Az adai Bartók Béla Zeneiskolát 1960-ban alapították, megalakulása óta két tagozattal működik, és megközelítőleg kétszáz tanuló kap zenei képzést Adán a könyvtárral közös épületben, valamint Moholon a valamikori óvoda helyén. Hét hangszeren folyik a tanítás: hegedűn, tamburán, gitáron, fuvolán, klarinéton, harmonikán és zongorán, emellett szólóéneket is lehet választani. Van előkészítő és óvodás tagozatuk is. Meggyőződésük, hogy további odaadó munkával, a zene iránti szeretettel az iskola a jövőben is értékes, zenét kedvelő és értő ifjakat nevel, akik mélyen megértik és elfogadják Babits Mihály sorait: „Mindenik embernek a lelkében dal van / és a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja a mások énekét is szépnek.”
Elsőként Bács Annamáriát, az intézmény igazgatónőjét kértem, meséljen az iskola működéséről, a saját munkájáról, illetve a későbbi tervekről.
– Immár huszonhárom éve dolgozom a zeneiskolában, és nyolcadik éve vagyok az intézmény vezetője. Igazgatóvá való kinevezésem előtt szolfézst, zeneelméletet, zongorát tanítottam, valamint vezettem az iskola kórusát. Mivel gyermekként én is ebben az iskolában tanultam még a nyolcvanas években, nagyon jó érzés volt ide visszatérni és dolgozni. Iskolánk a fennállása óta sok zenészt kinevelt, akikre nagyon büszkék vagyunk. Vannak, akik külföldön állták meg a helyüket zenészként, vannak, akik az országban, de többen visszajöttünk, és itt folytattuk a gyermekek zenére nevelését. Iskolánkban tizenhét tanár dolgozik jelenleg, és százötvennégy diák tanul, a következő tanszakokon: zongora, harmonika, hegedű, gitár, tambura, fuvola, klarinét és szólóének.
Hogyan látja, mennyire volt nehéz időszak a tavaly kirobbant koronavírus-járvány okozta helyzet?
– A járvány okozta helyzet bizony mindannyiunkat próbára tett, hiszen egy teljesen új oktatási formát kellett bevezetni. Az online oktatás mint tanítási forma még nagyobb csapatmunkát kívánt meg, úgy a diákoktól, mint a szülőktől és a tanároktól. Viszont kivétel nélkül büszke vagyok mindannyiukra, mert rugalmasak voltak, megértőek, és még így is sok szép helyezést értünk el a különböző online versenyeken. Tavaly például több mint negyven diplomával gazdagodtunk, melyek főként első és második helyezések, a szerbiai zene- és balettiskolák országos fesztiválján pedig csapatunk második díjas besorolást kapott. Tehát azt mondhatom, hogy a nehéz helyzet ellenére a kollégák, diákjaink és persze a szülők is megállták a helyüket. Az iskolát 1960-ban alapították, tehát éppen az elmúlt tanévben ünnepeltük a hatvanadik szülinapunkat. Sajnos a koronavírus-járvány, mint sok másra, erre is rányomta a bélyegét, úgyhogy csak szerény körülmények között tudtuk megünnepelni ezt a jeles napot. Idén már gördülékenyebben tudunk dolgozni. Hetedik alkalommal rendezzük meg a tematikus zenei estünket, aminek célja, hogy egy zeneszerzőt vagy korszakot mutassunk be a közönségnek. Korábban már feldolgoztuk Bartókot, Kodályt, Mozartot, Chopint, Schubertet, a barokk kort, idén pedig a klasszikából szemezgetünk, és igyekszünk közelebb hozni a közönséghez a komolyzenét. Amennyiben a feltételek adottak lesznek, félévkor karácsonyi koncerttel kedveskedünk, és terveink szerint a Télapó is beköszön hozzánk, a gyerekek nagy örömére. A második félévben, márciusban szintén a lehetőségekhez mérten iskolanapi ünnepi koncertet tartunk, majd év végén a ballagó diákok közös koncertet adnak a ballagás előtt. A tanévet szintén egy kedves nyári tanévzáró koncerttel fejezzük be, és jöhet a vakáció.
A közelmúltban megújult a zeneiskola. Milyen újításokat terveznek még a jövőben?
– Ami az újításokat illeti, nagyobb beruházásnak számít, hogy Adán is bevezettük a központi fűtést, így a tantermekben és a folyosón is állandó hőmérséklet van, és ez biztosítja a tanórák zavartalan lebonyolítását. A tantermeket, valamint a folyosót is laminált padlóval borítottuk be Adán. Költözéskor a tantermek kialakítása után beszereztük a szükséges felszereléseket Moholon is. A digitalizáció bevezetésével nekünk is szükségünk van tantermi laptopokra is, amelyeknek a beszerzése folyamatban van. Kettőt a Magyar Nemzeti Tanács által kiírt pályázaton szereztünk be, ezeket a kollégák folyamatosan használhatják. Ezenkívül kiépítettük a biztonsági kamerarendszert mindkét épületben. Igyekszünk minden évben hangszereket is vásárolni azokra a tanszakokra, ahol erre szükség mutatkozik. Szeretnénk kicserélni a nyílászárókat a kihelyezett tagozatban, valamint régi álmunk, hogy a zeneiskolának végre saját hangversenyterme legyen. Az újítások és az iskola fejlődése büszkeséggel tölt el, akárcsak a pozitív visszajelzés a szülők, a közösség és a diákok részéről.
Milyen egy jó vezető ismérve, miként lehet jól vezetni egy intézményt?
– Arra a kérdésre, hogy milyen egy jó vezető ismérve, nem könnyű válaszolni. Általánosságban elmondható, hogy egy vezetőnek minden olyan készséggel, képességgel és személyes tulajdonsággal rendelkeznie kell, ami különféle vezetői szerepek ellátásához szükséges. Amennyiben pedig a vezető birtokában van ennek, szerintem akkor képessé válik arra, hogy emberek és csoportok munkáját hatékonyan és eredményesen irányítsa, támogassa. Jól kell tudnia bánni az emberekkel, amibe nagyon sok minden beletartozik. Például tudnia kell irányítani és motiválni őket, kellő empátiával fel kell ismernie, ha valaki segítségre szorul. Ide sorolhatóak a kommunikációs képességek is, hiszen egy lelkesítő beszéd vagy egy jól sikerült koncert, egy verseny utáni dicséret ugyancsak a jó vezető fegyvertárának a része, amivel másokra hat, ezáltal az iskola munkáját, lendületét segíti.
Az igazgatónő beszámolójának meghallgatását követően az iskola tanáraival beszélgettünk. Szabó Zoltán már harminckét éve oktat gitár szakon, így az interjú során ő képviselte a tapasztalatot, már több generáció számos tehetségének kibontakozásában vállalt fontos és aktív szerepet. Kollár Boglárka összesen nyolc éve van a tanügyben, előtte dolgozott az általános iskolában is, ahol zenekultúrát tanított, mellette kórust és zenekart is vezetett, Ferenc Bálint Melittához hasonlóan, aki zongora szakon oktat, szintén három éve dolgozik az adai zeneiskolában. Beszélgetésünk során mindhárman kifejtették véleményüket az elmúlt, megterhelőbb és megváltozott körülményeket sem nélkülöző időszakról, valamint választ adtak azon kérdésekre, hogy miként tudják motiválni önmagukat, hogyan kezelik a stresszes helyzeteket, és miként tudnak kialakítani jól működő kapcsolatot a diákjaikkal.
Hogyan élték meg a tavalyi időszakot, amikor járványügyi szigorítások léptek életbe?
Ferenc Bálint Melitta: – Elsősorban az online oktatásra való átállás okozott fejtörést. Mindannyiunk számára új volt ez a helyzet, de mindenki igyekezett a legjobbat kihozni belőle. Mivel az órák videóhívás keretében zajlottak, sokszor problémát jelentett az internet terheltsége, gyakran megszakadt a hívás. Sajnos az online oktatás terén ez mindenképpen hátránynak tekinthető, és potenciális akadályforrásnak, amely megnehezítheti az óra lebonyolítását.
Szabó Zoltán: – Nehezen alkalmazkodtam a számítógépen keresztül történő tanítás körülményeihez, de mivel láttam, hogy a diákoknak nem jelent problémát a technikai oldala, igyekeztem én is felzárkózni az alapszintű készségek elsajátításával. Végül arra jöttem rá, hogy akivel könnyű volt dolgozni élőben, azzal könnyű a távoktatás is, akivel viszont nehezebben haladt az oktatás személyesen, annál ugyanúgy nem igazán tudtam haladni az online oktatás keretében sem.
Tanárként kapnak-e valamilyen lelki segítséget, támogatást ebben a fokozottan nehéz helyzetben?
Kollár Boglárka: – Igazgatónőnk nagyon segítőkész mindenben, így ezekben az időkben is sok biztatást kaptunk tőle, segített nekünk, amiben tudott. Pszichikailag ez könnyített a terhünkön, mindenképpen fontos volt, és sokat jelentett.
F. B. M.: – Egy eszmecsere a kollégákkal mindig tud segíteni. Ilyenkor gyakran rádöbbenünk, hogy egyes problémákkal nemcsak mi egyedül küzdünk, hanem más kollégák is. Bár ez nem pozitív dolog, és talán nem is a helyes hozzáállás, mégis megnyugtat a gondolat, hogy „egy cipőben járunk”, és talán pont emiatt közös erővel igyekszünk találni rá megoldást.
Lenne-e igény a pedagógusok körében olyan tanári továbbképzésekre, amelyek a mentálhigiénia, a lelki egészség témakörével foglalkoznak?
K. B.: – Az ilyen fajta képzések, beszélgetések szerintem mindenkinek sokat segítenének, nem csak a tanároknak. Sajnálatos, hogy egy pandémia kellett ahhoz, hogy az emberek nyitottabbak legyenek a mentálhigiénia iránt.
F. B. M.: – Nincs róla tudomásom, hogy jelenleg van-e ezzel a témakörrel foglalkozó továbbképzés, de úgy gondolom, lenne rá igény. Mindenképp szükséges, hogy az ember a saját egészsége érdekében megtanuljon időnként kiszakadni az elvárásokkal és a határidőkkel teli hétköznapokból.
Hogyan motiválják magukat a munkájuk során? Mivel lehet megelőzni a kiégést?
K. B.: – A tanári munka olyan hivatás, amit nem nagyon lehet összehasonlítani más munkákkal. Nálunk, aki lelkiismeretesen végzi a munkáját, annál sajnos elkerülhetetlen néha a kiégés, mert ha akarjuk, ha nem, beleéljük magunkat a munkába, a gyerekek fejlődésébe, a nehézségeikbe tanulás és család terén is. Még nem találtam rá megoldást, hogy elkerüljem, de úgy gondolom, lesz még rá időm bőven.
F. B. M.: – Próbálom megtalálni, mi az, ami számomra örömet szerez ebben a szakmában. Motivál, ha például meghallgatok egy jó koncertet, mert mindig eszembe juttatja azt az érzést, amiért erre a pályára léptem. Igyekszem gyakorolni a zongorán, ahogy az időm engedi, az egykori fő elfoglaltság mára hobbivá vált. A tanítás során próbálok megragadni bármilyen pozitív történést, legyen szó a diákjaim versenyen elért eredményeiről vagy sikeres fellépéséről, mindez büszkeséggel tölt el.
Sz. Z.: – Véleményem szerint életünk végéig tartó tanulással. Folyton új kottákat keresek, és lehetőséget, hogy kinek adhatom fel, motiválnak az új lehetőségek, kihívások.
Miként reagálnak a stresszes helyzetekre? Jobban leterheltek most a zenetanárok, mint korábban?
K. B.: – Minden tanár sokkal jobban leterhelt, mint korábban. Öt év távlatából nézve is a karrierem kezdetén „kevesebb dolgunk” volt, nem is beszélve a még korábbi időszakokról, amikor a nagyszüleim voltak tanárok. Ők is mindent megcsináltak, mégsem voltak ennyire leterhelve. Ahogy bejött az online tanítás időszaka, sokkal többet várnak el tőlünk, és nemcsak a fiatalabb generációtól, akik közül többen jól értenek az elektronikus szerkezetekhez (számítógép, okostelefon, táblagép, okostábla stb.), hanem az idősebbektől is, akik közül sokan nem értenek ezekhez a technikai eszközökhöz. Ők is rá vannak kényszerülve, és ebből a szempontból nekik talán nehezebb is, mint nekünk.
Sz. Z.: – Stresszes helyzetekre igyekszem problémamegoldó módon reagálni, és nem idegeskedni az adott szituációban. Nem gondolom, hogy jobban lennének terhelve a tanárok, mint korábban, csak mások a feladataink, ezért az ismeretlen dolgok nehezünkre esnek, amíg meg nem tanuljuk őket. Szerintem összességében erről van szó.
A gyerekek oktatása mellett tudják-e nevelni is a diákokat a zeneiskolai tartózkodásuk ideje alatt?
K. B.: – Erről a kérdésről könyveket lehetne írni, nem tudnám belefoglalni néhány mondatba. Annyit tudok mondani, hogy mi, tanárok annyira nem is tudjuk őket nevelni, inkább csak tanácsokat tudunk nekik adni, irányt mutatni egy jobb útra, más megoldások felé. Biztatni és dicsérni tudjuk őket, hiszen mi is sokszor nem arra emlékszünk vissza az iskolából, hogy melyik órán mit tanultunk pontosan, hanem melyik tanár milyen ember volt velünk. Magunkat kell adni, őszintének lenni, és segíteni kell a gyerekeknek, amiben csak a segítségünket kérik, meghallhatni őket, hisz sokszor nekünk is sokat számít az, ha valaki meghallgatja a bánatainkat, hát még egy fejlődő kisembernek.
F. B. M.: – Nem minden gyerek egyforma, de az eddigi tapasztalataim alapján talán könnyebb rájuk hatni abból kifolyólag, hogy individuális oktatásról van szó. Legfőképp a kitartásra buzdítom őket.
Milyen módon lehet közel kerülni a gyerekekhez, megtalálni velük a közös hangot?
F. B. M.: – Igyekszem velük összebarátkozni, és megértetni velük, hogy ne csak a számonkérő tanárt lássák bennem, hanem a segítséget is, hogy merjenek visszakérdezni, ha valami nem érthető, mert csak így tudunk hatékonyan haladni. Mérsékelt humorral is jól lehet oldani az óra légkörét.
K. B.: – Egyértelműen a hozzájuk közel álló felületeken, az interneten, számítógépes alkalmazásokon keresztül.
Alkalmaznak-e egyedi, saját maguk által kidolgozott oktatási módszert, eljárást?
K. B.: – Érdekes, hogy sosem gondoltam még bele. Ami újat használok, az sokszor tanítás közben jutott eszembe, véletlenszerűen jöttem rá, amíg próbáltam valamit elmagyarázni, sok mindenre a gyerekek mutattak rá, és mái napig használom. A gyerekektől sokat tudunk tanulni, ha figyelünk rájuk.
F. B. M.: – Mivel egyéni oktatásról beszélünk, ezért úgy gondolom, hogy a módszert is bizonyos szinten a gyerekek egyéniségéhez kell szabni. Persze ehhez kell egy kis idő, kiismerni a gyerekek természetét, kinél mi a hatásos, mi vezet célhoz.
Sz. Z.: – Egyre inkább igénylik a diákok, hogy világosan fogalmazzuk meg, számukra miért fontos az éppen aktuális tananyag elsajátítása. Az ifjabb generáció elég komolyan le van terhelve, sok órájuk van, sok az elsajátítandó tananyag is, és szerintem spontán módon elkezdték szűrni, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell tanulniuk.
Milyen jelekből lehet észrevenni, hogy egy-egy gyerek kimagaslóan tehetséges?
K. B.: – Volt nyitott és magabiztos, de visszahúzódó és halkabb tehetséges diákom is. A nyitott, extrovertált személynél látszik, hisz megmutatja, mit tud, magabiztosan kiáltja ki a tehetségét, mindig készen áll a munkára és a fejlődésre, sokat dolgozik magán. A visszahúzódóbbakat már nehezebb megtalálni, hisz nem hisznek magukban, nincs önbizalmuk, nehezen lehet őket rávenni a pluszmunkára, mert nem hiszik el, hogy ez segítene nekik akármiben. De egyszer, amikor sikerül őket rávenni valamire, amikor megérzik a fejlődést magukon, akkor a legkeményebb munkásokká válnak. Viszont a legfontosabb talán, hogy a gyerek megtalálja a tanárával az összhangot, mert ha ez nem sikerül, nincs olyan gyerek, legyen az magabiztos vagy visszahúzódó, amelyik tudna fejlődni.
F. B. M.: – A tehetséget a hangszertanulás esetében is több szempontból kell figyelembe vennünk. Valakinek jól megy a kottaolvasás, a másiknak jól kezére áll a hangszer, vagy éppenséggel jobban érzi a zenét. Akkor beszélhetünk kimagasló zenei tehetségről, ha ez mind megvan, és még társul hozzá a motiváció, ami hajtóereje a tehetség fejlődésének. A képességeket lehet továbbfejleszteni, de a tehetség motiváció nélkül nem tud a felszínre törni.
Sz. Z.: – Egy igazán tehetséges gyermek kicsi kortól kezdve képes hosszú időn keresztül figyelni, és helyesen reflektálni a tanártól kapott feladatokra. Könnyen megoldja az egyre komplexebb feladatokat, mint például a kétszólamú zenemű olvasása vagy a kombinált pengetés alkalmazása dallamkiemelés céljából. Több introvertált személyiségjegyeket mutató diák esetében láttam kiderülni, hogy jóval tehetségesebb, mint az átlag.
