Nyár van, amikor kevesebb a munkahelyi tennivaló, és több idő jut olyan újságok és lapok olvasására, amelyekre különben, év közben kevesebb. Egy ilyen lapozgatás szembesített azzal, hogy még nyáron, a szabadság ideje alatt is újat kell és lehet tanulni, úgy a mindennapok, mint a szakma területén. A belgrádi Politika hétvégi magazinjában leltem rá egy érdekes cikkre, amelynek a címe arra késztetett, hogy elkezdjek kutakodni a szakirodalomban, hogy több ismeretem legyen róla. Ez a kifejezés pedig az eszkapizmus volt. Amikor olvasni kezdtem az internetkeresőben megjelent címszavakat, azt kellett konstatálnom, hogy igencsak nagy kuszaság veszi körül, hisz már a helyesírása is kettős: írják eszkapizmusnak és escapizmusnak is. Filozófiai, irodalmi, általában művészeti, illetve pszichopatológiai kontextusban is olvashatunk róla.
Amit tényként elkönyvelhetünk, az az, hogy az angol escape szóból ered, amely lehet főnév, ige és melléknév is. Jelentése menekülés, szökés, elmenekülés, megmenekülés, megszökés, teljes kikapcsolódás stb.
Számomra leginkább a lélektani, pszichopatológiai oldalról való megvilágítása érdekes. Eszkapista az a személy, aki elégedetlen a valós életével, amelyben problémái, feladatai, felelőssége, kellemetlen érzései vannak, ezért egy olyan párhuzamos világba szökik, amelyben sikeresnek éli meg magát. Ez a világ esetenként a közösségi oldalakon, számítógépes játékokban, többórás tévénézésben stb. van. Menekülést, szökést jelent a mindennapi felelősségtől, a valóságtól, és egyben keresést is, a nyugalom és élvezet keresését. Igen széles annak a tárháza, amit arra használnak egyesek, hogy elkerüljék a valóságot. Egyesek a drogokat, mások az alkoholt vagy a virtuális világot, a szexet választják, vannak, akik a művészetekben, hobbikban keresik a menekvést. Úgy is nézhetnénk a dolgot, hogy az eszkapista, mint amikor a strucc a homokba dugja a fejét, elmerül a „fejével” is a választott valóságban, hisz ott jól érzi magát, és igyekszik minél több időt ott tölteni.
Az utóbbi időben a pszichológia és a pszichiátria is komolyan veszi ezt a jelenséget, vagyis rendellenességet, hisz az eszkapizmus következményeként elhúzódó depressziót vagy más személyiségzavarokat is jegyeznek, annak ellenére, hogy egyes esetekben súlyos stressztől való védelmet nyújtó mentális reakció. Ám mindenképpen problémához vezet, mert az eszkapista azért, hogy jól érezze magát, elhanyagolja a valós életét. Megtesz mindent, hogy elkerülje azt a helyzetet, vagy megszökjön onnan, ahol kellemetlenül érzi magát. Lényegében mindazok, akik nem tudnak jól alkalmazkodni a valós élethez, amelyben feladatok, felelősség, elvárások vannak, mentálisan vagy valóságosan megpróbálnak megszökni belőle.
Miért jó minél többet tudni az eszkapizmusról? Ha mindannyian megismerkedünk ezzel a fogalommal, tudjuk, mit is jelent, akkor könnyebben meglátjuk azokat a viselkedésformákat, amelyek problémát okoznak, okozhatnak. Sokkal könnyebben felismerhető a probléma, és megtanulhatóak azok az ismeretek és képességek, megkereshetők azok a tevékenységek, életformák, amelyek azért szükségesek az egyénnek, hogy jól érezze magát a valós életében.
De nem minden olyan sötét az eszkapizmus területén. A mindennapi élet során is elkezdték használni ezt a kifejezést, elvonatkoztatva a társadalmi hovatartozástól és a professziótól, amivel egyszerű módon szerették volna megfogalmazni a mindennapi egyhangú rutinból való menekülési kísérletet. Sőt, egyre többször hozzák kapcsolatba azzal a szükséglettel, hogy új, másmilyen életstílust hozzon létre magának az egyén. Átvitt értelemben pedig az élvezet és pihenés, valamint új emberek, kultúrák és életformák megismerési igényének szinonimájaként is használják. Így az eszkapista kikapcsolódást kereső is, ami egybecseng elsősorban a nyárral, nyaralással, utazással, ami az urbánus betonnegyedekben és ipari nagyvárosokban élőkre jellemző elsősorban. Hisz aki dolgozik, fárad, az érzelmi, az energiatartálya kiürül, amit időnként újra fel kell tölteni. Ezt a tartályt pihenéssel, szórakozással, aktivitásváltással, utazással, új országok és emberek, más kultúrák és konyhák megismerésével tölthetjük újra. Ki-ki maga keresi meg és dönti el, mi az, amitől föltöltődik, ami pihenteti. Hisz ezt is, mint olyan sok minden mást, embere válogatja!
