Nagy Rózsa 1970-ben született. Gyermekéveit Buránysoron töltötte, de már sok éve Törökfaluban él, ahol jelenleg a helyi közösség dolgozója. 2012-ben a helyi művelődési egyesület, a Százszorszép vezetőjévé választották, amelynek 2001-es megalakulása óta aktív tagja, a kezdetektől énekel az egyesületi asszony-, majd vegyes kórusában. Vezetésével hagyományőrző, művelődési, közösségi és vallási rendezvények sokaságát bonyolították le Törökfaluban. Számos hazai és külföldi fellépésen, kiránduláson és táborozáson vettek részt az egyesület néptáncosai, népzenészei és amatőr színészei.
Folyamatosan épült és szépült a Százszorszép székháza, és gyarapodott az egyesület eszköztára. Sokéves közösségés művelődésszervezői tevékenysége elismeréseként az idén a magyar kultúra napja alkalmából Plakett díjjal tüntette ki a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség.
Mit jelent közösség- és művelődésszervezőnek lenni Törökfaluban?
– A közösségépítés és a művelődésszervezés összeolvad egymással. A faluban minden rendezvény egyben művelődési és közösségi esemény is, amelyen, ha igénylik, alkalmi műsorral lépünk fel, ugyanakkor az elejétől a végéig aktívan részt is veszünk benne. Egy március 15- ei nemzeti megemlékezés a kulturális élet része, emellett a nemzeti tudat erősítését is szolgálja, hogy a gyerekek átérezzék, mit is jelent megemlékezni a hősökről. Minden évben megszervezzük a ballagó diákok búcsúztatóünnepségét, hogy a fiatalok ünnepélyesen elbúcsúzzanak a tanáraiktól és az iskolától. Ez közösségi és kulturális esemény is. A kenyérszentelő ünnepség, amelynek része a templomba vonulás és az új kenyér megszentelése is, hagyományápolás, vallási, közösségi és művelődési jellegű. A Szent Gellérttemplomunk védőszentjének ünnepe ugyancsak vallási és közösségi esemény. A karácsonyi ünnepség és a kirakodóvásár szintén a hagyományápolás része, egyben a közösség ünnepi készülődése is, amit művelődési műsorral teszünk gazdagabbá. A feladatom mindezt megszervezni és koordinálni, összegyűjteni a gyerekeket, odafigyelni, hogy mire van szükség. Ez azonban nemcsak rám hárul, hanem a Százszorszép elnökségére és tagjaira, a gyerekekre és a szülőkre. A rendezvényeknek szervezésében és lebonyolításában mindenki részt vesz.
Miért vállaltad, hogy tevékenykedj a Százszorszép ME-ben?
– Ezt a feladatot kaptam, rám ruházták. Soha meg nem fordult a fejemben, nekem ilyen ambícióim soha nem voltak, bár mindig szerettem segédkezni az egyesületben. A Százszorszép 2001- ben alakult meg Gere Tünde tanító néni kezdeményezésére. Felkért bennünket, hogy vegyünk részt az egyesület munkájában, amelynek azóta tagja vagyok. Gere Tünde után Januskó László lett az elnök, majd ez az én feladatommá vált. Az egyesület vezetéséről semmit nem tudtam, de nagyon sok ember segített, a helyi önkormányzatban is. Molnár József helyi közösségi titkártól szintén sokat tanultam, valamint segített a pályázatírásban is. Szépen lassan belecsiszolódtam ebbe a munkába, bár kezdetben nem tudtam, hogy milyen sok hivatali ügyintézés és könyvelési teendő lesz majd. Köztük volt a székház ügye is. Az egyesület 2009-ben a VMSZ segítségével pályázati támogatáshoz jutott, hogy megvásárolja székháznak a régi boltot. Ez megtörtént, de a telekkönyvi hivatalnál nem fizették ki az illetéket, hogy az épületet átírják az egyesület nevére. Csuzdi Ferdinánd bácsi biztatására kijártuk a csődbiztosnál és a kataszterben, hogy az épület az egyesület nevére kerüljön. Az illetéket Csuzdi Ferdinánd fizette ki saját zsebből. Ez 2013-ban történt, akkor már én voltam az egyesület elnöke. Aztán kiderült, hogy az ingatlanra adót kell fizetni, amit azóta is fizetünk, bár nonprofit szervezet vagyunk. Mindenesetre szeretem ezt csinálni, mert ha nem szeretném, már nem csinálnám.
Mit jelent a tagságnak és neked, hogy lett székházatok?
– Sokat jelent. Az egyesület tulajdonában van az épület, így indulhatunk a hazai és a külföldi pályázatokon is. A Bethlen Gábor Alap pályázatainak köszönhetően bevezettük a háromfázisú áramot, bemeszeltük és rendbe tettük belülről az épületet, klímákat szereztünk be. Sokat segített az önkormányzat 2015 végén az épület tatarozásával, új nyílászárókat szereltek a régi nagy kirakatok helyett. Az épületből így egy igazi művelődési ház lett. Közülünk mindenki tudja, hogy bármit csinálunk az épületen, azt magunknak csináljuk.
Az épület helyet biztosít a munkához az egyesület számára. Jelenleg milyen csoportok működnek?
– Az egyesületben mintegy hetven gyerek és felnőtt tevékenykedik a különböző csoportokban a vezetőséggel együtt. Már van két gyermeknéptánccsoportunk fiatalabbakból és idősebbekből. Van leánykórus, amely két csoportból áll, alsós és felsős korosztályból, valamint működik a vegyes kórusunk is. Jó kapcsolatban vagyunk a törökfalui Árvácska kézimunkacsoporttal, a Mezei Pacsirta hagyományőrző egyesülettel, amelyet főleg nyugdíjasok alkotnak, valamint a völgyparti Szélmalom egyesülettel, amely rendezvényeket is tart a székházunkban. Bármilyen rendezvény van, arra törekszünk, hogy a helybeli csoportok és gyerekek fellépjenek, és megmutassák, mit tanultak az egyesületben. Működik még gyermekszínjátszó csoport is. Kezdetben népmeséket dolgoztak fel, de az idén már a Pál utcai fiúkat viszik színre. A csoport munkájához a Márton Áron-pályázat révén biztosítottunk anyagi támogatást. Az egyesületben tevékenykedő gyerekeknek táborokat is szervezünk. Korábban Kavillón a tanyaszínházban tartottunk bentlakós tábor, tavaly a helyi Mátyástanyán bejárós tábort. Az elmúlt évben pályázati támogatásból a gyerekeink egy hétig nyaralhattak a Balatonon, Zánkán az Erzsébet-táborban.
Az egyesület munkájában központi szerepet kap a hagyományápolás. Számodra mit jelent a hagyományápolás?
– Ezt mástól hallottam, de én is így gondolom: hogyan legyen egy közösségnek jövője, ha jelenében a múltját nem tudja megélni és megtartani. Fontos, hogy a gyerekek ismerjék a múltjukat, ismerjék a régi hagyományokat. A lehetőségekhez mérten azt megtartsák, hogy tovább tudják ők is adni. Ezért fontosak a hagyományok, hogy a fiatalok ismerjék a múltjukat, hogy legyen jövőjük.
Nemcsak szervezői munkát végzel az egyesületben, hanem tevékenyen részt veszel benne.
– Tagja vagyok a vegyes kórusnak. Kislány koromban nagyon szerettem énekelni. Nagytatám zenész volt, kislányként én mindig énekesnő szerettem volna lenni. Nagy dolog volt, hogy negyven-egynéhány évesen adódott ez a lehetőség, hogy énekelhetek. Soha nem gondoltam, hogy ez valaha is valóra válik. Szólóénekesként is fellépek, énekelek nép- és műdalokat is. Tagja vagyok a Musica Sacra egyházi kórusnak Zentán, ahova hetente egyszer járok próbára. A kórussal különféle egyházi és közéleti ünnepségeken lépek fel. Ameddig az erőm engedi, és minden felkérést szívesen elfogadok, ha az nem ütközik más, előbb elvállalt kötelezettséggel.
Az egyesülettel igyekszel kapcsolatot teremteni a szomszédos és a határon túli településekkel is. Kikkel és miért építitek ezt a kapcsolatot?
– Kapcsolatot tartunk a szomszédos települések, Tornyos, Kevi, Felsőhegy, Zenta, Gunaras, Völgypart, Ada, Mohol egyesületeivel. Ha rendezvényeik vannak, és meghívnak bennünket, szívesen elmegyünk, és együtt ünnepelünk velük, ugyanúgy mi is meghívjuk őket vendégszereplőként a nagyobb rendezvényeinkre. A magyarországi testvértelepülésünkön, Bogyiszlón már kétszer felléptünk a szüreti felvonuláson. Fontosak ezek a kapcsolatok, mert a baráti kapcsolatot ápolni kell, ha hagyjuk ellaposodni, akkor megszakadnak. Ha nem hívjuk őket, ők sem hívnak bennünket. Fontos, hogy a szomszédos falvakban élőkkel jó barátként tekintsünk egymásra. A testvértelepülési kapcsolatokat is szeretnénk örökül adni a felnövő generációknak.
A jövőben mit tervezel a művelődési egyesületben?
– Folytatni az eddigi tevékenységünket. Igyekszünk felkutatni új pályázatokat és kapcsolatokat, amelyeket kipróbálhatunk és kiépíthetünk. A gyerekekben van a jövő. Fontos, hogy kitartsunk addig, amíg ezek a gyerekek felnőnek, hogy továbbadhassuk örökségként nekik azt a szellemi és anyagi vagyont, valamint kapcsolatrendszert, amit megteremtettünk a Százszorszépben. Mindannyiunk számára ez a fő feladat a jövőt illetően. Utána ha igénylik, és erőnk engedi, akkor segítjük majd őket.
Egyesületi vezetőként számodra fontos a közösség elismerése?
– Nekem az a fontos, hogy közösségként működjünk, gyerekek, felnőttek és idősek közösen. Persze jóleső érzés, amikor egy-egy rendezvény után megdicsérnek bennünket. Soha nem azt várom el, hogy megdicsérjenek azért, hogy valamit kigondoltam és megcsináltam, mert ez mindannyiunk munkája. Viszont jólesik, amikor a faluközösség megbecsüli az egyesületben tevékenykedők munkáját.
Mit jelent számodra a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által adományozott díj?
– Nem tudtam napirendre térni felette, nem értettem, hogy mivel érdemeltem ki. Hiszen ez nem csak az én érdemem, mert ha nem állna mellettem a sok jóakaratú ember, és nem vennének részt a munkában, mit sem érne, hogy én vagyok. Ez mindannyiunk díja, a Százszorszép Művelődési Egyesületé. Lényegtelen, hogy én vagy más vezeti az egyesületet. A lényeg, hogy itt zajlik az élet, és működik az egyesület. A közösség akarja, hogy ez az egyesület működjön, és szerintem még sokáig működni fog. Jólesett, hogy jelölt a közösségből az elnökség két tagja, Csuzdi Judit és Solymosi Judit.
Nyitókép: Nagy Rózsa az egyesület néptáncosaival a tavalyi kenyérszentelő ünnepségen (Csincsik Zsolt felvétele)