Húszéves a magyarkanizsai Cantilena kamarakórus immáron. Ritkán múlik el úgy ünnepi alkalom, egyházi vagy világi jellegű, hogy a kórus tagjai ne tennék azt még fennköltebbé. A tavalyi év számukra is sok lemondott hangversenyt jelentett, de tervekből nincs hiány. Semmi sem tart örökké, így ez az áldatlan állapot sem, ezért a kórustagok bíznak abban, hogy hamarosan ismét énekelhetnek nagyközönség előtt is. A kórus színvonalat emel, és meghitté tesz egy-egy eseményt Magyarkanizsán és a környéken, sőt távolabb is felléptek már.
Vezetőjük, Tolnay Ilona mutatta be beszélgetésünk alkalmával a kórust, jómaga bár királyhalmi, ezeregy szál fűzi Magyarkanizsához.
Mikor alakult a kamarakórus, akkor hány taggal, kinek a vezetésével?
– A Cantilena kamarakórus 2001-ben alakult. Először iskolai ünnepséghez kérték fel a pedagógusokat, mondván, hogy énekeljenek valamit egy-egy jeles nap alkalmával. Alapító karnagyuk, Losonc Piroska sok éven át vezette a kórust, amely idővel női kari mivoltából vegyes karrá szélesedett. Én akkor Királyhalom kórusait vezettem, később kapcsolódtam be a Cantilena munkájába.
Mióta kórusvezető?
– A kamarakórus jó néhány tagját már ismertem a Nyári Akadémia pedagógiai továbbképzés résztvevőiként, akkortájt én készítettem fel az énekes kedvű résztvevőket az akadémia záróhangversenyére. Másfelől, mint a királyhalmi Parlando női kar karnagya, rendszeresen találkoztunk a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozóján, ahol mindig váltottunk néhány szívélyes mondatot, gondolatot a kórusok tevékenysége kapcsán. 2014-ben egy adventi koncert levezetésére kért fel a kamarakórus, gondban voltak, mert Losonc tanárnő családi okokból elutazott, a hangversenyt pedig illett a tervek szerint, ünnephez alkalmazkodva megtartani. Ismeretségünkből kiindulva, rövid gondolkodás után elvállaltam a megtisztelő feladatot, és valahogyan „itt ragadtam”. A csak egy alkalomból immár jó néhány tevékeny év lett, s valóban, kicsit már én is azonosultam Kanizsával, a végtelenül kedves kanizsai közönséggel, szokásainkkal. Nem volt nehéz.
A kezdetek, Losonc Piroska karnaggyal (Puskás Károly felvétele)
Hogy tudtak tagokat toborozni?
– A kórust főleg pedagógusok alkotják, de nem kizárólag. A létszám nagyon változó, mindig az objektív helyzet, lehetőségek függvénye. Nyitott volt és nyitott most is más képzettségű, zenét kedvelő, rendszeres munkát elfogadó tagok bekapcsolására. Természetesen jó hallású egyénekre gondolunk, és nem árt, ha a jelentkező valamennyire a kottaolvasásban is jártas.
Milyen fellépéseik, sikereik voltak az elmúlt időszakban, amelyek a legkiemelkedőbbek?
– A Cantilena kamarakórus az elmúlt két évtizedben számos fellépést, vendégszereplést, kórustalálkozót, meghívást mondhat magáénak itthon, a környéken és külföldön is; itt elsősorban magyarországi kóruskapcsolatokra, testvértelepülés kórusaira gondolok. Reméljük, folytathatjuk még a baráti találkozókat! Számunkra minden fellépés egyformán fontos, mert a zene mindenekelőtt örömet, szeretetet, jóindulatot közvetít. Közismert a zene lélektani gyógyító ereje, a lelki feltöltődés szükségessége. Amennyiben a közbiztonság megengedi, tavaszra szeretnénk ismét közönség elé lépni, akár a húsvét fényében vagy csak rövidebb tavaszváró programmal, esetleg Szőnyi Erzsébet tiszteletére énekelnénk műveiből, szeretett Tanárnőm a Liszt Ferenc Zeneakadémiáról, ez év április 25-én lesz egy éve, hogy eltávozott az élők sorából.
Jelenleg hány taggal folyik a munka?
– A kórus az utóbbi években 17-18 tagot számlált, most picit megtorpantunk, ám bízunk a jobb időkben! Az aktuális helyzet mindennapjai komoly problémát okoznak számunkra is: sok fiatal és nem csak fiatal költözött el a városból, nehezen találunk újabb tagokat, hiányosak a férfiszólamok, valamint hiányoznak a fiatalok is a kórusból.
Hogyan áll össze egy-egy repertoár?
– Repertoárunkban sokféle szép, énekelhető, könnyebb-nehezebb, egyházi és világi művek szerepelnek; elsődleges cél a szépen hangzó, tiszta éneklés a magunk és mások szórakoztatására, de mindig alkalomhoz kötve, és méltóképpen közvetítve azt a nyilvánosság felé. Mindent és mindenütt szívesen énekelünk, ahol adva van a szép, esztétikus kórushangzás lehetősége, a jó akusztika.
Jelenleg a korlátozások időszakában hogyan dolgoznak?
– Az elmúlt hónapokban csak nagy óvatossággal, kisebb baráti találkozások alkalmával dalolgathattunk, most próbálunk ismét lábra állni.
A katasztrofális világjárvány még inkább visszarettentette az embereket. Pillanatnyilag legfőbb gondunk megtartani a kórust, összeszedni, felébreszteni a lelket! Gyötrelmes időszak van mindannyiunk mögött, és bizony többségében alig vártuk már, hogy ismét a zenének szenteljük szabadidőnket.
A lehetőségekhez mérten milyen vágyaik és terveik vannak?
– Terveink és vágyaink vannak bőven. A kórustagok erős szálakkal kötődnek egymáshoz, olyanok, mint egy nagy család. A mindennapok történései köztünk sem harmonizálnak mindig tökéletesen, de egy bizonyos – a lehangoltságban eltelt, fáradságos munkanapot mindig felülírja az énekpróba feszültségoldó képessége, a közösség jókedve, ereje. Aki a zenét kedveli és azt műveli, mindig szebben él.
Mit jelent Önöknek ez a társulás, az ének, miért fontos?
– A zene csodálatos híd, erős kapocs, lélektől lélekig hat, szeretetközösséggé kovácsol.
