Egy viszonylag nehéz, de termékeny naptári év áll az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ mögött. Kiss Zsélykó, az egyesület elnöke mesélt a tavalyi díjaikról és a „vándorüzemmódról”.
– Vándor életmódot folytatunk már jó ideje. Az elmúlt két tanév olyan szempontból rótt ránk feladatot, hogy folyamatosan helyszíneket kellett vadásznunk, ahol meg tudjuk tartani a foglalkozásainkat. Különböző helyszíneket szólítottunk meg: az Egység Kulturális Központot, az OPENS Fabrika nevű helyet és a Petőfi Sándor MMK-t. A telepi római katolikus templom parókiáján, a Svilarában és az Újvidéki Színházban is próbáltunk. Bár mindenhol szívesen láttak bennünket, ezek mind olyan intézmények, amelyeknek meg van a saját életük és programjuk. Emiatt nem tudtunk bármikor menni. Amit viszont sikernek könyvelünk el, hogy a szülők kitartottak mellettünk, és lekövették a vándorlásunkat. Tudjuk, hogy milyen nehéz volt mindig más helyre vinni a gyerekeket. Ennek ellenére a fáradozás meghozta a gyümölcsét. Visszanézve az előző tanévre, például a Kőketánc vetélkedőről több arany minősítéssel tértek haza a gyerekek. Emellett a Szólj, síp, szólj! fesztiválról is több díjat hoztak haza a citerásaink és a vonósaink, valamint Ludason is díjazták az énekeseinket és a hangszereseinket. A vándor életmódunk miatt valamivel kevesebb táncházat tudtunk szervezni az elmúlt évben, mint szerettünk volna. Erre rányomta a bélyegét az Újvidék Európa Kulturális Fővárosa cím is, mivel a helyszíneken sokkal több saját rendezvényt szerveztek, mint egyébként. Sajnos gyakran egyik napról a másikra, jobb esetben egy héttel korábban tudtuk meg, hogy hol kapunk helyet, így nehéz volt a szervezési folyamat. A zenekarokat sem lehet egyik napról a másikra leakasztani a szögről. Valóban egy nagy kihívás volt, de sikerült megoldanunk.
A szorgalom és a kitartás mellett mi az, ami sikerekhez vezetett?
– A legnagyobb siker, hogy a gyerekek megtalálták magukat abban, amit csinálnak. Úgy látjuk, hogy valóban élvezettel foglalkoznak a néptánccal és a népzenével. A magabiztosságuk sokszor meg is látszott a színpadon, amikor egyáltalán nem érdekelte őket, hogy esetleg ott ül egy mogorva arcú zsűri a nézők között. Egyszerűen csak olyan jó hangulatot teremtettek a színpadon, ami sugárzott róluk. Azt hiszem, sokszor ez hozta meg a sikert.
Hány tagot számlálnak jelenleg a csoportok?
– A körülmények ellenére, gondolok itt főként a vándor életmódra, nem fogyatkozott sem a gyerekek lelkesedése, sem a létszáma. Sőt, körülbelül húsz új taggal bővült a csapatunk. Mivel az eddig legfiatalabb Futkáncok csoport lassan felcseperedik, ebben a tanévben új csoportot indítottunk a legfiatalabbak számára Mitugrász névvel. Jelenleg tíz 4-5 éves gyerkőc jár ide. A legidősebb táncegyüttesünk, a Tűzrevalók is új tagokkal bővült, így már húszan vannak. A Futkáncok csoportban huszonkilenc gyerkőc táncol most. A citerások hatan vannak, a Csúsztatósok heten, a vonósoknál pedig új brácsással gazdagodtunk. A próbák mindig jó hangulatban telnek, és viszonylag kevés hiányzás van a csoportokban. A karácsonyi műsoron több mint százan léptek fel. Ez egy olyan létszám, ami tizenhét éves fennállásunk óta az egyik legnagyobb eredmény. Emiatt úgy érezzük, hogy jó úton haladunk, és ezt a vonalat kell megcéloznunk. A célunk az, hogy fejlesszük ezt a közösséget. Viszonylag kevesen irányítjuk az egyesületet, természetesen nem főállásban, mindenkinek megvan a saját családi élete és munkahelye, ahol helyt kell állni. Ez a közösség olyan növekedést produkált, amelyet valamilyen módon kezelni kell, hogy megmaradhasson és még tovább fejlődhessen. Vannak olyan táncegyüttesek, amelyek több száz tagot számlálnak. Ilyen szempontból a kicsit több, mint kilencven aktív tag nem olyan sok, de figyelembe kell vennünk, hogy Újvidéken vagyunk, ahol nincs olyan sok magyar.
Milyen táncokat tanultak idén a gyerekek, és jelenleg min dolgoznak a csoportok?
– A Manók és a Tűzrevalók táncegyüttesek repertoárja bukovinai táncokkal gazdagodott, a Futkáncok csoport pedig somogyi táncokat tanult az idén. Ami az új repertoárt illeti, a mi dolgunk, hogy minél tartalmasabb foglalkozásokat szervezzünk a gyerekeknek, és megteremtsünk egy jó közösséget, amely minden értelemben élményt és feltöltődést jelent számukra. Ezért igyekszünk mindig új zenei anyagokat és táncanyagokat tanítani, új kihívásokkal teli tánctechnikákba belevezetni a gyerekeket. Ennek jegyében telt például nemrég az a nap is, amikor magyarországi vendég oktatók érkeztek hozzánk. A Futkáncok táncegyüttessel elkezdtünk egy új koreográfiát, amely a Ludas Matyi történetét dolgozza fel, ormánysági táncok által. A Tűzrevaló tánccsoport is új koreográfiát tanul, felvidéki táncokból. A hangszeresek is új dallamokkal készülnek, a Manók jászsági táncanyaggal fognak dolgozni, a legfiatalabb Mitugrász csoport tagjai pedig gyerekjátékokat tanulnak.
A Mitugrász csoportba járó négy-öt éves piciket mivel lehet bevezetni a néptánc világába?
– Ahogy mondtam, gyermekjátékokat tanulnak, ezzel szeretnénk bevezetni őket abba a munkarendbe, amelyet alkalmazva idővel megismerhetik a népzenében és néptáncban rejlő értékeket. Ez a legfontosabb feladat. Először csak apró mozgástechnikákat kell megtanítani a gyerekekkel a játékokon keresztül, ezzel fejlesztve többek között a ritmusérzéküket, hogy később komolyabb táncokat és koreográfiákat is meg tudjanak tanulni.
Miért fontos, hogy a gyerekek minél korábban megtapasztalják ezeket az értékeket?
– Tulajdonképpen a hagyományaink és a kultúránk lelkének egy töredéke a néptánc és a népzene. Egy alap, amire felépülhet elsődlegesen a gyerekek személyisége és az identitása. Később csak ilyen stabil alapokra lehet felépíteni az egész életet. Mi magyar egyesületként természetesen a magyar kultúrával foglalkozunk, és azon keresztül adagoljuk a gyerekek számára a nemzeti értékeink mellett az emberi értékeket is, amelyek benne foglaltatnak ebben a kultúrában. Minden szerénység mellett állíthatom azt, hogy jól csináljuk, mivel nagyon sok olyan gyerek jár hozzánk, akik például vegyes házasságból származnak. Nyilván a nem magyar szülőt nem a magyarságérzet fogja megragadni, hanem azok az emberi értékek és azok a készségek, amelyekre a hétköznapi életben is szüksége van a gyereknek.
Melyek ezek az értékek és készségek?
– A néptáncon és népzenén keresztül a gyerekek megtanulnak például reagálni a másik ember megnyilvánulásaira. Megtapasztalják, hogyan kell együttműködni az emberekkel. Például a páros táncoknál a fiúk megtanulják, hogyan kell odamenni egy lányhoz, és hogy kell felkérni táncra. A fiúkat határozottságra is tanítjuk, mivel vezetniük kell a táncpartnerüket. A lányok is megtanulják a néptáncon keresztül, hogy hogyan kell fogadni a felkérést, majd követni a táncpartnerüket. Emellett azt is meg kell tanulniuk, hogy hogyan kell visszautasítani bizonyos esetekben a felkérést. Hitünk szerint ezt a megszerzett tudást később a civil életben is kamatoztathatják a fiatalok.
A próbák kemény munkát és időbefektetést igényelnek, viszont nagyon jó hangulatban telnek, sok nevetéssel és vidámsággal. Ezt a táncosok is alátámasztják. Figura Gábriel a Tűzrevalók csoportban táncol, négyéves kora óta.
– Emlékszem, hogy az óvodatársaimmal együtt kezdtem el táncolni. Jó végignézni a csoporton, mert még mindig vagyunk néhányan, akik azóta is folytatjuk a néptáncot. Rajtuk kívül is még nagyon sok új barátot szereztem a tánc által. Rengeteg értéket látok benne, először is a hagyományőrzést. Érdekes megtapasztalni azt, hogy hogyan szórakoztak az elődeink az internet és a technológia nélkül. Emellett szeretek új táncokat és dalokat tanulni. Bár nagyon sok dologgal foglalkozom, igyekszem jól tanulni az iskolában, és színészkedek is emellett, de a táncnak mindig helye van a szívemben és az időbeosztásomban – mondta a fiatal táncos.
– A tánc egyfajta kikapcsolódás számomra, és hasznos testmozgás is. Az egészet szeretem, a gyakorlást és a fellépéseket is, emellett ott van a sok utazás. Szeretek a színpadon lenni, és megmutatni, mit tanultunk. Nagyon jó érzés a fellépés után látni a közönség reakcióját – mondta Kovács Réka, a Tűzrevalók csoport táncosa.
Nyitókép: A Csúsztató citerazenekar (Fotó: VMNK)