A vessző alkalmazása (megléte vagy hiánya) talán egyetlen kötőszó előtt sem okoz annyi gondot, mint a vagy esetében. Legalábbis erre utal a hibák gyakorisága: amikor vessző kerül a vagy elé, pedig a szabályzat szerint nincs rá szükség; illetve elmarad a vessző, amikor ott volna a helye. Megtörténik, hogy egyetlen hosszabb újságcikkben fél tucat ilyen hiba is előfordul, miközben mindenféle helyes és helytelen változat helyet kap a szövegben, s a szerzői következetességnek a nyomai is nehezen lelhetők föl az olvasmányban. Igaz, hogy a tévesen használt vessző rendszerint nem okoz félreértést a szöveg értelmezésében, mégis zavaró az összevisszaság.
Lássunk néhány példát!
„Ennek egyik eredménye az, hogy elsősorban az idős szülők, vagy nagyszülők…”; „…legyen szó az emberek külleméről, családi életéről, vagy szakmai előrehaladásáról…”; „…aki rekonstruálni akarja például a századforduló, vagy a Trianon környéki történéseket…”
Korábban más kötőszókkal kapcsolatban írtunk arról, hogy ha azonos szerepű mondatrészek sorakoznak, akkor például az és kötőszó elé nem teszünk vesszőt. Nincs ez másként a vagy kötőszóval sem. A magyar helyesírás szabályainak két pontjában is megtalálhatjuk ezt a szabályt: Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, ez elé vesszőt teszünk (kivéve az és, s, meg, vagy kötőszókat)… (248. c), illetve: Ha azonos mondatrészek között és, s, meg, vagy kötőszó áll, eléjük nem teszünk veszszőt: A rózsának, a szegfűnek vagy a levendulának az illatát szereted? (248. d)
Kivételt képez a hátravetés: Ha az és, s, meg, vagy kötőszó beszédszünettel elválasztott, hátravetett mondatrészeket vezet be, e kötőszók elé vesszőt teszünk: Ernyőt hozzál magaddal a kirándulásra, vagy kabátot! (248. e) Tehát amennyiben az szerepelne a mondatban, hogy ernyőt vagy kabátot hozzál magaddal, vessző nélkül volna helyes.
Általános elvnek kell viszont tekintenünk összetett mondatban a mondathatár kötelező jelölését (leggyakrabban vesszővel), vagyis a tagmondatokat bevezető vagy kötőszó előtt ugyanúgy ki kell tenni a vesszőt, mint az és, s, meg kötőszó előtt. Íme egy jó példa lapunkból: „Olyasmit, amit később ő is használhat, esetleg olyasmit, ami nyilvánvalóan nem tetszhet a másiknak, vagy csak azt a célt szolgálja, hogy mások előtt kérkedhessen egy drága tárggyal.”
Ennél nem is kell sokkal többet megjegyezni a vagy kötőszó és a vessző kapcsolatáról, ám azt érdemes tudni, hogy a páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé mindig vesszőt teszünk (a páros vagy második tagja elé is): Vagy ezt, vagy azt választhatod. (248. f)
Bár azt említettem, hogy a hiányzó vagy a fölösleges vessző ritkán okoz félreértést, mégsem zárhatjuk ezt ki. Vehetünk példának egy címként szereplő hiányos mondatot: Döntetlen, vagy győzelem? Ha a címadó azt a bizonytalanságot szándékozta kifejezni, hogy nem lehet tudni, vajon pontosztozkodással vagy a csapat győzelmével végződik-e a mérkőzés, akkor itt nyilvánvalóan nincs helye a vesszőnek. Amennyiben viszont nem azonos szerepű mondatrésznek szánta a két szót, hanem két tagmondatnak, akkor szükséges a vessző, de ebben az esetben egy kijelentő tagmondat (döntetlen) és egy kérdő mondat (győzelem?) sejlik ki belőle. Magyarán: a szerző döntetlenre tippel, de bizonytalanságát egy kérdő mondattal fejezi ki: esetleg mégis győzelem? Persze ez a dilemma egyszerűen és egyértelműen föloldható: Döntetlen – vagy győzelem?