Az utóbbi időben mind több és több panaszt hallani, hogy milyen nehéz a mai gyerekeket rávenni arra, hogy elkészítsék a házi feladatot, hogy otthon tanuljanak. Nagyon sok szülő feladta a harcot, a serdülőkorúak esetében főleg, de ezzel a kérdéssel már az elsős gyerekek szüleivel kapcsolatosan is találkozunk. Azt hiszem, mindenki szembesült már az elkerülő hadműveletek valamelyikével. Például ahányszor leül a gyerek tanulni, mindig rájön, hogy éhes, szomjas, pisilni kell…; mindig valami hiányzik, hol a radír, hegyezni kell a ceruzát, nincs meg az írószer, hova lettek a vonalzók…; „Anyu, segíts!” – csak akkor tud tanulni, ha valaki segít neki, ezért addig nem is kezdi el, vagy lépten-nyomon félbeszakítja a tanulást, hogy segítséget kérjen; „Csak még megnézem ezt az egy filmet/műsort/oldalt/játékot”, „megnézem/meghallgatom/elolvasom/lejátszom még ezt, és utána biztosan nekiállok tanulni” – halljuk tőlük. Újabban még a számítógépes online játékok játszása is megnehezíti az otthoni tanulást és a házi feladatok elvégzését, mert sokkal érdekesebb és csábítóbb a gyerekek számára, mint a leckékkel való foglalkozás, a memorizálás, a matematikai feladatok megoldása stb.
Emellett nagyon sok szülőnek az a véleménye, hogy úgy kellene megszervezni az iskolai tanulás folyamatát, hogy utána otthon ne kelljen a gyereknek és vele együtt a szülőnek a tanulással, a házi feladat elkészítésével (írással, olvasással, számolással, verstanulással, hangszeren való játszással, énektanulással stb.) foglalkoznia, hogy az iskolai tanítás után pihenésre, játszásra, laza időtöltésre van szükség, mert szerintük a gyerekek túl vannak terhelve. Ugyanakkor vannak olyan szülők, akik a tanító, tanár által adott házi feladat vagy tanulási feladat mellé hozzátesznek, még többet várnak el a gyerektől, mint maga a pedagógus.
Az otthoni tanulás és a házi feladatok örökös pedagógiai kérdéssé váltak az otthon és az iskola viszonyrendszerében, valamint az is, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, hogy a gyerekek eredményesek legyenek az iskolában, és legyen idejük minden másra is, ami feltölti őket, szórakoztatja, lehetőséget ad a játékra, a mozgásra, megadja a társakkal való együttlét lehetőségét, a barátkozási lehetőséget, a társas baráti hálót, amelyre az életben nagy szükségük lesz. Sajnos az iskolai napközi (amely általában az első és második osztályosok számára elérhető) és az egész napos iskola kivételével minden más iskolaszervezési formában otthoni munkára, a házi feladatok elkészítésére, otthoni tanulásra is szükség van ahhoz, hogy valaki eredményes legyen, elsajátítsa a kitűzött elvárásokat.
Tudnunk kell, hogy a tanulás akkor eredményes, ha a gyermek tudása, képességei és környezeti feltételei egyaránt optimálisak és összhangban vannak. Csakhogy azzal szembesülünk, hogy annak ellenére, hogy a legtöbb gyereknek jók a képességei, ez még sincs összhangban a tudásával, az elsajátított ismeretekkel, készségekkel, az elért iskolai eredményekkel. Mondhatjuk, hogy ennek a hátterében az értékrendek megváltozása van, valamint az, hogy az iskola hagyományos értékrendje, a gyerek és a szülők értékrendje sincs összhangban. Az iskola világa, a kötelezettségek és az ottani társas viszonyok nem olyan érdekesek a gyerekek nagy részének, mint a virtuális világ vagy az iskolán kívüli világ. A most iskolába járó Z generáció és a legfiatalabb alfák idegrendszerét, gondolkodását, információfeldolgozási és kognitív képességeit már a digitális eszközök formálták, és észrevehető, hogy a mai gyerekek gyakran nem figyelnek, nem köti le őket a tanulás, a képességeik csak szunnyadnak bennük. Emellett a környezetük sem teremti meg számukra a megfelelő alapfeltételeket a tanuláshoz. Az is nagy gondot okoz, hogy a mai kor gyermeke azért nem tanul, nincs hozzá kedve, mert nem látja értelmét. Pedig a tanulás értelme egy olyan alaptudás megszerzése, amelynek segítségével az egyén képes lesz dönteni a saját sorsáról.
Hogy megoldódjon az otthoni tanulás és a házi feladatok problémája, szükség van arra is, hogy a szülők elfogadják és támogassák az iskolai elvárásokat, követelményeket, ezzel megkönnyítve a gyereknek az iskolai elvárásokhoz való alkalmazkodást és a képességei kibontakozását, az eredményesség elérését.
Az iskolai sikerességre irányuló kutatások egyöntetűen arra hívják fel a figyelmet, hogy a szülői elvárások szorosan összefüggnek a gyerek sikerességével. A szülők munkára serkentő elvárásaikon kívül másképpen is befolyásolják gyerekeik iskolai teljesítményét: a házi feladatban, az otthoni tanulásban való részvételük révén – írja Antal Irma. A szülőnek segítenie, támogatnia kell a gyerekét a tanulásban, a házi feladatok elvégzésében, de nem úgy, hogy ha az segítséget kér, helyette oldja meg vagy készíti azt el. Mert ha a gyerek megszokja, hogy a szülő írja meg helyette a leckéjét, nem lesz hajlandó gondolkodni, mindig az egyszerűbb utat fogja választani. A segítségnek abból kell állnia, hogy a szülő rávezeti a megoldásra, példát mutat, vagy elmagyarázza, hogyan kell megoldani a feladatot. Emellett a szülőnek azt is tudnia kell, hogy az otthon végzett tanulás, a házi feladat hozzájárul az önálló tanulással kapcsolatos tapasztalatok minőségéhez. A házi feladat és az önálló feladatvégzés – amint a nemzetközi empirikus vizsgálatok is bizonyítják – növeli a felelősségérzetet, a kötelességtudatot, illetve a teljesítményt. Az iskolához, tanuláshoz való viszony kialakulásában óriási szerepe van az otthoni tanulásnak. A jó felkészülés, a megfelelő mennyiségű gyakorlás az alapja a magabiztos iskolai szereplésnek és a jó tanulmányi eredménynek.
Ahhoz, hogy a gyerekek elsajátítsák a tanulási és a munkaszokásokat, hogy teljes mértékben kibontakoztathassák tanulási képességeiket, sikeresek legyenek az iskolában, majd az életben, ezt a szülőknek is el kell várniuk, meg kell követelniük tőlük. Mert a szülő nevel, alkalmazza a nevelési módszereket. Ebben az esetben, bármilyen nehéz is számára, alkalmaznia kell a direkt, közvetlen nevelési módszereket, mint amilyenek a követelés, a gyakoroltatás, a segítségadás, az ellenőrzés és az ösztönzés.
Források:
Antal Irma: A hatékony otthoni tanulás. http://epa.niif.hu/03900/03976/00014/pdf/EPA03976_magiszter_2015_01_033-045.pdf
Imre Nóra – Török Balázs – Révész László: A házi feladat szerepe a tanulási környezet alakításában. https://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/34620/38841
Nyitókép: Pixabay
