A minap tanulságos eszmecserében volt részem, ennek folyamatát és eredményét érdemes összefoglalni rovatunkban, már csak a téma komolyságára való tekintettel is, hiszen a whiskey szó helyesírását érinti. Kiindulópontként egy kérdés szolgált, miszerint a whiskey toldalékolása kötőjeles, avagy kötőjel nélküli: whiskey-vel vagy whiskeyvel?
A kérdés ugyan egyszerűnek tűnik, de korántsem az, ugyanis kétféle „viszkit” ismerünk, legalábbis a helyesírás szempontjából: a skót vagy kanadai gabonapálinka a whisky, míg az ír vagy amerikai gabonapálinka a whiskey. A különbség az eredeti angol szó kétféle betűzésére vezethető vissza, és általánosságban elmondható, hogy skót és kanadai nyelvterületen előbbi, ír és amerikai nyelvterületen pedig utóbbi terjedt el, ezt többnyire a gyártók címkéi is tükrözik. Ami az amerikai és a brit angol közötti eltérést illeti, nem egyszerűsíthető le ennyire a kérdés, és az italok közötti különbség bizonyára nem csak az angol helyesírásban rejlik. Minket mégis inkább az érdekel, mindez hogyan jelenik meg a magyar helyesírásban.
A legújabb, 2015-ös szabályzat szótári része csak a whisky alakot közli, ugyanakkor az ennek nyomán készült, 2017-ben kiadott Magyar helyesírási szótár utal a másik írásmódra is: skót whisky, de: amerikai whiskey. Az akadémiai szabályzat korábbi (1984-es) kiadása nem jelölte ezt a különbséget, abban csupán a whisky forma szerepelt. Az Osiris kiadó 2004-ben megjelent Helyesírás című kötetében megtalálhatjuk mindkét írásmódot. (Az írásgyakorlatban előfordul még a kiejtés szerinti viszki forma is, bár ezt a szótáraink nem rögzítik.) A toldalékolást illetően a whisky esetében egyszerű a feladat: mivel a szó végi y betűt kiejtjük, a toldalék kötőjel nélkül járul hozzá: whiskyt, whiskyvel, whiskys, whiskyje stb. A másik változattal – amelyre valójában a kiinduló kérdésünk is vonatkozott – már nehezebb a dolgunk, hiszen az ey végű szavak toldalékolása körül némi bizonytalanság mutatkozik, aminek oka a korábbi és a mostani szabályozás közötti eltérésben keresendő.
Mint ismeretes, az idegen szavak toldalékolása a kiejtésüktől függ: azokat az elemeket, amelyeknek az utolsó betűjét kiejtjük, kötőjel nélkül látjuk el toldalékkal (cowboynak, stewardessek, greenwichi), míg azok esetében, amelyek végén hangérték nélküli (néma) betű van, vagy ahol az utolsó kiejtett hangot bonyolult betűegyüttes jelöli, kötőjel szükséges (Glasgow-ban, show-t, Rousseau-val). Az ey végződésről A magyar helyesírás szabályainak előző, 11. kiadása úgy vélekedett, nem tartozik a „betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttesei” közé, így ezekkel kapcsolatban a kötőjel nélküli megoldás volt érvényben; az Osiris Helyesírás kötete azonban más szemléletet képvisel, a kérdéses végződést a magyar írásrendszerben szokatlan betűegyüttesnek tekinti. (A Helyesírás című kötet az akadémiai szabályozáson alapul, és ugyanúgy mérvadónak számít, néhány helyesírási témakört azonban másképp közelített meg, mint az akkor érvényes akadémiai szabályozás.)
Az írásgyakorlatban ez az eltérés némi zavart okozott, mert például a Sydney tulajdonnév esetében az egyik szemlélet szerint a Sydneyben forma volt a helyes, míg a másik szerint a Sydney-ben. A szabályzat 12. kiadása megoldotta a problémát, mivel abban már az Osiris gyakorlatát alkalmazzák. Erről ugyan részletes szabálypontot nem találunk: a 215. pont az y végű, -i képzővel ellátott szavakat illetően javasolja a sydney-i formát (mivel a szó végi i-t nem y, hanem kétjegyű betű: ey jelöli), míg a „bonyolult betűegyüttesekről” szóló 217. szabálypont éppen nem közöl ey végű példákat. A szótár viszont egyértelmű eligazítást nyújt: Disney-vel, disney-i, Halley-vel, halley-s, Berkeley-n, berkeley-s, Huxley-val, huxley-s, Kimberley-vel, kimberley-s, Harvey-val, harvey-s, Shelley-vel, shelley-i… Mindezek a példák megfelelő analógiaként szolgálnak a whiskey-re is, így e helyesírás-történeti kitérőt követően biztos választ adhatunk arra, hogy az érvényben levő szabályok szerint az ír/amerikai whiskey-t kötőjellel toldalékoljuk, és ugyanígy kapcsoljuk hozzá az összetételi tagokat is. Ezáltal olyan furcsa alakulatok is létrejöhetnek, mint például a whiskey-süveg (semmi köze a süveghez). Ha nem fontos hangsúlyozni az ital eredetét, az egyszerűség kedvéért, átfogó elnevezésként javasolható a whisky írásmód: whiskysüveg.
Ezek után a helyesírási megpróbáltatások után, azt hiszem, megérdemeljük, hogy nyugodtan elkortyoljunk egy kis… teát – annak a helyesírása felől legalább semmi kétségünk nem támadhat.
