A Szabadkai Nyári Akadémián általában gyakorló pedagógusokkal is találkozhatunk az előadók között. A szakmai továbbképzés első napján a résztvevők Sebestyén Péternek, a Soproni Egyetem Lewinszky Anna Gyakorló Óvoda fejlesztőpedagógusának Képességfejlesztés az óvodában című előadását követhették figyelemmel. Az előadó segítségével képet kaphattunk egy magyarországi gyakorlóóvoda munkájáról.
Emellett szó volt a fejlesztőpedagógus munkájáról, feladatairól, a képességfejlesztési módszerekről. Azt is megtudhattuk, hogy miként kell foglalkozni a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyermekekkel. Sebestyén Pétert a hivatásával kapcsolatban kérdeztük.
Mi a különbség a magyarországi és a szerbiai óvodai rendszer között?
– Nehéz erre pontosan válaszolni, mivel idővel minden változik, ezért nem tudom, hogy jelenleg például a különleges bánásmódot igénylő gyerekek fejlődésének megsegítése milyen formában biztosított Szerbiában. Helyette inkább arról beszélnék, hogy miként történik mindez Magyarországon, ahol jelenleg dolgozom. A különleges bánásmódot igénylő gyerekek a probléma jellegétől függően külön típusokba sorolhatóak. Ezek között van egy olyan típus, amely más országokban nem ismert, csak Magyarországon – az úgynevezett beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő gyerekek (BTMN). Kategóriánként meg van határozva, hogy milyen végzettségű szakember végezheti a fejlesztőfoglalkozást. A megyei, illetve az országos szintű pedagógiai szakszolgálat szakmunkatársai (pl. orvosok, gyógypedagógusok, pszichológusok) alapos, komplex vizsgálatokra alapozva klasszifikálnak, aminek eredménye a szülők és az óvoda/iskola számára biztosított. Ennek elsődleges célja, hogy a gyermek a számára lehető legmegfelelőbb segítségben részesülhessen. A rendszeres kontrollvizsgálatok eredményei alapján akár idővel meg is szüntethetik a különleges bánásmód szükségességét. Magyarországon a klasszifikált gyermekek speciális megsegítése a gyermek óvodájában is biztosított, oda érkezik a fejlesztést végző szakember (fejlesztőpedagógus, logopédus, gyógypedagógus) a számára előírt gyakorisággal, óraszámban. Van óvoda, amely külön alkalmaz saját fejlesztőpedagógust, és van, amelybe külsősként érkezik a szakember az előre meghatározott napokon és óraszámban. A fejlesztőtevékenységek az óvodán belül a csoportban integráltan és a nehézség, a probléma vagy a tehetség típusától függően akár egy külön, a fejlődést támogató eszközökkel felszerelt helyiségben valósulhatnak meg individuális, illetve mikrocsoportokban.
Mivel foglalkozik egy fejlesztőpedagógus?
– A fejlesztőpedagógus ismeri a korszerű a fejlődés és a fejlesztés főbb lehetőségeit, elméleteit, az értelmi fejlődés életkori és a személyiség egyéni sajátosságait, valamint a gyermek fejlődésbeli nehézségeit feltáró pszichológiai és pedagógiai diagnosztikai módszereket. Fő feladata, hogy prevenciós, illetve korrekciós jelleggel foglalkozzon csoportos vagy egyéni formában a normál intelligenciaövezetbe tartozó gyerekekkel, akik az életkorukhoz viszonyítva alul- vagy túlteljesítenek (utóbbiak a tehetségígéretek). Elsősorban a magyar sajátosságú, nemzetközi szinten nem ismert, úgynevezett beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyerekekkel foglalkozik. Az iskolához szükséges képesség- és készségterületek fejlődését előmozdító játékos tevékenységet folytat a gyerekekkel (iskola-előkészítő foglalkozás). Alkalmazkodik a gyermek aktuális szükségleteihez. A sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztése viszont már a gyógypedagógusok kompetenciája. A fejlesztőpedagógus a képzettségének megfelelő fajtájú diagnosztikus és terápiás módszereket alkalmazva mérheti fel a gyermekek fejlettségét. Egyéni fejlesztési tervet készít, dokumentálja a fejlődés eredményeit, valamint konzultál, együttműködik a kollégákkal, a szakemberekkel és a szülőkkel. A kompetenciakörét meghaladó esetekben észrevételeit jelzi a megfelelő speciális szakemberek, illetve a pedagógiai szakszolgálat felé.
Milyen végzettség szükséges hozzá?
– Óvodánk a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának gyakorlóintézménye, ahol az alapdiploma megszerzése és három év pedagógusi munkakörben eltöltött munkaviszony után végezhető el a négy szemeszterből álló (kétéves) úgynevezett fejlesztő, differenciáló szakvizsga, amellyel ez a munkakör betölthető. Egy fejlesztőpedagógusnak nyitottnak kell lennie a munkakörét érintő innovációkra, valamint együtt kell működnie a felnőttekkel és a gyerekekkel egyaránt. Emellett fontos az önértékelés és az empátia is. Ezenkívül figyelembe kell vennie az egyén aktuális szükségleteit, a családi körülményeket, az adódott nehézségeket. A segítőkészség mellett a fejlesztőpedagógusnak rugalmasnak és alkalmazkodónak kell lennie a váratlan események és élethelyzetek terén, valamint az asszertivitás is fontos ebben a szakmában.
Milyen fejlesztőeszközök állnak rendelkezésre az oviban?
– A fejlődést előmozdító eszközfelszereltség óvodánként változó. A Soproni Egyetem Lewinszky Anna Gyakorló Óvodájában dolgozom, ahol jól felszerelt, úgynevezett prevenciós játékszoba és tágas tornaterem áll a rendelkezésünkre. Több mozgásfejlesztő eszköz, mint pl. gördeszkák, bóják, golyófürdő, billenő deszka, speciális létrák, hinták, forgó tölcsér, különböző labdák, járófelületek, tükör stb. található az intézményben. A csoportszobák egy része belgatükrös fallal is rendelkezik, ami nagyban segíti a munkánkat.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a gyermekekkel való munka során? Miben tud segíteni a szülő az otthoni fejlesztésben?
– Nagy jelentősége van a szülőkkel való együttműködésnek. A bizalmi kapcsolaton nyugvó őszinteség nélkülözhetetlen a gyermek megfelelő fejlődésének előmozdítását szolgáló tervek, gyakorlatok kidolgozásához és a fejlődés reális értékeléséhez. A játékos feladatokat mindig élményalapokra helyezzük. Célunk, hogy a gyerekek a játékos fejlesztőtevékenységeket örömmel, készségesen végezzék, ehhez pedig motiválttá kell tenni őket, ami pedig elsősorban a személyes megismerésen alapul. Akkor igazán gördülékeny és eredményes a fejlődés, ha a szülők is ismerik a lépéseket, és az óvodában alkalmazott módszer szerint viszonyulnak gyermekükhöz, valamint tudják, mit és miként játsszanak otthon, ami a gyermek fejlődését előmozdíthatja.
