Teendők az iskolában erőszak, bántalmazás és elhanyagolás esetén

Úgy tűnik, mintha az utóbbi években megszaporodott volna a tanügyi intézményekkel kapcsolatos erőszakos esetek száma, habár amióta világ a világ, erőszakos cselekmények voltak, vannak és lesznek is. Nagyon sok olyan magatartási forma jelenik meg az iskolában, amit laikus szemmel nem tartunk erőszaknak, inkább gyerekcsínyeknek, játéknak minősítünk, annak ellenére, hogy annak, aki ezt elszenvedi, traumát jelent, és sokszor életre szólóan rányomja a bélyegét lelki fejlődésére, társas kapcsolataira.

Az agresszió valójában biológiai, fajfejlődési szempontból fontos védelmi magatartást jelent. Lehet érzelmi reakció bizonyos viselkedéses válaszban, lehet hasznos viselkedés mind az egyén, mind a társadalom számára, amikor önvédelmi agresszióról van szó. Egyes esetekben segítő magatartásként is értelmezhető, amikor önvédelemre és mások védelmére szolgál. Az agresszív magatartás kialakulása bonyolult tranzakció a velünk született hajlam és a szociális tapasztalatok (tanult reakciók) között. Tanulható és formálható, megváltoztatható emberi viselkedés.

Ranschburg Jenő ismert magyarországi pszichológus szerint „minden olyan szándékos cselekvés, melynek indítéka, hogy nyílt vagy szimbolikus formában valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon”, agressziónak, erőszaknak számít. A gyermekekkel foglalkozó intézményeknek pedig minden gyermek számára biztonságos és serkentő hatású környezetnek kell lennie, mert csak pozitív érzelmi légkörben – ahol a gyermek biztonságban és jól érzi magát – lehet eredményesen fejlődni, nevelni, tanulni és tanítani. Többek között ezért is dolgozták ki a Külön protokollt (Poseban protokol), amely szabványt jelent az intézmények számára. Ez pontosan definiálja és leírja az adott területtel kapcsolatos fogalmakat, eljárásokat és procedúrákat, hogy mindenkinek, gyereknek, szülőnek, pedagógusoknak egyértelmű és felismerhető legyen az erőszakos viselkedés, a bántalmazás és az elhanyagolás is, és hogy mindenki tudja, mikor mit kell tennie, mi az elfogadható, és mi nem.

Ez a speciális protokoll biztosítja a gyermek vagy tanuló érdekeinek védelmét minden helyzetben. Mindenki számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy az intézmény életében és munkájában részt vevő valamennyi felnőtt számára a gyermek/tanuló érdeke az elsődleges. A speciális protokoll minden tanulóra vonatkozik az intézményekben, nemtől, életkortól, családi státusztól, etnikai származástól és a gyermek egyéb társadalmi vagy egyéni jellemzőitől (bőrszín, nyelv, vallás, nemzetiség, képességek és a gyermek sajátosságai) függetlenül. A Külön protokoll az évek során módosult, pontosították, így a legújabb, 2018-ban meghozott Törvény az oktatási és nevelési rendszer alapjairól, valamint a 2019-ben meghozott Törvény az általános iskolai oktatás és nevelésről is pontosítja a dokumentumot, úgy, hogy 2019 áprilisában hozták meg a legújabb, minden intézményre érvényes változatát – Protokoll az intézményi cselekvésről az erőszak, a bántalmazás és elhanyagolás esetében (Protokol postupanja u ustanovi u odgovoru na nasilje, zlostvljanje i zanemarivanje). Az intézményekben az erőszak, bántalmazás és elhanyagolás tilalma mindenkire vonatkozik: gyerekekre, tanulókra, dolgozókra, szülőkre, törvényes képviselőkre és más személyekre is. Meghatározza az iskolai erőszakkal kapcsolatos kötelezettségeket, eljárásokat.

A protokoll és a törvényes rendelkezések számos változást hoztak a közösségekben jelentkező erőszakos magatartás értékelésével kapcsolatosan. Nem egy törvényes dokumentumban szabályozzák az erőszakos magatartással és cselekvésekkel kapcsolatos kötelező érvényű tevékenységet.

Ahhoz, hogy az iskola biztosítani tudja a törvény által előírt kötelezettségeit, a szülőknek és a gyerekeknek/diákoknak is ismerniük kell a jogaikat és kötelezettségeiket. Pl. az iskola a tanítást rendszertelenül látogató vagy arról kimaradó tanulóról a kimaradást követő két napon belül köteles tájékoztatni a szülőt, illetve a törvényes képviselőt. Ha a szülő, illetve a törvényes képviselő nem biztosítja, hogy a tanuló a törvény 3. bekezdésében rögzített értesítés kézhezvételét követő három napon belül rendszeresen látogassa az iskolát, vagy az iskolát nem tájékoztatja a kimaradás okáról, az iskola erről haladéktalanul értesíti a helyi önkormányzatot, valamint az illetékes szociális védelmi intézményt.

Erőszakon és bántalmazáson értendő minden egyszeri vagy ismétlődő verbális vagy nem verbális magatartás, amelynek következménye a gyermek, a tanuló vagy felnőtt egészségének, fejlődésének és méltóságának tényleges vagy potenciális veszélyeztetése. Az elhanyagolás és a hanyag eljárás az intézmény vagy a foglalkoztatott mulasztását jelenti, hogy feltételeket biztosítson a gyermek, a tanuló és a felnőtt helyes fejlődéséhez. Az intézmény köteles azonnal bejelentést tenni az illetékes szervnek, ha a gyermeken, a tanulón vagy a felnőttön erőszak, bántalmazás vagy elhanyagolás jeleit veszi észre.

A jelen törvény értelmében testi erőszaknak tekintendő: a gyermeknek, a tanulónak vagy a felnőttnek a foglalkoztatottak, a szülő, illetve más törvényi képviselő vagy az intézmény harmadik személyei részéről történő testi fenyítése; minden olyan magatartás, mely a gyermek, a tanuló, a felnőtt vagy a foglalkoztatott tényleges vagy potenciális testi sérüléséhez vezethet; a foglalkoztatottnak a gyermekekkel, a tanulókkal vagy a felnőttel, valamint a tanulónak és a felnőtteknek más tanulókkal vagy felnőttekkel szembeni erőszakos magatartása. A jelen törvény értelmében lelki erőszakon értendő olyan magatartás, amely a lelki és érzelmi egészség és méltóság pillanatnyi vagy tartós veszélyeztetéséhez vezet, szociális erőszakon értendő a gyermek, a tanuló és a felnőtt kizárása kortársainak csoportjából és az intézmény szociális tevékenységének különféle formáiból. Nemi erőszakon és bántalmazáson az olyan magatartás értendő, amellyel a gyermeket és a tanulót nemi értelemben zaklatják, a nemi tevékenységekben való részvételre vezetik vagy kényszerítik, amit nem akar, nem fogja fel, vagy amire nem eléggé fejlett, vagy prostitúcióra, pornográfiára és a nemi kizsákmányolás egyéb formáira használják. A digitális erőszak és bántalmazás jelenti az információs-kommunikációs technológiával való visszaélést, amelynek következménye lehet más személyének megsértése, méltóságának veszélyeztetése, és amit üzenetek küldésével, weboldalak útján, cseteléssel, fórumokra, szociális hálózatokra való bekapcsolódás és a digitális kommunikáció egyéb formái által valósítanak meg.

Az intézmény köteles az illetékes szervnél bejelenteni az erőszak, a bántalmazás és az elhanyagolás valamennyi formáját, amelyet a szülők, illetve más törvényi képviselők vagy harmadik személyek az intézményben követnek el. Az intézményben az erőszakra és bántalmazásra való reagálás eljárásának a protokollját, a megelőző és beavatkozó tevékenységek végrehajtásának tartalmát és módját, a kockázat felmérésének feltételeit és módját, az erőszakkal, a bántalmazással és az elhanyagolással szembeni védelem módját a miniszter írja elő. A gyermekekkel és a tanulókkal szemben a foglalkoztatott részéről a gondoskodás, a pihenés és a rekreáció, valamint az oktatási és nevelési tevékenység idején elkövetett nem verbális bántalmazás felismerése módjának részletes feltételeit a miniszter írja elő.

Az intézmény köteles interveniálni minden alkalommal, amikor fennáll a gyanúja, vagy tudomása van arról, hogy a gyermek/tanuló erőszakot, bántalmazást, elhanyagolást szenved el, függetlenül attól, hogy hol történt, történik vagy hol van készülőfélben. A Külön protokoll meghatározza az erőszak szintjeit, valamint azt is, hogy kinek hogyan kell eljárnia az adott esetekben. Az erőszak, a bántalmazás és az elhanyagolás azonos formái több szinten történhetnek.

ELSŐ SZINT

Az erőszaknak ezeket a formáit a tanár/osztályfőnök önállóan oldja meg a tanulóval, a csoporttal vagy az osztállyal folytatott tanácsadói-nevelői munka keretében. Kérheti a kortárssegítők vagy mediátorok segítségét.

MÁSODIK SZINT

Az erőszak ezen formáinak megoldásába a tanító vagy az osztályfőnök bekapcsolja az erőszak-megelőző csapatot, vagyis a belső védőhálót. Az alábbi táblázatban fel vannak tüntetve a második szintű erőszakos viselkedés különböző formái. A cselekedet erősségétől, gyakoriságától, következményétől függően egyes formák több szinten is megismétlődnek.

HARMADIK SZINT

Amennyiben a tanulók a következő erőszakos tettek elkövetői vagy elszenvedői, kötelezően be kell avatni más intézményeket, vagyis aktiválni a külső védőhálót (oktatási minisztérium, rendőrség, szociális központ stb.).

Egy-egy fontos gyermekvédelmi dokumentumnak általában hosszú előtörténete van, így van ez a Külön protokollal is. Gyökereit a múlt században kell keresni, amikor is az ENSZ Közgyűlése – mintegy 10 év előkészítő munka után – 1989. november 20-án elfogadta a Gyermekjogi Egyezményt (UN Convention on the Rights of the Child – UN CRC). Az egyezmény összefoglalja azoknak a jogoknak a minimumát, amelyeket minden államnak biztosítania kell a gyermekek számára, így a gyermekek életben maradását, fejlődését, védelmét és a társadalomban való részvételét biztosító jogokat. A Gyermekjogi Egyezményt egy évvel később az akkori (mindkét) Jugoszlávia ratifikálta (Sl. list SFRJ – Međunarodni ugovori, br. 15/90 i Sl. list SRJ – Međunarodni ugovori, br. 4/96 i 2/97). A 2003-ban meghozott Törvény az oktatás és nevelés alapjairól szintén biztosítja minden gyermek számára a gyermekjogokat, a nemzetközileg aláírt szerződések alapján, ami által minden intézmény köteles biztosítani a gyermekjogok megvalósulását. 2004-ben állami szinten megfogalmazták A nemzeti akciótervet a gyermekeknek (Nacionalni plan akcije za decu), amelyben meghatározták országos szinten a gyermekekkel szembeni állami politikát, a további lépések ennek a dokumentumnak a szellemében történtek. 2009-ben került nyilvánosságra az Általános protokoll a gyermekek védelméről a bántalmazástól és elhanyagolástól (Opšti protokol za zaštitu dece od zlostavljanja i zanemarivanja). Ez alapján pedig a szociális, az egészségvédelmi, az oktatási és az önkormányzati hivatalok külön-külön kidolgozták a maguk területére vonatkozó gyermekvédelmi dokumentumot a Külön protokoll formájában. Az oktatási intézmények esetében az intézményekben a gyermekek és diákok erőszakkal, bántalmazással és elhanyagolással szembeni védelméről szóló külön protokollt minden oktatási intézmény megkapta kézikönyv formájában (Priručnik za primenu posebnog protokola za zaštitu dece i učenika od nasilja, zlostavljanja i zanemarivanja u obrazovno-vaspitnim ustanovama). Ez a Külön protokoll részletesebben kidolgozza a belső eljárást erőszak, bántalmazás és elhanyagolás gyanúja vagy előfordulása esetén, meghatározza a cselekvési kereteket, amelyek a gyermekjogokban vannak meghatározva (az élethez, a túléléshez és a fejlődéshez való jog; a gyermek legjobb érdeke; a megkülönböztetésmentesség és a gyermekek részvétele a döntéshozatalban).