Van egy szó. Szeretet. Költők írnak e szó mély jelentéséről. Használjuk akkor is, ha a szavak elfogynak. Mondjuk az édesanyánknak, édesapánknak, barátainknak, gyerekeinknek és annak, akit szerelemmel szeretünk. Nem a jelentését kell megérteni azonban ennek a szónak, és különböző szövegkörnyezetben jókor jó helyen használni, hanem a szeretetet átélni kell. A szeretet olykor nagyon sok mindent meg tud változtatni. Képes a könnyeket nevetéssé alakítani, a haragot szeretetté, s néha még az ellenségeket is barátokká tenni.
Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje pontosan a szeretet erejét mutatja be több oldalról megközelítve. Felnőttként újranézve még jobban meg tudja érteni az ember, hogy mit is akar üzenni számunkra ez a történet. Ami gyerekként még elvarázsolt, az ma már könnyeket csal az ember szemébe. Nem kell szégyellni, ha meghat olykor bennünket egy mese mélyreható, csodás története! Ez az animációs film pont ilyen. Külsőségeket hátrahagyva, a szeretet erejével győzi le a főhős az akadályokat, és rájövünk, hogy néha-néha el kell vonatkoztatni a döntéseinket a racionalizmustól, és egyszerűen csak hallgatni kell a szívünkre.
Olyan erkölcsi értékeket zúdít az emberre, hogy talán napjainkban jobban tudjuk értelmezni, ebben a külsőségekkel teli világban, ahol a szeretet már csak akkor igazi, ha bejegyzésként fenn van a közösségi oldalakon és a profilodon.
A cselekmény: Három fivér épp a legkisebb testvérük felnőtté avatására készülnek. Kenai őseitől egy medveamulettet kap, amely a szeretetet jelképezi. Egy férfi számára azonban nem olyan nagy dolog a szeretet amulettje, sokkal inkább a bátorság, az erő teszi őket férfivá. Kenai lobbanékony természetével hangot is ad mindennek, és dühében meg akar ölni egy medvét. Vakmerősége miatt azonban odaveszik legidősebb fivére a medvevadászatban. Kenait ekkor még jobban elönti a düh, és bosszúból akar végezni az állattal. Sikerül is. Ám ekkor fivére szelleme medvévé változtatja. Innentől kezdve a történet Kenai vívódásait mutatja be, miközben a felelősségvállalást is tanulja a meggyilkolt medve kisfia, Koda által.
A film a felnőttek számára is tanulságos és mélyenszántó gondolatokat mond el a 85 perc alatt.
Valójában az események személyes tragédiákból tevődnek össze, majd a mese végére minden szereplő igen jelentős karakterformáláson megy keresztül.
Legfőképpen Kenai, az egyik főszereplő, aki úgy tudja hátrahagyni lobbanékony, olykor kegyetlen természetét, hogy a szellemek emberből medvévé teszik. Nemcsak a belső személyiségét kell egy teljesen új testben elfogadnia, hanem a külsejét is. Megtanulja elengedni addigi életét, hátrahagyni a múltat, és kezdi megérteni a törzsi toteme jelentését, rájön, miért ezt utat mérték rá az ősei, s talán ami a legfontosabb, elkezdi érezni a szeretet erejét.
A mesék olykor nem csak a gyerekeknek szólnak. Nagyon sok mese mutat társadalomkritikát, felnőtteknek tükröt, hogy valójában milyenek is tudunk lenni mi, emberek. Néha az állatok bölcsebben tudnak cselekedni. A történet azt üzeni számunkra, hogy teljesen mindegy, milyen külsővel rendelkezel, valójában a belső értékek a fontosak, és tanít szeretni. Akkor is, ha megbántanak minket, vagy ha elvesznek tőlünk valakit vagy valamit.
Minden korosztály más lényeget lát a mesében, és talán ez így is van jól.
A Mackótestvér kiválóan alkalmas annak bemutatására is, hogy bár olykor megdorgáljuk a gyerekeinket, az nem azt jelenti, hogy nem szeretjük őket, csak olyankor a düh jobban felülkerekedik rajtunk. Azt javaslom, ne csak a gyerekek nézzék meg. Nézzük meg együtt velük! Hiszen ezt a mesét nem érteni, érezni kell. Érezni a szeretet sokoldalúságát.
