Akik gyakran megfordulnak Zentán a Tisza-parton, azok időről időre összefuthatnak Bodó Zoltánnal, amint éppen különféle szemszögből fotózza a folyót, a partot, a hidat, a sétányt. A zentai fiatalember kikapcsolódásként fényképez, és ha tehetné, napjainak java részét a természetben töltené, hogy minél érdekesebb pillanatokat örökítsen meg.
Bodó Zoltán két éve ismerkedik a fényképezéssel. Informatikusként saját vállalkozást működtet, melyben weboldalakat készít és rendszergazda-szolgáltatásokat végez, és a fényképezés a kikapcsolódást jelenti számára:
– Valami olyasmit kerestem, ami kilépést jelent az informatika világából, ezért úgy döntöttem, eljárok sétálni. Nem a városban bandukoltam, hanem inkább a természetben. Ott tényleg nem jutott eszembe a munka, a teendők, és közben annyira lenyűgözött a környezet, hogy szinte a rabja lettem. Mivel a családom ritkán jött velem, nem tudtam velük megosztani, milyen csodálatos dolgokat láttam, és azok milyen érzéseket váltottak ki belőlem, ezért a mobilommal elkezdtem fényképezni. Már ez is nagy boldogság volt, hiszen haza tudtam nekik vinni egy szeletet abból, amit tapasztaltam, és még az sem zavart, hogy a mobiltelefonnal nem tudtam módosítani a látnivalót. Mivel azonban egyre jobban és jobban kezdett érdekelni a fotózás, és mind többet olvastam róla, egy idő után megvettem az első fényképezőgépemet, ami ugyan még nem tükörreflexes, de átmenet a kompakt és a profi gépek között. Éppen jó arra, hogy megtanuljam, kitapasztaljam az alapokat. Most is ezt használom, és gyönyörű képeket készítek vele. Nálam minden fotó lényege, hogy tükrözze a hangulatot és az érzelmi hátteret, nem kattogtatok céltalanul, hanem időt szentelek annak, hogy a legjobb szemszöget válasszam ki. Néha negyedórát is eltöltök azzal, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb helyet. Otthon aztán nagy élvezettel nézem át a képeket, és válogatom ki a jól sikerülteket. Utólag is szívesen nézegetem őket, mert újra átélem azokat az érzéseket, amelyek miatt elkattant a gép. A nekem leginkább tetsző fotókat a közösségi oldalon is közzé szoktam tenni, ugyanis mások véleménye is érdekel, és néha a biztatás is jólesik. Számomra a fotózás kaland, hiszen mindig más a helyszín, mindig mások a színek, más az évszak, és én magam is mást látok meg, mást veszek észre, más nyűgöz le. Engem az apróságok is el tudnak varázsolni, például egy kavics, egy virág, de látom, hogy sokaknak inkább az ismert épületeink, jellegzetes zentai dolgaink tetszenek fotókon viszontlátva. Mivel főleg a nyugalmat, a csendet keresem, sokat álldogálok a folyóparton, és úgy érzem, a csónak és a víz kompozíciója sugallja leginkább ezt az érzést, ezért rengeteg csónakos fotót készítek. Kevés képemen jelenik meg az ember. De szeretem megörökíteni Zenta jellegzetességeit is, a városházát, a Tisza-partot, a hidat, és egyik kedves témám még a vasúti közlekedés. A régi sínbuszt is szívesen fotóztam, de ez az új piros vonat is nagyon jó alany számomra. Néhányan már kérdezték, hogy nem készítenék-e róluk családi fotókat, de ezt még nem mertem elvállalni. Amit először szeretnék kipróbálni, az a rendezvényfotózás, de még ahhoz is van mit készülnöm, gyakorolnom. Már megvettem az első tükörreflexes felszerelés alapdarabját, és most tanulmányozom. A célom az, hogy egy idő után a fényképezés legyen a megélhetésem is, hiszen ez az, ami igazán érdekel.
