A csantavéri huszonhat éves Kálózi Judit egész életét áthatotta a magyar nyelv és irodalom, valamint a gyerekek iránt érzett szeretete. Ebből kifolyólag mi sem állhatott volna közelebb hozzá, mint az oktatás, a tanári pályafutás. Kezdő pedagógusként fiatalos lendületével, ambíciójával és friss tudásával, arra kötelezte el magát, hogy átadja minden elsajátított ismeretét a felnövekvő gyermekeknek. Kálózi Judit jelenleg a tornyosi Tömörkény István Általános Iskolában tevékenykedik magyartanárként, ezért az interjú során egyebek mellett az oktatási módszereiről, az olvasás szeretetének kialakításáról, továbbá egy elkerülhetetlen témáról, a házi olvasmányokról és azok feldolgozásának problematikájáról beszélgettünk.
Rögtön vágjunk is bele a közepébe. Manapság milyen problematikák állnak fenn a házi olvasmányok feldolgozásával kapcsolatban?
– A 21. századi irodalomtanítás egyik dilemmája, vitákat kiváltó kérdése a házi olvasmányok, kötelező olvasmányok vagy újabban használt néven, a közös olvasmányok kiválasztásának kérdése és interpretációjuknak a módja. A kötelező olvasmányok hallatán azt érezhetik a diákok, hogy kényszerből kell olvasniuk. Ez a kényszer a kötelező névben önmagában is benne van és negatív érzéseket kelt. Eredményeképpen korlátozza a gyerekek olvasási kedvét, csökkenti a motivációjukat, nem szolgálja kellőképpen az ízlésvilágukat és az egyéni érdeklődésüket. Ugyanakkor jelen van a huszonegyedik század problémája is, vagyis hogy miért olvassanak el egy pár száz oldalas művet, hogyha az interneten megtalálható a rövid tartalom, amivel elérhetnek a célhoz rövidebb idő alatt. Én erre mindig azt mondom, hogy ez már az esztétikai nevelésről szól. A dolgokat önmaguknak a szeretetéért tegyük. Amikor a diák ezt megérti, és nem szenvedésből olvas, ez egy hatalmas mérföldköve mindennek. További probléma az is, hogy mennyire találkoznak a szövegek a gyermekek érdeklődésével és a mai modern világgal. Hiába lehet egy 200 éves olvasmány szép és gyönyörű, egy kezdő olvasót nehezen tud megfogni, sőt még el is tudja taszítani. Tehát a problematika abból fakad, hogy nem találkozik a kínálat és a kereslet. Nagyon szomorú téma, hogy kisgyerekek már úgy nőnek fel, hogy nem hallgatnak, vagy olvasnak mesét. Ebből kifolyólag nincs, ami építi a fantáziájukat, a képzelőerejüket, nem beszélve a szókincsükről, ráadásul még türelmüket sem fejlesztik ez által. A digitalizáció miatt kevesebb könyv jut a kezükbe, és innen gyűrűzik ki minden. Az okoseszközök önmagukban nem jelentenének nagy problémát, mert ezeket az eszközöket nagyon jó dolgokra is lehet használni. Akkor van gond, amikor ezek elhatalmasodnak rajtuk. Tari Annamária és sok más pszichológus is több tanulmányában, előadásában beszámol a digitális eszközök negatív hatásiról a gyermekek agyi és idegrendszeri fejlődősére nézve.
Kálózi Judit magyartanár (Fotó: Kálózi Judit)
A mesterdolgozatodban végeztél egy kérdőíves kutatást, melyben Vajdaság-szerte a felső tagozatos és középiskolás tanulók véleményét kérted ki a tantervben szereplő, kötelező és ajánlott olvasmányokról, feldolgozásuk módjáról, a befogadásukról.
– Igen. A házi olvasmányok feldolgozásának a problémája című kérdőíves kutatásomat 88 általános- és középiskolás diák töltötte ki. A munka a kitűzött célt elérve feltérképezte a tanulók helyzetét a házi olvasmányokhoz való viszonyukról, illetve kirajzolódott e témáról való véleményük és tapasztalatuk is. A konklúzió egyértelműen az, hogy az adatok és a tartalom száraz ismertetése helyett inkább a benyomásokra, az élményekre kellene fektetni a hangsúlyt, ahol a diákok és a tanárok is könnyebben megtalálnák az olvasáshoz és az egymáshoz vezető utat.
Ezt kifejtenéd egy kicsit bővebben?
– A házi olvasmányok helyzetének a megértéséhez látni kell, hogy miként állnak hozzá az egyének a feladathoz. Az önszántából olvasó gyereket is el lehet rémiszteni a könyvektől, ha kiölik belőlük a kíváncsiságot, a kedvező hozzáállást. Az olvasóvá nevelés fontossága mindannyiunkat érint családtagonként, pedagógusként. Azt vallom, hogy a hiteles példa a legjobb módszer. Több hasonlattal is alá tudjuk támasztani, hogy mennyire fontos a támogató, pozitív, példamutató közeg. Ezeknek az ellentéte pedig mind negatívan befolyásolhatja az olvasóvá nevelést. Készítettek egy házi olvasmányokról szóló felmérést, ami az olvasóvá nevelést a meséléssel hozza kapcsolatba. Ennek során középiskolásokat kérdeztek irodalomról, olvasásról. Az eredmények bizonyítják, a mesélésnek döntő jelentősége van. Azok közül a fiatalok közül, akiknek gyermekkorukban rendszeresen meséltek, pontosan kétszer annyi lett a sokat olvasó, és feleannyi az egyáltalán nem olvasó, mint azok közül, akiknek nem meséltek. Az olvasás műveltebbé, okosabbá teszi a gyereket. Ez mind az életben való érvényesüléshez szükséges. A házi olvasmányok egyértelmű célja a diákok szövegértésének, a műveltségének, a logikus gondolkodásának és szókincsének a fejlesztése.
Tehát a hiteles példa, és a gyermekkori meseolvasás döntő fontosságú a felnövekvő gyermek számára az olvasás szeretetének a kialakulásához.
– Fontos, hogy a gyermekek milyen példát látnak. Ha egy szülő vagy pedagógus tesz azért, hogy a diák kezébe kerüljön egy érdeklődésüknek megfelelő jó gyermekirodalmi mű, vagy ha elviszi őket könyvtárba, hogy testközelbe kerüljenek a jobbnál jobb könyvekkel, vagy akár bérletet is váltanak, kulcslépés, sőt egy kiváló út lehet ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődésüket az olvasás elkezdéséhez, hogy elvezessék őket a végcélhoz, ahhoz, hogy a gyereknek egyáltalán eszébe jusson egy könyvhöz nyúlni. Az olvasásra nevelés azzal kezdődik, hogy a gyermek mihez nyúl először. Ha olyan könyvekkel indítanak, amelyek nem ragadják el a tetszésüket, nem szórakoztatják, könnyen lehet, hogy a kedvük hamar elszáll. Meglátásom szerint mindenki szeret olvasni, csak meg kell találnia, hogy mit. Ebben kell segítenünk nekünk pedagógusoknak, és szülőknek egyaránt abban, hogy a diákok megtalálják a saját stílusukat. El kell vezetni őket az olvasás szeretetéhez. A gyermeknek olyan könyveket kell választania, ami a lelkének megnyugvást, kikapcsolódást ad, vagy éppen a problémáira választ. Az olvasás egy lelki támasz is lehet.
Dávid Csilla felvétele
A mesterdolgozatodban kitértél arra is, hogy milyen olvasmányok vonzzák a diákokat, és hogy mi befolyásolhatja őket, hogy kezükbe kerüljön egy könyv.
– Inkább az ifjúságirodalmat kedvelik, de befolyásoló tényező lehet az is, hogy kitől kapnak ajánlást. Ha a gyerek például lát egy könyvet a testvére kezében, vagy hogyha az édesapja azt mondja neki, hogy valamilyen könyvet még ő is olvasott az iskolában, vagy a tanárnő ajánl egy izgalmas művet, akkor ezen tényezők óriási hatással lehetnek rá, hogy belekezdjenek ők is az olvasásba.
Melyek a leghatásosabb, legcélravezetőbb módszerek a házi olvasmányok feldolgozásához?
– Fontos, hogy hogyan adjuk a gyerek kezébe a könyvet, mit várunk el tőle. Meg kell figyelni, hogyan áll hozzá a dolgokhoz. A házi olvasmányoknál az a cél, hogy a diák megszeresse azt, magáévá tegye és felfedezze magát benne. Egy mű feldolgozásához minden tanuló esetében egyénileg kell megtalálni a kulcsot és a módot, hogy az olvasási folyamatban fejlődjön, hogy beletegye magát. Erre nagyon jó példákat látok például alsóban, amikor plakátokat, rajzokat, illusztrációkat készítenek a diákok, mely során azt láthatjuk, hogy teljesen bele tudják élni magukat. Felsőben már lehet komolyabban is foglalkozni az olvasmányokkal. Érdekesen, játékosan, de mégis célravezetően. Ugyanakkor a könyveket nem tárgyakként kell kezelni, hanem élő történetekként. Hogyha a gyerek beleszeret egy könyvbe, annak elolvasására már nem kötelező olvasmányként fog tekinteni. A házi olvasmány feldolgozása túlmutat az osztálytermen, illetve bőven túlmutat egy frontális órán is. A projektmunka, illetve a portfóliók készítése nagyon szépen fejlődik mostanában a tantervekben. Ugyanakkor jó taneszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyek segítik a hatékonyabb munkát. A házi olvasmányokat a projektmunkák során például össze lehet kapcsolni különböző tantárgyakkal. Földrajzzal, ha egy olvasmány helyszínéről beszélünk, klasszikus művek esetében szót ejthetünk a történelemről. Mikor játszódott, mi volt abban a korban jellemző stb. Továbbá összekapcsolható még ugyanúgy a zenével, képzőművészettel, sporttal és a biológiával is. Ilyen szempontból a dolgok adják magukat, csak szabadjára kell engedni a fantáziánkat.
Nyitókép: Egy könyvtárlátogatás során (Fotó: Kálózi Judit)
