Mi a siker titka?

A szabadkai Október 10. Általános Iskolában csaknem 350 diák tanul. Az intézmény fő célja, hogy színvonalas oktatást és nevelést biztosítson minden tanuló számára. A családias hangulat mellett a pedagógusok elhivatott munkája segíti a kis növendékeket egyre magasabb szintre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a májusban megrendezett Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén elért kiemelkedő eredmények. A diákok azonban nemcsak az ÁMV-n remekeltek, hiszen mint megtudtam, a sportversenyekről – atlétika, kosárlabda, kézilabda, úszás, vízilabda – is folyamatosan rangosabbnál rangosabb díjakkal térnek haza, nem beszélve a különböző tantárgyakból való megmérettetésekről. Kijelenthetjük, hogy mind az iskola, mind a vezetőség és a pedagógusok részéről végzett munka példaértékű lehet mindenki számára.

Ezúttal az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén részt vett kisdiákokkal beszélgettem a felkészülés időszakáról, a versenyről, a hobbijaikról és a sikerük titkáról. A megmérettetés egyébként harminchét vajdasági általános iskola 600 diákja részvételével zajlott. A 600 tanuló tíz kategóriában mérettetett meg, amelyekben 35 zsűritag értékelt.

A negyedik osztályos szabadkai Bakota Medárd fogalmazásírásban nyerte meg az első helyezést a 3–4. osztályosok körében.

– A fogalmazásnak az a lényege, hogy minél több csodás dolgot beleírjunk. Ahhoz, hogy jó legyen egy fogalmazás, nem írhatok sem nagyon rövidet, de túl hosszút sem. Sokat kell olvasni ahhoz, hogy egy írás élvezhető legyen. Én nagyon szeretek olvasni, és sokat is olvasok. Szeretem a mesekönyveket meg a kísérletes könyveket. Örültem, mikor nyertem, és boldogság volt bennem. Egyszer én is szeretnék mesekönyvet írni. Rajzversenyre is járok, Egyszer első és harmadik helyezett is lettem. Továbbá szeretem az electrotechnikát, érdekel a robotika és az irányítható dolgok. Zongorázok is, mivel zenész családból származom. Karatéra is járok már 4-5 éve. Rengeteg karateversenyen vettem részt. Van 8 bronzérmem, 8 ezüstérmem és kb. 6 aranyérmem. A jövőben grafikus szeretnék lenni – mesélte Medárd.

A szabadkai első osztályos Maravić Hanna az 1–2. osztályosok képzőművészeti kategóriájában első helyezést ért el.

– Már háromévesen elkezdtem rajzolni. Járok külön rajz szakkörre is a szabadkai EmArt Képzőművészeti Műhelybe. Szeretem lerajzolni a családomat, de a versenyre a Meseerdőben manóház című rajzzal nyertem, mivel varázslatosra sikerült. Amikor megnyertem a díjat, kicsit fura volt, de örültem nagyon. Szabadidőmben teniszre járok már három éve. Eddig három versenyen voltam, az egyiken aranyérmet nyertem. Szoktam néha futni is a teniszezés mellett. Egyszer majd tanító néni szeretnék lenni – hallottuk Hannától.

A palicsi negyedik osztályos Bata Olivér már második éve vesz részt az ÁMV-n. Az idén különdíjas lett versmondás kategóriában a 3–4. osztályosok körében.

– Két-három éve mondok verseket. Azért szeretem, mert ki tudom fejezni az érzéseimet, meg azokat a verseket választhatom, amik tetszenek nekem. A versenyre sokat készültem, de mivel már majdnem három éve járok szavaló szakkörre is, ezért könnyebb volt minden. Amit megtanultam, hogy legközelebb jobban kell hangsúlyoznom, hogy jobb eredményt érjek el. Otthon is szoktam verseket olvasni, ha van időm. A hobbim a pinpongozás, már két éve. Versenyekre is szoktam járni. Már elég sok megmérettetésen voltam Szerbiában – mondta Olivér.

A negyedikes Simon Dorotea prózamondás kategóriában végzett harmadik helyen, a 3–4. osztályosok kategóriájában. Már második éve vesz részt az ÁMV-n.

– Ez alkalommal Lázár Ervin: Virágszemű című gyermekmesét vittem magammal. Hosszú volt a szöveg, nehéz volt memorizálni, de mivel az iskola mellett már két éve járok szavaló szakkörre, így egyszerűbb volt a felkészülés. Szerintem a prózamondás könnyebb, mint a versmondás. Én jobban szeretem a meséket, ezen belül a magyar népmeséket. A versenyre sokat készültem, és nagyon jó érzés volt, mikor megtudtam, hogy dobogós lettem. A hobbim a gitározás, már négy éve, de rajzórákra is elkezdtem járni pár hónapja. Most készülök egy gitárversenyre, de korábban is voltam egy megmérettetésen, amelyen első lettem. Több fellépésem is volt. A képzőművészet terén sokszor rajzolunk csendéletet, de agyagozni is nagyon szeretek. Egyelőre ennyi szakkör elég nekem – mondta Dorotea.

A szabadkai Vörös Baranyi Emili harmadik osztályba jár. Az ÁMV-n a 3–4. osztályosok képzőművészeti kategóriájában első díjat nyert.

– A rajzom a tündérkertről szólt. Több órát tartott, mire befejeztem. Bíztam benne, hogy első leszek, mivel igyekeztem, hogy minél szebb alkotást készítsek. Szeretem a tájképeket és a természetképeket is. A rajzaimat néha ki szokták állítani különböző helyeken. Emellett teniszezni járok másfél éve, és nemrég kezdtem táncolni is. Egyszer majd gimnasztikatanár szeretnék lenni – mesélte Emili.

A szabadkai harmadik osztályos Búcsú János az újvidéki Gyermek- és Ifjúsági Képzőművészeti Központ országos rajzpályázatán járt, ahol alkotása harmadik helyezést ért el a több mint 300 beküldött rajz közül.

– Öt vagy hat rajzóra kellett ahhoz, hogy befejezzem ezt a munkát. Busójelmezt rajzoltam le. Szeretek rajzolni, többek között képregényeket, történeteket, szuperhősöket vagy űrlényeket. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy harmadik lettem, de nagyon örültem az eredménynek. Ezenkívül versmondó is vagyok. Szoktam fellépésekre és versenyekre is járni. Emellett focizok is. A jövőben edző szeretnék lenni – hallottuk Jánostól.

A gyerekek sikeréhez nagyban hozzájárul a pedagógusok elhivatott és fáradhatatlan munkája. Hogy az Október 10. Általános Iskola oktatói sikereinek mi a titka, mi a hitvallásuk, milyen oktatási módszerekkel dolgoznak, azt ők maguk mesélték el lapunknak.

A szabadkai Hajbel Edit az ÁMV-re Simon Doroteát prózamondásra, Bata Olivért versmondásra, Bakota Medárdot pedig fogalmazásírásra készítette fel. Mint mondja, a gyerekek versenyekre való előkészülete valójában több évig tartó munkafolyamat, hiszen egy megmérettetésen ahhoz, hogy valaki a dobogó fokára lépjen, elengedhetetlen és mérvadó az előtudás, amit nyilván nem lehet néhány hét alatt megszerezni.

– Véleményem szerint ez az iskola nagyon erős, és a diákjaink is rendkívül tehetségesek. Szépen jeleskednek nemcsak a művészetek terén, de más tantárgyakból is, nem beszélve a sportról, amiben úgyszintén számos díjat szereztek már az iskolának. Mi, tanítók rengeteget foglalkozunk és törődünk velük, hogy kihozzuk belőlük a maximumot. Úgy gondolom, hogy a pedagógusoknak fontos, hogy egész lényükkel tanítsanak. A tananyag átadásakor kapcsolják hozzá a saját világnézetüket is az élményszerűbb oktatás eléréséért: azt, ahogyan gondolkodnak, érznek és cselekednek – jegyezte meg Hajbel Edit.

A csantavéri Faragó Gabriella 30 éve végzi tevékenységeit a pedagógusi pályán. Vörös Baranyi Emilit készítette fel az ÁMV-re. Meglátása szerint a gyerekeket alkotásra és kreativitásra kell ösztönözni. Erre pedig kitűnő tantárgy a képzőművészet, hiszen ezáltal a kis növendékek használni tudják a fantáziájukat, ami valami új alkotására sarkallja őket.

– A kolléganőkkel való szoros együttműködés nálunk alapvető tényező. Mindig értesítjük egymást az újabb pályázatokról, eseményekről vagy a művészeti vetélkedőkről. Nagyon sok rajzpályázaton veszünk részt a gyerekekkel, ami rendkívül hasznos mindannyiunk számára, mivel ezáltal tapasztalatot cserélhetünk, ötleteket gyűjthetünk egymástól. Minden évben részt veszünk a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ szervezésében a Mesélő Népkör elnevezésű népmesefesztivál keretében hirdetett rajz- és meseíró pályázaton, amelyen folyamatosan kiemelik, díjazzák vagy kiállítják diákjaink munkáit. Részt szoktunk venni az újvidéki Gyermek- és Ifjúsági Képzőművészeti Központ országos rajzpályázatán is, amelyen híres festők, építészmérnökök, lakberendezők méltatják az alkotásokat. Legutóbb Búcsú János növendékünk több mint 300 rajz közül harmadik helyezést ért el ezen a megmérettetésen, s ez szerintem óriási eredmény. A mai napig a tanári hitvallásom az élményszerű oktatásban nyilvánul meg. Fontos azonban a gyerekek érdeklődésének felkeltése és a tudásvágy iránti motiválás, hiszen manapság nagyon tájékozottak a tanulók, az információkat már mindenhol el tudják érni, és el is érik, csak irányítani és a helyes útra kell terelni őket. Talán kicsit konzervatív vagyok, de az álláspontom még mindig az, hogy a gyermek tisztelje a szüleit, a rokonait, tanárait és az idősebb generációt – hangsúlyozta Faragó Gabriella.

A szabadkai Malagurszki Éva több mint 34 éve dolgozik tanító néniként, és az ÁMV-re Maravić Hannát készítette fel. Véleménye szerint minden gyerekben ott van a tehetség, és a gyerekeket nemcsak tanítani, de nevelni is kell.

– Napjainkban a nevelésre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint hajdanán. A mostani generációk sokkal okosabbak, tágabb a látókörük, több előttudással kezdik meg az iskolát, és képesek önmagukat is képezni. Ugyanakkor rengeteg inger éri mindannyiukat, amire rendkívül érzékenyek tudnak lenni, ezért megfelelő módon kell kezelni őket. Úgy gondolom, a rajzon keresztül minden kisdiák kifejezheti magát. Amelyik tanulónak esetleg nem megy a matematika vagy más tantárgy, illetve nem tud benne érvényesülni, akkor a rajzban érvényesülhet. Van egy növendékem, akinek a motorikája nagyon gyenge, de már rengeteg nívós rajzversenyen kiállították a munkáját. Ez az igazi eredmény. Aki mer, az nyer, aki valamit csinál, az léphet előre, aki nem csinál semmit, az nem fejlődhet. Én ezt vallom. A mi iskolánk egy kis iskola. Kevesebb gyerekkel dolgozunk, ezáltal kevesebb a zűr is. Viszont végtelenül családias nálunk a hangulat, ami nagy segítség abban, hogy a diákjaink jól érezzék itt magukat. Legutóbb szintén részt vettünk egy képzőművészeti pályázaton, amelyen az elküldött munkánk alapján csoportdíjban részesültünk, ezáltal egy okos, interaktív táblát nyertünk, de elmondhatom, hogy már szeptembertől rengeteg díjat kaptak a diákok különféle versenyeken – emelte ki Malagurszki Éva.