Tanévzáró gálaműsort tartott a néptáncot, népzenét, népi hagyományokat népszerűsítő, óvodás és iskolás gyerekeket felkaroló Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ az Újvidéki Színházban. A 2005 óta működő központ munkájáról vezetőjével, Kiss Zsélykóval beszélgettünk, akitől megtudtuk, mozgalmas tanéven vannak túl.
– Ez a tanév a vándorlások és költözködések éve volt, ugyanis a központunk nem rendelkezik saját helyiséggel. Az utóbbi pár évben állandó jelleggel a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ termeiben tartottuk a foglalkozásainkat, de mivel az épület most felújítás alatt áll, meg kellett oldanunk a helyzetet. Hat helyszínen próbáltunk a városban, amiért nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akik befogadtak bennünket – mondta a központ elnöke.
A Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ ma 80 aktív taggal büszkélkedhet, jelenleg két citerazenekar, egy vonóscsoport, egy leánykórus és három tánccsoport működik az egyesületen belül.
– Központunk 2005-ben alakult, az akkori Csűrdöngölő táncegyüttes és a Manó táncegyüttes önállósodott a helyi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületből. Tehát önálló életet kezdtek élni azzal a céllal, hogy kifejezetten néptánccal, népzenével és népviselettel fognak foglalkozni. Nem kívántunk párhuzamos művelődési egyesületet létrehozni, hanem tulajdonképpen a saját tevékenységünket folytatni. Szerettük volna a műfajt minél több embernek, fiatalnak, kevésbé fiatalnak továbbadni. Ennek jegyében telt az elmúlt 17 év. Idén 15 új taggal bővült a csapatunk. Öröm számunkra, hogy folyamatosan vannak fiatalok, akik a mi közösségünkhöz akarnak tartozni, valamint hogy rengeteg szülő van, aki ránk meri és ránk akarja bízni a gyerekeit. Tehát megbízik abban a munkában, amit mi csinálunk. Ez nekünk nagyobb sikert jelent, mint a szakmai eredmények – emelte ki.
A koronavírus-járványt követően idén szinte minden rendezvényt megtartottak, így a központ tagjai több helyen is felléptek, számos versenyen bemutatták tudásukat és tehetségüket.
– Míg tartott a helyzet, igyekeztünk dolgozni. Próbálkoztunk mi is online próbákat tartani, de ennek a műfajnak nem áll jól az online tér. Itt szükség van arra, hogy egy helyen legyünk. Amikor megnyíltak a lehetőségek, minden alkalmat megragadtunk. Idén először vettünk részt Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn. Ami a táncosokat illeti, ők a Kőketáncon remekeltek. A gyerekek nagyon élvezték, hogy a koronavírus után végre utazhattak és ismerkedhettek.
A központ elnöke szerint a népzenei vagy néptáncoktató nemcsak foglalkozásvezető, hanem tulajdonképpen pályázatíró is, ha kell, menedzser, takarító és viseletkészítő is.
– Rengeteg feladatot meg kell csinálni, amire időt és energiát kell szánni. A munkánk, illetve ez az egész műfaj nem a számokról szól, hogy hány tagunk van, hány fesztiválon veszünk részt, vagy hogy milyen eredményeket értünk el. Sokkal inkább arról szól, hogy össze tud-e állni egy egészséges emberi közösség, amelyben színvonalas tevékenység folyik, olyan tevékenység, amely értéket tud adni magának a közösségnek. Mi ebben látjuk a lényeget, fontos, hogy valami pluszt tudjunk adni a gyerekeknek – zárta beszélgetésünket Kiss Zsélykó.
