emlékezhet élete alkonyán, vagy amelyekről emlékezetes maradhat az utókor számára. Idővel a szó jelentése kibővült, és a legkülönfélébb gyűjteményeket illetik vele. Mondhatjuk, hogy divatszóvá vált. Ezt figyelembe véve, illetve a már említett stílusértéke miatt – bizalmas, szleng – bizonyos szövegkörnyezetekbe nem illik, és szem előtt kell tartanunk, hogy még ha humorosnak is szánjuk, akár sértővé is válhat, vagy legalábbis ironikus hatásúvá.
Az életszeretetnek, az élet megélésének fontosságát – végső soron a bakancslista is erre figyelmeztet – már többen megfogalmazták ennél sokkal egyszerűbben, tömörebben, megindítóbban: Carpe diem!; Élj a mának! – szól a Horatius ókori római költő nyomán elterjedt szállóige, melynek szó szerinti fordítása: Ragadd meg a napot! Az énekek első könyve című művében olvasható:
„Amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap: élvezd, míg teheted; holnapokat, Leuconoe, ne várj.”
E szállóige mellett Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című műve megjegyzi, hogy a magyar irodalomban Berzsenyi Dániel fogalmazta meg gyönyörűen ezt a gondolatot:
„Minden órádnak leszakaszd virágát,
A jövendőnek sivatag homályit
Bízd az Istenség vezető kezére,
S élj az idővel!”
(Barátomhoz)
Érdekességként a szótár hozzáteszi, hogy ugyanez a gondolati tartalom jelenik meg a szlenges YOLO alakban, amely a You only live once (Csak egyszer élsz) mondatnak a rövidítése, egy népszerű rapszám nyomán.
Bármelyik gondolat áll közel a szívünkhöz, akár bakancslistát írunk, akár Berzsenyit olvasunk, vagy Horatiust, akár rapzenét hallgatunk, a lényeg ugyanaz: lehetőleg minden napnak leszakítani a virágát, megtalálni az értelmét – mindeközben természetesen gondosan ügyelve a megfelelő stílusértékre és szövegkörnyezetre.
