Tavaly november elején töltötte be ötvenedik életévét a kortárs képzőművészet, zene és irodalom fenegyereke, drMáriás (Máriás Béla). Az alkotó kiállítások és koncertek sorozatával ünnepelte születésnapját, és ebből az alkalomból pazar képzőművész
Tavaly november elején töltötte be ötvenedik életévét a kortárs képzőművészet, zene és irodalom fenegyereke, drMáriás (Máriás Béla). Az alkotó kiállítások és koncertek sorozatával ünnepelte születésnapját, és ebből az alkalomból pazar képzőművészeti albuma jelent meg a Forum Könyvkiadónál. Ezzel a kiadvánnyal voltaképpen Budapestről visszatért elhagyott szülővárosába, Újvidékre.
A kötet megjelenése fontos esemény a vajdasági kulturális életben, hiszen ezáltal a hazai szélesebb közönség elé is eljutottak az időközben világhírnévre szert tett alkotó festményei, kár, hogy nincsen a könyvnek CD-melléklete, amiről a Tudósok zenéjét is megismerhetné az olvasó.
AZ ELŐZMÉNYEK
Eddig Magyarországon jelentek meg monografikus, összefoglaló kiadványok drMáriás képzőművészetéről, miként regényei és zenei fölvételei is.
Szombathy Bálint szépségkutató, képzőművész, művészettörténész 2007-ben monográfiát jelentetett meg az 1991 óta Budapesten élő, újvidéki származású művészről. A drMáriás képzőművészete című kötet legelőbb méretével, illusztrációinak kiválóságával nyűgözött le, majd a szerző mélyre ható elemzését díjaztam magamban, amivel művésztársának negyed évszázados munkásságát boncolta az érdeklődő közönség előtt, föltárván a Máriás-alkotások életrajzi, lételméleti, művészetelméleti, ikonográfiai, lélektani-érzelmi, nemzedékhez köthető hátterét.
Úgy véltem, a 2007-es Máriás-monográfiát nem lehet és nem is kell felülmúlni. És még hat évnek sem kellett eltelnie, hogy Szombathy újabb, reprezentatív albummal rukkoljon elő, aminek egyszerűen drMáriás a címe, méreteit tekintve duplája a korábbi monográfiának, 280 oldalas, és közel kétkilós. Filigrán íróasztalon szinte kezelhetetlen kiadvány, a magyar és angol szöveget okosan két hasábba tördelték, így könnyen olvasható, de az illusztrációk – apróbbak, egész lapra nyomtatottak vagy kétoldalasok – kárpótolnak minden manipulációs problémáért (lapozás, jegyzetelés stb.).
A könyv láttán mi más jutott volna először eszembe, mint hogy Szombathy is fölfedezte a remake adta lehetőséget, és kissé fölturbózta a korábbi monográfiáját. Csakhogy ez nem remake, nem is földuzzasztás, hanem teljesen új Szombathy-féle Máriás-könyv. A szerző ugyanis két új momentum nyomán írta meg a képzőművész munkásságát tárgyaló új tanulmányait. Alapvető volt, hogy a Máriás képzőművészi indulását eddig dokumentáló 15–20 újvidéki festmény mellé vagy még 30 került elő (az alkotónak ugyanis a hadkötelezettsége miatt kellett elmenekülnie a jugoszláv polgárháborúk elől, és ekkor nem menthette ki festményeit), a róla szóló monográfia megjelenését követően pedig annyira kiterebélyesedett művészi alkotópályája, hogy módosultak a szépségkutató ráközelítési pozíciói is.
ÚJABB MONOGRÁFIA
A 2013-as kötet után három évvel újabb Máriás-könyvvel állt elő a szépségkutató, a címlap és a kolofon (impresszum) szerint Szombati, aki azonos Szombathy Bálinttal, és nem sikerült megfejtenem, most miért ilyen írásmódban jelent meg a vezetékneve, de a szerző elmagyarázta: ezzel a gesztussal az orosz fronton elesett nagyapjának, Szombati Valentinnek kívánt emléket állítani, képzőművészként továbbra is a Szombathy névváltozatot használja a nemzetközi porondon.
Új könyv, megismételt meglepetés. A szerző kísérő tanulmányában most sincsenek fölmelegített gondolatok, a reprodukciók pedig nemhogy ismétlődnének, hanem az alkotó termékenységét bizonyítandó, frissen és időszerűen jelenítik meg drMáriás műhelymunkájának pezsgését és termékenységét.
ÉRZÉKENY TÁRLATVEZETÉS
Szombathy bevezető tanulmánya mellett az olvasót Gulyás Gábor két kiállításmegnyitó szövege kalauzolja a kötetbe foglalt galériában, értelmezvén az alkotó szerteágazó tevékenységének szakaszait. Fontos, hogy a gyűjtemény Máriás indulásának dokumentumaitól indít, a Kivágatemberektől, ez a sorozat 1991 óta nemcsak az Újvidékről Budapestre menekített újabb darabokkal, hanem a téma újrafölfedezéséből eredő frissebb alkotásokkal gazdagodott. A kezdeti absztrakt redukció, az alföldi síkság egyetemes fekete masszája ezeken az újragondolt, arany szövedékbe helyezett műveken megtelik kvázi figuratív alakokkal, újfajta kivágásemberekkel, véli az elemző. Ezek a munkák őrzik a magány, a kivetettség, a káoszba vagy nihilbe vetettség nyomasztó letisztultságát, az űrrel, a szürreális és abszurd Semmivel történő szembesülés lenyomatát, ám újdonságként bukkan föl a vásznakon az élénk színhasználat: a vizuális világ közvetlen támadása az árnyalással szemben. Ennek a poétikának a nyomán képződik meg a gyűjtemény folytatásában tapasztalható konkrét társadalompolitikai kritika, politikusok, celebek, a bulvár hordalékává lett közszereplők „Való Világba” állítása. Névre szóló festmények a közéletből, amelyek révén drMáriás azt sugallja, hogy mindenkinek vállalnia kell önmagát, életben, politikában, műteremben egyaránt.
A kivágat- és pálcikaemberektől, a megszemélyesített tárgyaktól a lemeztelenített közszereplőkhöz vezető kontextusváltásról Szombathy már korábban bőséggel értekezett, a mostani gyűjtemény meg jószerével törésmentes ívként vázolja az alkotó képzőművészi pályáját. Gulyás szerint a festő „prizmáján át a nyugati művészet nagyszerű, könnyed stílje történelmi traumákkal terhelt, érzékeny térségünkben szükségképpen új kontextusba kerül”. Ehhez fortyogó vulkánként járult hozzá a szerző határtapasztalata, egyaránt merített a Nyugat, a Balkán és Közép-Európa művészeti és politikai tapasztalatából, ami a pusztaság szépségét dicsőítő/elmarasztaló, a balkániságot szatirikusan ostorozó irodalmi munkái mellett a jelen politikai obszcenitását leleplező, vulkanikus erupcióként teljesül ki képzőművészetében.
A politikusokat, celebeket, bűnözőket vászonra „feszítő” alkotások az értők szerint az amerikai pop-art és az orosz „realista” festészet közös eredője mentén látványosulnak, de e kettősséget drMáriás újabb csalafintasággal fejeli meg: különböző művészeti iskolák köpenyébe öltözve festi meg figuráit, mintha azok korlátozhatatlan sokszínűsége hatná át a (művészet)történet évszázadait, és így nem csupán egy művészettörténeti mutációba állítja ábrázolt alakjait, hanem a történelmi távlat panorámáját is kitárja előttük.
VÉGÜL
Rendkívüli alkalom a drMáriás rendelője kötetén keresztül találkozni e kiváló művész alkotásainak bemutatásra szánt részével. Igaz, egyetlen oldalát világítja meg, a képzőművészetit, ám érdeklődő világunkban a vizualitás igényének csiklandása nyomán egyéb, verses, prózai és zenés munkái is elérhetők, ezért többet nem mondhatok, mint: Isten adjon további erőt az ötvenéves drMáriásnak!
