Az iskolába sokféle tanuló jár. Különbözőek, különböző a kinézetük, magasságuk, kiállásuk, ruházatuk, a tanszereik állapota, érdeklődési körük, képességeik. Nincs két egyforma személyiség, két egyforma ember; és ez a gyerekekre is igaz. Ezért ugyanaz a pontszám a tudásellenőrzőn sokszor gyökeresen eltérő energiabefektetést jelent. Egy hármasba fektethettek többet, mint egy ötösbe. A színötös, kommunikatív, bájos, olvasott tinédzser, akit szülei kicsi kora óta nyelvórára járatnak és nyaralni visznek, aki megkapja a vágyott iskolatáskát, farmernadrágot vagy mobiltelefont, és a nagymamája várja minden áldott nap a kedvenc ebédjével, hogy az iskola fáradalmait kipihenje, nem ugyanarról a starthelyről indul, mint a nevelőszülőtől nevelőszülőig költözködő kamasz, aki ha suli után elcselleng, estig senki sem keresi, sportra nem jár, mert minden hónapra nem tudnák kifizetni neki a tagsági díjat, és a fát behordja, ha meleg szobát szeretne. Álma, hogy ne veszekedjenek a felnőttek, akik épp gondoskodnak róla. Innen nehéz sikeresnek lenni a tanulásban.
A törvény biztosítja a hátrányos helyzetű gyerekek számára a hátránykompenzáló intézkedéseket, de a gyakorlatban az elvárások hálója mégsem biztosítja az esélyegyenlőséget.
Kívülállóként úgy tűnik, nagyon nehéz felmérni, hogy egy tanuló hátrányos helyzetű-e. A hátrányos helyzet többnyire statisztikai adatként jelenik meg a minisztériumi jelentésekben, esetleg ingyenes tankönyv formájában segíti a rendszer őket. Ezekkel a gyerekkel kapcsolatban sokszor merülnek fel viselkedési, tanulási problémák. A viselkedéssel kapcsolatos panaszok a nagyobb súlyúak, ami érthető is, a következményei súlyosabbak a környezetre nézve. Miattuk a többiek sem tudnak odafigyelni az órán, a tanár nem tud eleget tenni kötelezettségének, és haladni a tananyaggal.
A hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének megteremtése az iskola keretein belül tehát sok nehézségbe ütközik.
A hátrányos helyzet valóban okozhat viselkedési problémákat és tanulási kudarcokat, de a pontos okok feltárása elsődleges ahhoz, hogy segíthessünk. Természetes, hogy amennyiben észrevesszük, hogy egy tanuló éhezik, akkor először erre kell megoldást találni. A veszélyeztetett tanulók problémáinak megoldása nem az iskola hatásköre, de jelezni kell a megfelelő szerveknek. A krízishelyzetben lévő, éhező, szomjazó, fázó, keveset alvó, kimerült gyerekekkel kapcsolatosan teljesen lényegtelen, hogy halad az iskolában, először az alapvető szükségletek kielégítése a fontos. Probléma viszont, hogy fel kell ismerni, milyen az éhező, fázó, kimerült gyerek. Lehet, hogy folyton késik az első óráról. Nem hoz uzsonnát, csak néha. Majdnem elalszik, nem tudja, miről van szó. Kérdésre azt feleli, elaludt, nem volt ideje uzsonnát venni, majd ebédel. A gyerek nem csont és bőr, semmi látható nyoma nincs, hogy ne lenne pénz egy kiflire. Lusta és trehány tehát? Csak ügyesen feltett kérdések, bizalmas beszélgetés során derül ki, hogy az apja elköltözött, az anyja dolgozik estig, és igen, ha nem aprít fát, nem hozza be, és nem rakja a tüzet, akkor hideg szobában didereghet estig. Ha van, akiben megbízik, akkor esetleg elmondja azt is, hogy nehéz ez neki, egyrészt egyedül szinte egész nap, másrészt neki nem teszi senki főtt ételt az asztalra, hogy „Kicsikém, ebéd!”, hanem kiveszi a hűtőből, és megmelegíti magának. Ha nincs kedve, mert amikor úgy ér haza az iskolából, hogy leszidták, vagy egyest kapott, hiába tudja, megérdemelten, a hideg házban csak benyomja a tévé gombját, és ücsörög egy kicsit úgy kabátban. Miután megpróbálta kiszellőztetni a fejét az iskolai élményektől, és nem kívánja a krumplipaprikást, eszik egy darab kenyeret. A reggelije kóla volt aznap, nem azért, mert olyan jól el van látva zsebpénzzel, hanem mert ma elköltötte a holnapi és holnaputáni kiflirevalót is. Az a gyerek, aki mindig nélkülöz, figyelmet, törődést, gondoskodást és anyagi javakat, egyáltalán nem meglepő, hogy kólát vesz, ha van rá módja.
Nem véletlenül van külön fogalmunk a mennyiségi és minőségi éhezésre. A tápértékben szegény étkezés nem olyan könnyen felismerhető, mint a rendszeresen nem evő gyerek. A hátrányos helyzetű gyerekek egy részére sajnos jellemző, hogy reggeli nélkül jönnek iskolába, és otthon sem részesülnek tápértékben gazdag, meleg ételben, rendszeres ellátásban. Ezek a tényezők mind meghatározóan hatnak a tanuló iskolai pályafutására, eredményességére, kortársközösségbe való beilleszkedésére.
Napjainkban a hátrányos helyzetű gyermekek gyakran teljesen úgy néznek ki, mint a többiek. A bizalmukba kell férkőzni, hogy megismerjük a sorsukat.
