A lektor munkájának velejárója, hogy nap mint nap új kifejezésekkel találkozik, hiszen vagy alkalmi nyelvújítók veszik körül, vagy egy új téma kapcsán bukkan föl egy addig ismeretlen nyelvi elem. Időről időre abban a hitben ringatom magam, hogy már nem érhet meglepetés, ugyanakkor minden nap tartogat valami újdonságot, egy új szót, amelyről rövid idő alatt annyi információt kell szerezni, hogy annak birtokában helyesen le tudjam írni.
Így jártam tavaly ősszel a „Miholi regattával”, amelyen vajdasági evezősök is részt vettek, és jó eredményeket értek el. Nagybetűvel, kötőjel nélkül szerepelt az elnevezés, így annak ismeretében, hogy ez egy hagyományos evezősverseny Eszéken, adódott a kérdés: mi az a „Miholi”?
A nagy kezdőbetű arra engedett következtetni, hogy tulajdonnév: személynév, esetleg helységnév; Eszék közelében azonban nem található Mihol vagy Miholi település, amelyről a verseny a nevét kaphatta volna. A regatta útján elindulva, illetve azt kutatva, hogy ha Mihol helység nem létezik, akkor mégis milyen verseny van Eszéken, szerb és horvát híradásokat böngészve eljutottam addig, hogy eredetileg Miholjska regata néven tartják meg a hagyományos evezősversenyt, és ebből – mi sem természetesebb – a „magyarban” Miholi regatta lett. Kézenfekvő és könnyű fordításnak tűnik, csakhogy értelmetlenséget szül, mert a „Miholi” szónak a magyar nyelvben hiába keressük a jelentését, és ha ezzel a kifejezéssel találjuk szemben magunkat, akkor értetlenül állunk előtte…
…mindaddig, míg elő nem vesszük a szerb–magyar szótárt, és rá nem nézünk a naptárra, hogy pontosan mikor is tartották meg a versenyt, és akkor úgy járunk, mint Hamvas Béla levelezésének fordítója, aki a homlokára csapott, és hangosan felnevetett, amikor hosszú évek kutatása után egyszer csak rájött, mi is a pontos magyar megfelelője a „Derii” szónak, amelyről Hamvas beszélt egy angol írónak, akinek rendkívül tetszett a „Derii”-vel kapcsolatos eszmefuttatása.
A szerb szótárban ugyanis, a Miholjska után kutatva, azt találjuk, hogy a Miholjdan magyar megfelelője Mihály-nap, azaz a katolikus naptárban szeptember 29-e.
Szent Mihály napja fontos fordulópont, az egyház ilyenkor Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik, ugyanakkor időjós nap is. A Magyar néprajzi lexikon tanúsága szerint mivel a gazdasági év őszi fordulójára esett, főként a gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek hozzá. A természet megfigyeléséből ered az a megállapítás, hogy Szent Mihály napja után a fű akkor sem nőne tovább, ha harapófogóval húznák. Szent Mihály emellett a halottak szószólója, ennek nyomán alakult ki például a Szent Mihály lova elnevezés a halottszállító saroglyára, amelyre temetéskor a koporsót helyezik. A szerb nyelvben elterjedt a Miholjsko leto kifejezés, ennek magyar megfelelője a vénasszonyok nyara, avagy az indián nyár.
Annak ismeretében, hogy a Miholiként „magyarra” fordított szó tulajdonképpen a Miholjdanra utal, már kézenfekvőnek tűnnek a leírtak, hiszen az ismeretlen szót össze tudjuk kapcsolni Szent Mihály napjával, és máris magától értetődő, hogy az evezősversenyt ehhez a nevezetes naphoz kötik a szervezők, bizonyosan azért, mert talán az utolsó olyan nap, amikor az időjárás hagyományosan kedvez az efféle kültéri vízi események lebonyolításának. A fordítás – akár műfordításról, akár egy egyszerűnek tűnő sporttudósítás átültetéséről van szó – nem könnyű folyamat, hiszen sokszor nem elég csak szavakat fordítani; a szöveg valódi értelmét kell keresni. Ha háttérismeret, kellő nyelvtudás hiányában egyszer csak ott terem az alkalmi fordító előtt a Miholjska regata, a legkönnyebbnek tűnő, ám helytelen megoldás szó szerint lefordítani. Az így megalkotott „Miholi regatta” értelmezhetetlen, mivel nehéz benne megtalálni az eredeti kifejezést, és még nehezebb összekapcsolni a valódi magyar megfelelőjével. Hacsak bonyolult eredetet sejtő kutatás helyett ki nem nyitjuk a szerb–magyar szótárt, és rá nem pillantunk a naptárra…
