2024. november 23., szombat

Templom és iskola

Dr. Sarnyai Csaba Máté: Az egyházhoz való tartozás a nemzeti identitás megőrzésének fontos eleme

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ kétnapos online kerekasztal-beszélgetést tartott a nemzeti összetartozás éve jegyében, Az első száz év címmel. A vajdasági és anyaországi szakemberek több oldalról közelítették meg Trianon, a külhoni területek és a kisebbségek témakörét. Dr. Sarnyai Csaba Máté, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem docense A katolikus egyház a Délvidéken a két háború között címmel tartott előadást. Beszélgetésünk is online formában készült.

Kisebbségi sorban/sorsban a templom és az iskola a nemzeti azonosságtudat, a megmaradás szempontjából fontos tényező. Az impériumváltást követően mi történt a bánáti katolikusokkal? Ahogy előadásában kifejtette, a délszláv lakosság aránya megnövekedett, magas egyházi pozícióba sem került magyar nemzetiségű. Az oktatás is súlyos csapásokat szenvedett száz éve, a trianoni békediktátumot követően.

– A létrejövő új politikai és területi viszonyok közepette a dominánssá váló politikai nemzet a saját érdekeit helyezte előtérbe. Ez az egyházpolitikában is megmutatkozott. Ha abból indulunk ki, hogy az iskola és a templom a nemzeti identitás képzésének két lényeges pontja, fontos megemlíteni a Szerb–Horvát– Szlovén Királyság egységesítési törekvéseit, amelyek különösen az oktatásban jelentkeztek markánsan. Ezt az egységesítési szándékot össze lehet kapcsolni a kisebbségi helyzetbe került nemzetiségek fokozott asszimilációjának az igényével. Ezt a Szerb Fejedelemségben 1912-ben megfogalmazott törvényre hivatkozva tették, miszerint a megkezdett egységesítést most kiterjesztik az új területekre. Két legyet ütöttek egy csapásra: miközben az iskolarendszert egységesítették, eközben a történeti katolikus és bizonyos protestáns egyházak oktatási intézményeit magánintézményekké nyilvánították. Ennek következtében megszűnt a hivatalos állami vizsgáztatási joguk, példának okáért nem volt érvényes az itt letett érettségi, tehát nem volt érdemes itt tanulni, ki lehetett szorítani ezeket az intézményeket. Az asszimilációs törekvéseket szolgálta, hogy a kisebbségek számára az oktatást lehetetlenné tették. Be kellett zárni az 1846-ban alapított nagybecskereki gimnáziumot, hisz nincs nyilvános vizsgáztatási joguk, a tanári kart elbocsátották. Az egyházkormányzati változások gyakorlati végrehajtása is az új állam többségi szláv etnikai befolyásának erősítését szolgálta. A római katolikus egyház esetében a Bánsági apostoli kormányzóságot a Belgrádi érsekség alá rendelték. Nagyon hasonló dramaturgia szerint zajlott ez Romániában, az erdélyi területeken is.

A II. világháborút követően, 1945 után a vallás gyakorlása, a legenyhébben fogalmazva, nem volt ajánlott. Mint említette, felére csökkent a katolikus vallásúak száma.

– Ennek két alapvető oka van, egyrészt a két kisebbséggel – a magyarsággal és a németséggel – szembeni fellépés. A Bánságból kitelepített német lakosság részben katolikus, részben protestáns vallású volt. Másrészt a Tito-féle rendszer finoman fogalmazva nem támogatta a vallásgyakorlást. A szerbek és a montenegróiak betelepítése nem jelenti azt, hogy ortodox keresztény hitközségek alakultak, hogy több lett a vallást gyakorló ortodox hívő, mert ez szembement a központi, állami ideológiával. Azzal, hogy az apostoli kormányzóságok önálló püspökségekké léptek elő,* a pápa a történeti, területi változásokat egyházjogi és egyházszervezeti téren legitimálja. Ez a korábban történelmileg a magyar egyházi fennhatóság alatt levő egyházi terület átsorolása. Romániában történt meg legkésőbb, van olyan püspökség, amely 1992-ben alakult. Trianon leghosszabb ilyen hatása az egyházban mutatható ki, a korábban előállt területi viszonyokat az egyház veszi a leglassabban tudomásul.

Az 1989-es rendszerváltás és a későbbi évtizedek mit hoztak vallási szempontból?

– Elindult, mint ahogyan Romániában is, egyfajta ortodox reneszánsz, különösen a kilencvenes évek második felében, amikor gombamód nőttek ki a templomok, és kisebb arányban, de a Vajdaságban is ez volt a jellemző, mert ez megint arról szólt, hogy ez az újbóli viszonylagos szabadsághoz tartozik (ne menjünk bele a miloševići rendszer szabadságfokába), a nemzeti identitás megerősítésének egyik formája. Az ortodox egyház befolyását, építkezéseit egyre nagyobb mértékben, formában látjuk a Vajdaságban is.

És a magyarság körében, amelyben mindig is volt egy mag, amely a szocializmus éveiben is őrizte hitét? Az utóbbi időben megnövekedett a valláshoz visszatérők, a vallásra rátalálók aránya.

– A katolikus egyházhoz vagy valamely protestáns közösséghez tartozás fontos eleme az identitás megőrzésének. A vallásgyakorlás a kisebbségi létben a nemzeti identitás erősítésének egyik formája. A templommal és az iskolával kezdtük a beszélgetésünket. A templom most erősödik újra. Az iskola erősödése egy másik téma.

*Mint ismeretes, a Bácskai apostoli adminisztratúra területén VI. Pál pápa 1968-ban alapította meg a püspökséget, Szabadkai egyházmegye néven. Mint a Nagybecskereki egyházmegye honlapján olvasható, 1971-ben került magyar apostoli kormányzó Nagybecskerekre, Jung Tamás személyében, püspökké szentelésére 1972-ben került sor. Az apostoli kormányzóság 1986-ban emelkedett püspökségi szintre. A Nagybecskereki egyházmegye első megyés püspökévé II. János Pál pápa 1988-ban Huzsvár László pápai prelátust, újvidéki esperesplébánost nevezte ki.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás