Az életben jó időnként megállni, visszatekinteni, és mérlegelni az eddig megtett utat, életperiódust. Ez általában az új esztendő közeledtével vagy egy-egy kerek születésnap kapcsán történik életünkben, amikor átgondolva az átélteket, fogadalmakat teszünk a jövőt illetően. Az intézményekben ez a mérlegelési, tervezési vagy újratervezési időszak legalább félévente, de évente feltétlenül megtörténik. Önértékelésnek, értékelésnek vagy idegen kifejezéssel élve evaluációnak nevezzük. Amikor egy időszak, a munka fázisa vagy egy terv megvalósításának szakasza véget ér, meg kell állni, visszatekinteni, és értékelni az elért eredményt. Mindezt azért kell megtenni, hogy a hibákból, a hiányosságokból tanulva, vagy éppen a lemaradás okát kutatva, tovább tudjunk haladni, elkezdeni egy új tervet, szakaszt, egy új időszakot, hogy az intézmény vagy éppen az egyén a fejlődés útjára lépjen. Például az iskolák és óvodák esetében ilyen mérlegelési, értékelési időszak a tanév vége is. Az iskolák számba veszik a tanulóik, tanáraik eredményeit, a tanulmányi eredményt, a versenyeken elért eredményeket, a megtartott és elmaradt órákat, a hiányzásokat, a fegyelmi intézkedéseket, valamint a dicséretek és diplomák számát is. Jelentések készülnek, és összesítik a tanárok egyéni, valamint az iskolában működő csapatok, tanácsok jelentéseit.
Fontos ez a tervet, tanévet lezáró elemzési, értékelési fázis, nemcsak a tanítók/tanárok számára, hanem a gyerekek, a tanulók és a szülők szempontjából is, mert ezáltal alapozzuk meg a következő év munkáját.
Ennek a fontos feladatnak élvezetes és kreatív oldala is lehet mind a pedagógusok, mind a tanulók, a gyerekek számára. Két érdekes honlap segített, az egyik a Mókás tanítás (https://mokastanitas.hu/), a másik a Gyereketetőből kinőtt Skillo (https://skillo.hu/). Számos ötletet merítettem jómagam is a munkámhoz, és a gyermekük fejlesztésében érdekelt anyukáknak és a munkatársaimnak is nyugodt lélekkel tudtam ajánlani az ott megosztott ötleteket. Az itt található anyagokból bátran mazsolázhatunk ahhoz, hogy az év végi értékeléshez különböző módon állhassunk hozzá.
Az osztályfőnöki órán vagy akár otthon a családban is elkészíthetjük a gyerekekkel közösen az év idővonalát, amelyre följegyezzük, hogy mi minden történt velünk a tanévben. Ekkor beszélgethetünk a gyerekekkel arról is, hogy mi volt a jó, és mi volt a rossz, milyen sikereket és kudarcokat éltek meg, és arról is szó lehet, hogy milyen módon tették túl magukat, dolgozták fel a nehézségeket, mit tanultak meg a jövőt illetően az esetből, esetleg hogyan lehetett volna még másként csinálni, másként irányítani a dolgokat. Ugyanúgy jó lehet az év rekapitulációjához, hogy az osztályközösség egyfajta kiállítást készít, amikor összegyűjtik az elmúlt évben készült alkotásokat. Ezek lehetnek rajzok, irományok, közösen készített plakátok, bármi, amit év közben készítettek a gyerekek. A munkák kitehetőek a tanteremben, falra, ablakra, ajtóra, táblára. Vendégeket is hívhat az osztály, hogy ők is megtekinthessék a munkáikat.
Azt hiszem, megszívlelendő, amit Sárosdi Virág ír a honlapján, hogy a tanév vége ne csak egy dátum legyen. „Mivel az iskola az a hely, ahol a gyerekek és az őket képző felnőttek is igen sok időt töltenek, mindenképp érdemesnek látom, hogy a tanévzáró után ne csak úgy fejest ugorjanak a vakációba, hanem szenteljenek kicsi időt a mögöttük lévő 10 hónap lelki lezárásának is. Különösen fontos ez akkor, ha a tanév valamiképp megterhelő volt – márpedig sajnos úgy tapasztalom, hogy általában az.” Idézem tőle a gyerekeknek szánt segítő kérdéseket, amelyeket véleményem szerint nemcsak a pedagógusok, hanem a szülők is feltehetnek a gyermekükkel való beszélgetés, tanévértékelő beszélgetésük során. Sőt úgy látom, hogy a felnőttek is időnként feltehetnek maguknak ilyen kérdéseket, hogy értékeljék a mögöttük álló időszakot.
Ha mindenki megtenné ezt az év végi értékelést, biztosan tisztábban látná önmagát, és segítségére lehet a jövőbeni fejlődésben, mint ahogyan azt az önértékelési folyamat során meg is követelik az oktatási és nevelési intézményektől.
